A tőzsde olyan sui generis intézményként született, amelynek helyzetét, ugyanúgy mint egy szabályalkotási, közigazgatási és bíráskodási joggal felruházott testületét, nem egy törvény, hanem a fejlődés különböző időpontjaiban alkotott különböző jogszabályok, illetve a szokásjog szabályozta. Joganyagának jellegzetes vonása tehát, hogy nem kodifikálták. A tőzsde a piacok piaca. Birodalom, ahol sohasem megy le a nap. Központosítja a kereskedelmet nemcsak egy ország, hanem az egész világpiac számára. A modern gazdaságban ugyanis a kereslet és a kínálat központosítása létszükséglet. Nem fordulhat elő az, hogy pusztán földrajzi, időbeli vagy információk hiánya miatt az értékpapíroknak és a helyettesíthető (fungibilis) áruknak más-más árfolyama alakuljon ki. A tőzsde szó eredete maga is utal az ott folytatott tevéeknységre, illetve annak jellegére.
A tőzsde a vásárból alakult ki. A különbség persze nagy: a vásárokon mindig jelen volt az áru, a tőzsdén soha. A vásárból tőzsde akkor lett, amikor az üzletkötések tömegessé váltak, és mind az áru, mind a fizetési eszköz oldalán a helyettesíthetőség vált uralkodóvá. Az első tőzsdét Antwerpenben hozták létre. Itt történt meg először, hogy különböző nemzetiségű kereskedők jöttek össze rendszeresen üzleteket kötni. Addig ugyanis a különböző fejedelmi privilégiumokra vigyázó és mindenkire féltékeny más–más nemzetiségű kereskedőket mesterségesen elválasztották egymástól. Antwerpen ezzel szemben a kereskedelmi forgalom szabaddá tételével próbálta magának az első helyet kivívni a kereskedelmi központok között. Ennek érdekében 1531-ben hatalmas tőzsdepalotát is épített a város hatósága, amely azután hosszú időre a többi tőzsdeépület mintájává vált. Az amszterdami tőzsde a Holland Kelet–Indiai és a Nyugat–Indiai Társaság részvényeinek adásvételével vált a legjelentősebbé. Rövid időn belül még az antwerpeni tőzsde forgalmát is túlszárnyalta. A 17. század folyamán itt már lényegében kialakult a modern tőzsdei üzlet technikája. Ezután inkább csak extenzív módon fejlődtek a tőzsdék. Ekkor vált ketté az áru– és az értéktőzsde.
A 18–19. századra általános jelenséggé vált Európában a tőzsdék alapítása az akkori fejlett országokban: Frankfurt (1585), Milánó (1613), Koppenhága (1684), Berlin (1717), Párizs (1724), Bécs (1771), New York (1792), Brüsszel (1801), London (hivatalosan 1802), Madrid (1831), Torontó (1852), Pest (1864), Zürich (1876), Tokió (1878).
A londoni tőzsde az egyik legrégibb a világon. Az értékpapír–kereskedés csak 1760-ban kezdődött, de rövid időn belül igen nagy forgalmat bonyolítottak le. Hivatalosan 1802-ben alapították a világhírű Stock Exchange-t, amely mindmáig egy magántársaság tulajdona, s amelynek életébe az állam csak a legszükségesebb esetekben avatkozott be. Ezzel szemben a párizsi tőzsdét a kormány hívta életre, és a későbbiek során is a kereskedelmi kamarák ellenőrzése alatt állt. A berlini tőzsdét császári pátenssel alapították, amelynek sokáig vetélytársa volt a frankfurti. Bizonyos önállóságot azért mégis hagytak a német tőzsdéknek, de többször is erőteljesen beavatkoztak belső életébe (például az 1896. évi tőzsdetörvény megtiltotta a gabonára és lisztre a határidőüzleteket). A bécsi tőzsdét 1771-ben a kormány hozta létre és a pénzügyminiszter által kinevezett tőzsdebiztos ellenőrizte a működését. Az önigazgatás tehát szigorú állami felügyelettel párosult.
Minden elővigyázatosság ellenére a gazdasági–pénzügyi válságok és a túlzott spekuláció időnként így is tőzsdekrachokat idézett elő. Az első tőzsdeválság 1557-ben alakult ki, amikor is az Amerikából behozott aranyra túlzott spekulációt folytattak. A spanyol költségvetés hosszú ideig nem is tudta helyreállítani a károkat. A következő a híres tulipán spekuláció és válság volt. Az újabb és újabb tulipánfajták termesztése révén mesterségesen felemelték az árfolyamokat. Az 1637-es válság elősegítette azt, hogy Anglia kereskedelme túlszárnyalja a hollandokét. Az 1873-as ún. Gründerkrachot a porosz–francia háború utáni nagy alapítási láz okozta. Ebből a válságból már Magyarország is kivette a részét, jelezve, hogy bekapcsolódott a világkereskedelembe. A következő hírhedt tőzsdeválság az 1895-ben a dél–afrikai aranybányákkal kapcsolatos részvényspekulációk miatt rázkódtatta meg a nemzetközi pénzpiacokat. Az 1929. október 14-i New York-i pedig a világválság kezdetét jelezte. A 19. század végétől a kormányok és a nagy bankok jelentősen beavatkoztak a tőzsdei üzletekbe, a krachok megakadályozása céljából.