Ratio Educationis (1777)

Előszó

I. § A nevelés helyes rendezésének szüksége és a róla való gondoskodás jogának fenntartása a király részére Magyarországon

Az ifjúság helyes nevelését és az egész közoktatásügynek intézését a józan erkölcsű népek mindenkoron olyan nagy fontosságúnak tekintették, hogy benne látták országaik legfőbb sarokkövét és az általános jólét alapját. És méltán. Mert ha az állam egész boldogsága az isteni Lény feltétlen tiszteletéből, a hit szentségéből, a fejedelemhez való hűségből, a haza és a polgártársak szeretetéből, mint megannyi kútforrásból fakad: bizonyára könnyen érthető, mily nagy buzgósággal kell azon munkálkodnunk, hogy ezen erények magvait a zsenge gyermeki lelkekbe idejekorán beoltsuk, serdülő korukban fejlesszük és végre teljesen megérleljük és tökéletességre vezéreljük.

Ennélfogva őseink, miként minden más dologban, akként ebben is bölcs előrelátással úgy intézkedtek, hogy a nevelésről való legfelsőbb gondoskodást és a nemes tudományok igazgatását hazai törvényeink rendelkezéseiből a fenntartott királyi felségjogok közé iktatták; magát e nagy feladatnak végrehajtását pedig az ország politikai hatóságaira bízták. Tették ezt mindenesetre azért, hogy az ifjúság vezetése és a tudományok művelése arra az egyetlen célra irányuljon, hogy zsenge lelküket lassankint az erény szeretete megragadja s a természet jóvoltából beléjük oltott tehetségeik tökéletesedjenek; értelmi erejük lépésről lépésre élesedjék; akaratuk az erkölcsi törvényekhez alkalmazkodjék; hogy azokban a tudományokban nyerjenek oktatást, amelyek később mindegyiküknek javára és hasznára lehetnek; végre, hogy a tanulmányoknak és a nevelésnek bizonyos egyöntetű formája az egész királyságban biztosíttassék és a jelen szervezet áldásai mindenkire egyaránt kiterjesztessenek.

II. § Azon szempontok, melyek az ifjúság nevelésében és oktatásában Magyarországon és kapcsolt tartományaiban figyelembe veendők

Hogy azonban a nevelés és tanulmányügy jelenlegi szervezete ezen céloknak mentől biztosabb és következetesebb eléréséhez alkalmazkodjék, főleg három szempontot kell megfontolnunk. Éspedig:

1. Kiknek a javára szól általában ez az itt tervezett intézmény.

2. Mely tudományokban és művészetekben képeztessék az ifjúság mind az alsóbb, mind a felsőbb fokú tanintézetekben.

3. Mi módon biztosítható szilárdan és állandóan az előadandó tárgyak helyes rendje.

III. § Kik azok, akiknek érdekében ez az egész intézmény felállíttatik?

Mindenekelőtt nyilvánvaló, hogy a nevelés ezen feladata a polgárok és a lakosok minden osztályára kiterjed, akiket viszont három szempontból lehet vizsgálat tárgyává tenni, ti. 1. nemzeti, 2. vallási, 3. társadalmi viszonyaik megoszlása szerint.

Hogy tehát az emberek egyetlen társadalmi osztálya se maradjon ezen üdvös intézmény áldásai nélkül, szükséges a következő három szempontnak megfontolása, mégpedig:

1. Nemzeti különbség. Mindenki, aki Magyarország közviszonyaiban otthonos, kétségtelenül tudja, hogy ebben a királyságban és kapcsolt tartományaiban, más kisebb nemzeteken kívül, egészben véve különösen hét, mégpedig népességre igen jelentékeny nemzet vehető számba, melyek főképpen nyelvükben különböznek egymástól, éspedig:

a) a tulajdonképpeni magyarok, b) németek, c) szlávok, d) horvátok, e) rutének, f) illírek, g) vlahok.

Ezek mindnyájan sajátos, egymástól sokban elütő nyelven beszélnek.

2. Vallási különbség szerint, mely vagy a hivők vallási intézményeiben, vagy a vallott hitelvekben, vagy a szertartások végzésében nyilvánul, vannak;

a) római katolikusok, b) ágostai, c) helvét felekezetűek, d) görög szertartású katolikusok, e) más, ugyanezen szertartású, de az előbbiekkel nem egyesültek.

Az egyes felekezeteknek népessége sok ezerre rúg. Ez a körülmény annál gondosabb figyelmet és körültekintést igényel az iskolaügyi közigazgatás intézésében, minél nagyobb mértékben térnek el egymástól hitelvek és szertartások dolgában.

3. A polgároknak egymás között való különbsége.

Ezek között vannak:

a) parasztok és földmívesek, b) mezővárosi lakosok, c) vidéki városok lakói, d) szabad királyi és bányavárosoknak különféle foglalkozást, mesterséget és sokféle kereskedést űző lakosai, e) különböző állami és kincstári tisztviselők, f) katonatisztek, g) különféle hivatali teendőkkel elfoglalt nemes emberek, h) végre az egész papság a szerzetesrendekkel.

A nemzetek és osztályok eme sokféleségéből bőven kiviláglik, hogy az iskolai tantárgyak előadásának módja is sokféleképpen változik, és hogy ezt a sokféleséget magát az iskolai intézmények felépítésében különösen szem előtt kell tartanunk. Ennélfogva gondoskodni kell:

1. hogy (amennyire lehetséges) minden egyes nemzet el legyen látva saját falusi iskolákkal, melyeknek élén oly tanítók álljanak, akik nemcsak az anyanyelvben tökéletesen jártasak, hanem az országban gyakrabban használt nyelvekben is olyan gyakorlottsággal rendelkeznek, hogy ezeket szükség esetén taníthassák,

2. hogy ezen iskolai szervezet az összes, bár különböző vallást követő polgárokhoz egyaránt alkalmazkodjék s a közművelődés, valamint a haza javára, felekezeti különbség nélkül, egységes célt szolgáljon,

3. hogy ezen királyi intézmény áldásai az összes polgárok minden osztályára, úgymint a földmívesekre, kis- és nagyvárosok lakóira, vármegyei vagy katonai előljárókra stb. egyformán kiterjedjenek.

IV. § Azon mesterségek és tudományok, melyekre az ifjúságot oktatni kell

Nyilvánvaló, hogy a mesterségek és tudományok megválasztásában a kevéssel imént említett lakosok osztályaihoz kell alkalmazkodni és gondosan meg kell vizsgálni, mely tanulmányok felelnek meg kinek-kinek jövendő társadalmi helyzetében és micsoda hasznot fognak hajtani a mindennapi gyakorlati életben. Ebből eléggé ki fog tűnni, hogy a zsenge korú gyermek számára semmiféle más feladatot ki ne tűzzünk, mint amely később javára fog szolgálhatni. Ennélfogva:

I. Kezdjük a nép fiain és oktatásukban arra figyeljünk, hogy azokat a készségeket alakítsuk ki bennük, amelyek elsősorban az alázatos és igaz keresztény kötelességeinek teljesítésére vonatkoznak; továbbá azokat, melyek az ilyen növendékek különböző életpályájának feladatát teszik, amennyiben felnőtt korukban vagy földmívelők, vagy mesteremberek, vagy családfők, vagy végre az emberi társadalom bármely más tagjaivá lesznek: egyszóval, hogy azok, akiknek a természet nagyobb szellemi tehetséget juttatott, a felsőbb tanulmányaikra az alkalmas alapot a nép-, vagyis nemzeti iskolákban vessék meg.

Ezeknek helyes megfontolása jelentékenyen meg fogja könnyíteni a tárgyalandó tudományok megválasztását; s egyúttal érthetővé teszi, hogy maguk a népiskolák különbözőképpen osztályozandók; nevezetesen olyanokra, melyek: a) falvakban, b) kisebb városokban, c) nagyobb városokban állíttatnak fel. Ezek mindegyike részére megfelelő sajátos szervezetek és alkalmas szabályzatok állapítandók meg, hogy ezek segítségével a falvak és városok serdülő nemzedéke a megfelelő nevelésben részesülhessen, a felsőbb tanulmányokra törekvők pedig a szükséges segítőeszközöket megszerezhessék.

II. A népi iskolák felállítás után gondoskodni kell azokról az ifjakról, akik ezek elvégzése után tovább folytatják tanulmányaikat és a latin iskolákban eltöltött néhány év múlva abbahagyván a tudományokat, más intézményekhez lépnek át. Nevezetesen:

1. valamely iparág gyakorlására vagy kereskedelmi pályára,

2. mezei gazdálkodásra vagy kincstári és más, magánosoknál vállalt szolgálatba,

3. községi vagy városi kisebb hivatalokba,

4. katonai pályára,

5. bányászatra és pénzverő hivatalba,

6. saját otthonuk és vagyonuk gondozására,

7. népiskolai tanítóságra,

8. végre komolyabb tudományok tanulására.

Mérlegelve ezen foglalkozási ágakat és életviszonyokat, nem fog semmi nehézséget okozni:

1. A hallgatóság ezen osztályának megfelelő és a jövőben hasznára leendő tanulmányoknak megállapítása.

2. Ebből magából könnyű lesz meghatározni az időtartamot is, melyet e tanulmányok elvégzésére kitűznünk kell.

3. Minthogy ebbe az osztályba tartozó ifjúság száma igen nagy és az egész ország területén széles rétegekben elszórva lakik, elég nyilvánvaló, hogy az oktatására szánt iskolák számának az ország egyes kerületeiben igen jelentékenynek kell lennie.

A latin iskoláknak ezen első faja ezen új grammatikai iskola (Scholae Grammaticae) néven fog szerepelni.

III. A grammatikai iskola tanfolyamának elvégzése után az ifjak nem csekély számmal fellépnek a magasabb műveltség [studia humanitatis] iskolájába, s miután ezt befejezték, a mindennapi tapasztalat tanúsága szerint sokan búcsút mondanak a tanulmányoknak, részint azért, mert koruknál fogva önálló tevékenységre alkalmasak, részint, mert családi körülményeik nem ritkán így kívánják.

Ennélfogva egyesek: 1. a papi pályára szegődnek vagy a Magyarországon bevett egyházi szerzetek valamelyikébe lépnek, 2. mások népiskolai vagy a grammatikai iskolai tanítóságra adják magukat, 3. mások ismét visszatérnek családi tűzhelyeikhez, hogy átvegyék örökségüket, vagy családi ügyeik gondozását és a vagyon kezelési módját magából a gyakorlatból megtanulják, 4. némelyek a főuraknál mint titkárok, könyvtárosok stb. találnak elhelyezést, 5. végül vannak olyanok, kik a fentebb elsorolt élethivatások egyikét vagy másikát választják.

Éppen ezért a nekik megfelelő iskoláztatás meghatározására szükséges lesz:

1. hogy a grammatikai iskolában megkezdett tanulmányaik röviden felújíttassanak, majd további folytatást nyerjenek, és azonfelül oly új tantárgyak járuljanak hozzájuk, melyek az elősorolt élethivatásoknak különösen megfelelnek.

2. Ezután könnyű lesz ennek az iskoláztatásnak megfelelő időtartamot is előre megállapítani. Ugyanis a grammatikai tanfolyam számára megszabott évekhez még annyi esztendőt kell csatolni, ahány esztendő kívántatik, hogy az ifjaknak ez az osztálya a neki megfelelő tárgyakat rendszeresen megtanulhassa, tekintettel magára a hallgatók korára is, mely lassankint az érettség állapotához közeledik.

Létrejön tehát e helyütt a latin iskolának második fajtája, mely valamivel kisebb számú tanítványt foglal ugyan magában, mint a grammatikai iskolák, de mégis igen széles teret nyit az előadandó tárgyak hasznos volta miatt és számos helyen állítandó fel, hogy kényelmesen megközelíthető legyen. Ennek az iskolának jövőre gimnázium lesz a neve.

IV. A gimnáziumi tanfolyam elvégzése után az ifjúság többnyire egy meghatározott életpályára lép és vagy abbahagyja iskolai tanulmányait és a fentebb elsorolt foglalkozások valamelyikének szenteli magát, vagy a bölcseleti és azután a hittani, vagy a jogi, vagy végül az orvosi tudományok megszerzésében fáradozik. Természetesen azért, hogy részben életfenntartásának eszközeit megszerezhesse tudásának segítségével, részint, hogy valamikor az uralkodónak és a hazának hasznos szolgálatokat tehessen. Ezért a tanterv megállapításában tervszerűen gondoskodni kell, hogy a hasznos tantárgyak egyikének a hiányát se érezzék a hallgatók, bármely szak felé tereli őket hajlandóságuk. Azonkívül nagyon óvakodjunk attól, hogy az ifjak kevésbé hasznos dolgok tárgyalásával, értéktelen elmejátékok kibogozásával, főképpen pedig a tanulás gyakori megszakításával vagy szünetelésekkel vesztegessék a többé ki nem pótolható drága időt. Különben is akárhánynak közülük csak nagyon szűk határokat szabott elméjük kiművelésére mostohább tehetségük vagy környezetük, melyben napról napra élnek, vagy végül a családi viszonyaikban rejlő akadályok.

Mindazok tehát, akik tanulmányaikat a gimnáziumi tanfolyamon túl kiterjeszteni szándékoznak, miként mondottuk, a bölcseletre, azután a hittudományra, jogtudományra, orvosi tudományra adják magukat, s befejezvén most már iskoláikat, részt vállalnak a közéletben. Ebből a tényből magából könnyen kitűnik:

1. Mely tudományok azok, melyek ezen különféle céloknak megfelelően ebben az iskolai tanfolyamban kitűzendők, s melyek vannak közülük szoros összefüggésben és mintegy kölcsönös rokonsági viszonyban a gimnáziumokban tárgyalt tudományokkal.

2. Mennyi idő és hány tanár elegendő ezeknek kellő tárgyalására.

3. Mennyire szükséges Magyarországon ilyen tudományos tanfolyam akár a haza közös javára, akár a polgárok egyéni boldogulására, akár ösztönzésül a tiszteletre méltó előretörekvésre, akár ezen egész közoktatási intézmény betetőzésére.

A szigorúbb értelemben vett tudományos iskola ezen harmadik faját joggal megilleti az akadémia elnevezés, egyrészt azért, mert ott a felsőbb tudományokat a legkiválóbb tudósok adják elő, másrészt, mert a főurak és nemes emberek gyermekei főképpen ebben az iskolában szokták befejezni a nemes tudományok tanulmányozását.

V. Azok, akik az akadémiai tanfolyam elvégzése után még további tudományos kiképzésre, tanulmányaiknak mintegy betetőzésére fognak törekedni, azoknak a királyi egyetemre kell majd belépniök, amely a szabad művészetek és tudományok minden ágának gócpontja, ahol a leghíresebb tudósokat hallgathatják és választhatnak a tehetségüknek vagy céljaiknak megfelelő tudományszakok között, minden irányban pontos búvárkodásokat végezhetnek, szóval a tudományok minden nemében tökéletesen kiképezhetik magukat.

V. § Miképpen biztosítható következetesen és állandóan az előadandó tárgyak helyes rendje?

Valamint minden dologban, azonképpen a közoktatásügy jelen szervezetében is azon fordul meg leginkább a helyes rend, hogy minden a maga alkalmas helyére kerüljön, a szabályzatok a célnak megfelelőek és végrehajtásuk módjai a legcélszerűbbek legyenek.

A fentebbiekben az összes iskoláknak mintegy nyers képét vázoltuk, melyet a következőkben világosabban fogunk kifejteni. E helyütt csak azokat a szempontokat fogjuk érinteni, melyeknek szükségszerűsége ki fog tűnni egyrészt az intézménynek a jelenben való életbe léptetésére nézve, másrészt arra, hogy az országos közoktatásnak egyszer megállapított képe minden időre a maga életerejében fenntartható legyen. Ez, úgy tetszik, főleg a következő három módozattal érhető el.

1. Ha a tanítás ügyét szolgáló férfiaknak akár a népiskolákban vagy a grammatikai osztályokban, akár a gimnáziumokban vagy akadémiákban, akár végül az egyetemen olyan fizetések vagy tiszteletdíjak állapíttatnak meg, melyek egyrészt a kényelmes megélhetéshez elegendők, másrészt hivatali kötelességeikkel megfelelő arányban állnak; ha a tanítói hivatásnak megszerezzük azt a megbecsülést, mely valóban megilleti; ha gondoskodunk arról, hogy a tanárok feladataikban örömüket leljék, a versenyre ösztönzést nyerjenek és hogy kötelmeiknek különös gonddal való teljesítéséhez hozzászokjanak.

2. Minthogy az emberi léleknek az a természete, hogy ha kötelességeire újra meg újra nem emlékeztetik, könnyen enged buzgóságából és mintegy elernyed; a tanerők igyekezetének serkentésére nagy hatással lesz, ha az iskolák mindegyik fajában előljárók és vezetők neveztetnek ki. Ezekhez járulnak az ország politikai hatóságaitól függő főigazgatók, akiknek fő feladatuk, hogy az iskolák megszabott rendjét az erre a célra készítendő külön szabályzatok szerint pontosan megőrizzék.

3. Végül ha ezzel a nagy feladattal járó kiadások kezelésében józan takarékosság érvényesül s gondoskodás történik, hogy a költségek a megjelölt alap jövedelmét meg ne haladják.

VI. § Az egész mű felosztása

Az eddig mondottakból eléggé kitűnik, hogy ennek a közoktatási szervezetnek teljes felépítése és összeállítása három fő elven fordul meg. Ti. a feladatok célszerű felosztásán és kölcsönös összefüggésén s a pénzügyek igazgatásán; az ifjúság nevelésére alkalmas készségek és tudományok megválasztásán; a törvények szigorúságán és az iskolai fegyelemnek éber és következetes gyakorlásán.

Ennélfogva legcélszerűbb lesz ezen egész szervezetet három részre osztani.

Az első rész fel fogja ölelni a politikai és gazdasági kormányzatot,

a második a tanulmányoknak és tudományoknak szakonkint való célszerű elrendezését és az iskolák különböző osztályaiban való elosztását,

a harmadik a rendtartást (politia), vagyis a fegyelemnek fenntartását az iskolák igazgatásában.

III. szakasz. A magyar királyi főgimnáziumok és gimnáziumok

4. fejezet. A gimnáziumi rendkívüli tantárgyak

CLV. § Újdonságok felolvasása

A polgári életben nem csekély hatással van a művelődésre és nemritkán sok haszonnal jár azon dolgoknak az ismerete, melyek a világ különböző részeiben nap nap után történnek. És semmit sem emlegetnek beszéd közben gyakrabban az emberek, mint az új eseményeket. Fonák dolog volna, ha a magyar ifjak ezen a téren tájékozatlanok lennének. Ezért nemcsak alkalmat kell adni a gimnáziumban a közérdekű újdonságok olvasására, hanem a belőlük való kívánatos és hasznos okulás megszerzésére is.

A legnevezetesebb eseményeket tartalmazó hírlapot a királyi egyetemen fogják szerkeszteni. Hogy azonban egészben véve miként rendezendő e tantárgy, arról a maga idején lesz szó, mert a dolog bővebb megfontolást kíván.

Csupán arra kell e helyütt a figyelmet felhívnunk, hogy a gimnáziumi igazgató az év kezdetén vezesse be ezen újdonságok felolvasását, és hetenkint kétszer maga tartsa meg. A hanyag és kevésbé figyelmes tanulókat zárja ki, ellenben a jóerkölcsűeket és szorgalmasakat vegye föl.