Pallosjog

(lat. jus gladii): halálos ítélet kiszabására és végrehajtására kiterjedő joghatóság a rendi korszakban. Magyarországon jobbágyai és birtoktalan familiárisai felett minden nemes és birtokos ember bíráskodhatott, kivéve a halállal járó, ún. főbenjáró bűncselekményeket. A hazai szokásjog ebbe a körbe sorolta a lopást, rablást, gyilkosságot, gyújtogatást, amelyek elbírálása a 13. században az ispán, később a vármegye hatáskörébe tartozott. Később egyre gyakoribbá vált, hogy a földesurak pallosjogot, más néven szabad ispánságot kaptak a királytól, amely lehetőséget adott az említett bűncselekmények elkövetői, az ún. nyilvános gonosztevők elfogására és ítélet alapján történő kivégzésére. A pallosjog jelzésére a földesúr akasztófát állítatott fel birtoka határán. Királyi privilégium alapján szabad királyi városok és jelentősebb mezővárosok is gyakorolhatták. Megszüntetésére 1848-ban került sor.