Az első részvényeket a Kelet–Indiai Társaság alapításakor (1595) bocsátották ki holland üzletemberek. Kezdetben az utcán árusították, majd hamarosan az Amszterdamban akkor már működő tőzsde vette át a forgalmazásukat, ezzel a árutőzsde mellett az értéktőzsdéket is kialakítva Amszterdam után Párizsban és Londonban, majd Európa más országaiban is. Az első részvények kezdetben névre szóltak és tulajdonosuk korlátlan felelősségét eredményezték. Csak fokozatosan alakult ki a korlátolt felelősség. A névre szóló részvényeket a tulajdonos nevére vagy cégére állították ki. Tulajdonosa az összes tagsági jogot csak akkor gyakorolhatta, ha tagnak jelentkezett, a részvénytársaság ezt elfogadta és a részvénykönyvbe bevezette. A részvénytársaság tőkeegyesülés jellegének azonban jobban megfeleltek a bemutatóra szóló részvények, amelyek mindenfajta korlátozás nélkül, egyszerű átadással átruházhatók voltak. A mindenkori birtokos a részvényes, aki jogait bemutatással gyakorolhatta. Az első bemutatóra szóló részvényeket a 18. század elején a hírhedt angol Déltengeri Társaságok és Franciaországban a Law–féle szédelgések idején bocsátották ki. Érthető, hogy ezután jó néhány államban nem tették lehetővé a terjesztésüket. A 19. században azonban már minden állam elismerte és törvényben szabályozta (német kereskedelmi törvény 180., 209. §, a francia 1893. évi törvény, a svájci kötelmi jogi törvény 636. §-a).