Tárnoki jog

Magyarázat 1:

Tárnoki jog egyrészt a tárnoki cikkekben foglalt joganyag, másrészt az 1412-18-között írásba foglalt „Vetusta jura civitatum sive jura civilia” című joganyag, melyet 1803-ban Kovachich „Codex authenticus juris tavernicalis” című gyűjteményében adott ki. A tárnoki jog azon szabályok, elvek és tételek összessége, melyekkel ügyeikben, királyi kiváltságaik és régi szokásaik alapján tárnoki városaink éltek.

 

Magyarázat 2:

A városi jog a felsőbb szintű bírói fórumokon is megjelent. A városi polgárok ugyanis fellebbezhettek az uralkodóhoz, aki ezekben az ügyekben a tárnokmestert bízta meg bíráskodással. A 15. századra az eredetileg gazdasági ügyekkel foglalkozó tisztségviselő bírói fóruma a szabad királyi városok állandó törvényszékévé lett (tárnoki szék). A tárnoki jog megszületését az egységes eljárás iránti igény segítette elő. Ezt Mátyás uralkodása idején Laki Thuz János tárnokmester összeállította, majd elküldte a tárnoki városoknak.

Később 1602-ben Bártfán jelent meg a tárnokjogi cikkek gyűjteménye, melyek a tárnoki jog fellebbviteli rendszerére, és a tárnokmester előtti eljárásra vonatkozó szabályokat foglalták össze. Ezen cikkek, melyek bekerültek a Copus Iuris Hungaricibe is, 1848-ig a magyar jog élő részét képezték.