A 12. századig a római jog ismerete és tanítása Európában korlátozott és alacsony színvonalú volt. A római birodalom összeomlása és a barbár törzsi államok nyomain kialakuló államalakulatok társadalmai évszázadokig nem igényelték a fejlett római jogi szabályozást a magán- és gazdasági viszonyok területén. A bolognai egyetem professzorai (glosszátorok) és követőik (kommentátorok, posztglosszátorok) tevékenységének köszönhetően 13-15. században a római jog reneszánszát élte. „A kommentátorok a megindítói annak a folyamatnak, amelyet a jogtörténet a római jog recepciója néven ismer. (a római jog felvétele az élő jogba) ). – Fő mozgató oka volt e recepciónak az a körülmény, hogy a száz és száz apró területre töredezett (tartományi, városi, helyi) hazai jog, mely egyébként szegényes és fejletlen volt, a fejlődő gazdasági élet kívánalmainak nem felelt meg; ez utóbbinak egyetemes, mindenütt érvényes jogra volt szüksége, amely a magas tökélyű római jogban önként kínálkozott. Természetes közvetítői lettek ennek az irányzatnak az egyre nagyobb számban alakult egyetemekre sereglő jogtanuló ifjak, kik onnan a római jog abszolút tiszteletével s a hazai jog megvetésével kerültek ki az életbe. Támogatta ezt a törekvést végül az egyház (ecclesia vivit lege Romana) és Németországban a császári hatalom is, mely magát a megszűnt Nyugat-Római Császárság folytatójának igyekezett feltüntetni, így e császárság jogának feltámasztása megfelelt érdekeinek… Hazánkban a római jog sohasem volt recipiált jog.” (Marton Géza: A római magánjog elemeinek tankönyve. Instituciók. Debrecen, 1937., 31., 34.o.)