A kötvény olyan közforgalmú értékpapír, amelynek kiállítója arra kötelezte magát, hogy az abban megjelölt pénzösszeget és annak előre meghatározott kamatait megfizeti. A kötvény a részvények megjelenése után alakult ki. (Lásd: A kötvény története)
Magyarországon a kormány az 1870-es évek végétől kezdve nagyarányú államkötvény–kibocsátásba kezdett. Ezzel érte el az állam, hogy fiskális céljaik túlzott adóztatás nélkül is megvalósuljanak. A megnövekedett pénzkínálat pedig ösztönözte az importot, növelte a termelést. A kötvény esetében a hitel meghatározott időre szólt (általában 3–10 év, de gyakori a 15–20 éves lejárat is), de egyszerűen és könnyen átruházható volt. A hitelező tehát bármikor pénzzé tehette. A kötvényeknek állandó árfolyama alakult ki a tőzsdén. Az állam ritkán megy csődbe, ezért biztonságos az értékpapírja, de általában éppen ezért alacsonyabb volt a kamat is. A vállalati kötvény nagyobb kockázatot rejtett magában. A vállalat bármikor csődbe mehetett. A másik kockázati tényező a kamatláb változása volt. A kamatlábak növekedése a kötvény árfolyamának csökkentését eredményezte. Mégis kisebb volt a kockázat, mint a részvény esetében, ezért a tőzsdén a részvények legnagyobb konkurenciáját jelentette. Nyugdíjpénztárak, biztosító társaságok, alapítványok részesítették előnyben, természetesen elsősorban inflációmentes időkben. Az 1889:9. tc. a nyereménykötvények kibocsátásához – amelyek lejáratának időpontja sorsolástól függ - a törvényhozás engedélyét írta elő.