Első formájukban királyok által kibocsátott adósságlevelek voltak. A hitelezők a kölcsönösszeget kerek összegű részkötvényekre osztották és ezeket értékesítették. Ezzel a követelések egy részét vagy egészét mobilizálhatták. A hosszú lejáratú kötvényeket hamarosan bevezették a tőzsdére. (Először a holland–francia háború idején az Egyesült Tartományok az amszterdami tőzsdére). A 19. században már nemcsak az állam, hanem a nagyvállalatok és a bankok is kibocsátottak kötvényeket, jellemzően fejlesztések finanszírozására, amelyek hosszabb idő alatt térültek meg. A közép– vagy hosszú lejáratú hitel-lehetőségek elősegítője a kötvény.