Az ősiség eltörlése

Az ősiség és az adományrendszer eltörlésének véglegesítése az ún. “ősiségi nyíltparanccsal” történt meg (1852. november 29., Erdélyben 1853. május 29.). Ez kimondta, hogy a királyi és a nádori adományrendszer megszűnik, ezzel együtt megszűnik a magszakadásból és a hűtlenségből eredő háramlási jog (fiscalitas) is. A fiscus ellen nem volt indítható többé ősiségi per olyan jószágra vagy javakra, amely a fiscus birtokában volt, és a fiscus sem perelhetett többé ezen az alapon. A magánosok között sem volt indítható újonnan ilyen jogcímen per. A nyíltparancs felhívta a figyelmet arra, hogy az általános polgári törvénykönyv hatályba lépése után megszűnik az adományos, az öröklött és a szerzett birtok közötti, továbbá a férfi és a leányági öröklés közötti különbség. Ezért lehetővé tette, hogy a hatálybalépést követően 3 éven belül az öröklött vagyonra nézve a fiág javára – anélkül, hogy a leányág sérelmezhetné – végrendelkezzenek.