A jogtudomány

A jog történeti és társadalmi jelenség, és az emberiség kultúrájának szerves része. A történelmi fejlődés által meghatározott, de ugyanakkor formálja is a történelmet. Bizonyos történelmi változások során pedig meghatározó szerepre tehet szert (például az 1848. évi áprilisi törvények). A társadalmat a jog tudja a legnagyobb mértékben irányítani, mert az életviszonyoknak szinte bármelyik területére kiterjedhet a szabályozása és kényszerítő eszközök (szankciók állnak a rendelkezésére a végrehajtás biztosítása érdekében, a jogellenes tevékenység leküzdésére. A jog, mint eszköz a társadalom irányításában azonban nem mindenható. Lehetőségei nem korlátlanok. A jogi szabályozás révén nem fognak a társadalom tagjai automatikusan úgy cselekedni, ahogy azt a jogalkotó szeretné. A jog csak arra alkalmas, hogy előírja, miként kell cselekednünk, milyen magatartást kell tanúsítanunk. A jog nem létrehozója tehát az emberi társas cselekvésnek, hanem csak a korlátozás és a beavatkozás szerepkörét töltheti be.

A történelem során viszonylag hamar felismerték a jog jelentőségét. Az állami élet bonyolultsága miatt a joggal való foglalkozás is hosszú felkészülés révén elérhető, tudást igénylő foglalkozás lett. Azóta az emberek egy csoportja megfelelő szakképzettség birtokában hivatásszerűen foglalkozik a jogalkotással, az állami mechanizmus szervezésével, a jogeseteknek a jogtételek alapján való megítélésével, vagy a jogtételeknek a jogesetekből való kifejtésével.

A jogászat, a joggal való foglalkozás tehát két fő csoportra osztható fel: gyakorlati jogászatra, és jogtudományra.

A gyakorlati jogászattal azok foglalkoznak, akik a jogszabályokat szerkesztik, a szerkesztéseket írják, akik bíráskodnak, ügyészi, ügyvédi, közjegyzői tevékenységet folytatnak, a közigazgatásban látnak el jogászi feladatokat stb.

2. A jogtudomány viszont a mindennapos evidenciát meghaladó, bizonyítható tételekből álló jogról kialakított rendszerezett tudás. A jogtudomány feladata a jog fogalmának a meghatározása, a jogszabályok dogmatikájának kidolgozása, a jogszabályok normatív előírásainak, értelmezésének megállapítása, a jogi élet tapasztalatainak összegyűjtése, a jogszabályok tömegének könnyen áttekinthető rendbe foglalása a megismerhetőség és a jogi oktatás elősegítése érdekében. A jogtudomány dolgozza ki az egyes jogintézmények fogalmát, például tulajdon, szerződés, bűncselekmény stb. Kialakítja a jog tagozódását, kitölti a jogi szabályozás hézagait, biztosítja az összhangot és a formai egységet a jogrendszeren belül, kitűzi a jog fejlesztésének irányait, megállapítja ennek módszereit, eszközeit, gondoskodik a jogismeret terjesztéséről.

A jogtudomány és a gyakorlati jogászat között az a legnagyobb különbség, hogy a gyakorlati jogász a konkrét jogesetet, a jogtudós pedig a jogesetek sokaságából általánosítható, tudományos következtetéssel kialakítható jogtételt, jogszabályt vizsgálja elsősorban.

A jogtudomány három fő részre tagozódik: jogtörténet, jogbölcselet (jogelmélet), tételes jogtudományok.