Decretum

Világi értelemben az uralkodói akaratnyilvánítás olyan rendelkezéseit nevezték a középkori Magyarországon decretumnak, amelynek egyedi eseten túlmutató, általános érvényt tulajdonítottak. A modern történettudomány – egyezményes alapon – törvény, illetve rendelet értelmezésben használja.

A patrimoniális királyság korában az uralkodó a törvényhozási munkákba tanácsadóit, az országos és udvari méltóságokat, a jogtudókat, a diplomáciában jártas klerikusokat magától értetődően bevonta, mint azt az Intelmekben világosan meg is fogalmazta. (Lásd még: Béli Gábor: Árpád-kori „törvények”- dekrétum és privilégium)