Királyi tábla

A rendi kor egyik központi bírósága, amely I. Mátyás Decretum maiusa (1486. évi 68. tc.) nyomán alakult ki. Tagjai voltak az ország rendes bírái, helyetteseik, ezek ítélőmesterei. Későbbi törvények (1495. évi 8., 1500. évi 10. tc.) szerint a királyi tábla személyzetéhez tartozott még három egyházi főméltóság, három báró és tizennégy jogban járatos nemes. Hatáskörébe tartoztak a vármegyei hatáskört meghaladó ügyek, továbbá a vármegyei törvényszéktől, vajdai, báni bíróságoktól fellebbezett jogviták. Az 1723-i bírósági reform a testületet a királyi kúria állandó bíróságaként szervezte meg. Elnöke a személynök, tagjai két főpap, két mágnás, az alnádor, alországbíró, négy ítélőmester, a királyi ügyész és az ülnökök voltak. Ez a fórum döntött a hűtlenségi, felségsértési perekben, továbbá azon elsőfokú ítéletekről, amelyeket a báni táblán, a tárnoki széken és a vármegyei bíróságokon hoztak. A királyi táblák 1848-ig működtek Magyarországon.