Részes

A törvény értelmezésében a részes, aki a bűncselekmény elkövetésében, a törvényi tényállás megvalósításában szándékosan közreműködtek. A részesség pontos meghatározása, alakzatainak kimunkálása a századfordulóra esett a büntető joggyakorlatban és az elméletben, ezért annak finomítása a kódex megjelenése után folyamatosan zajlott. Az egyik polemikus pont volt a társtettes(ek) hova sorolása. A kódex nem is foglalt egyértelműen állást („Tettesnek tekintendők mindazok, ki a bűntettet vagy vétséget együtt vagy közösen követik el”)  Ez a fogalmazás nyitva hagyta a besorolás kérdését. A századforduló büntető jogtudománya a társtettest részesi kategóriába utalta, mondván, hogy a konkrét cselekmény törvényi tényállását a tettes valósítja meg, a társtettes(ek) a szándék kölcsönössége és a cselekmény véghezvitelének közössége köti a cselekményhez. A felbujtó és a bűnsegéd a társtettessel szemben nem vesz részt a tényállás közvetlen megvalósításában, csupán az eredmény bekövetkeztének feltételeit segítenek megteremteni. A felbujtó a bűncselekmény elkövetésének szándékát alakítja ki a tettesben („bűntett vagy vétség elkövetésére szándékosan rábír”), a bűnsegéd csupán a már kialakult szándékos megvalósulását segíti oly módon, hogy a cselekmény megvalósítását szándékosan előmozdítja vagy megkönnyíti