Országbírói Értekezlet

1860. október 20-án az októberi diplomával egyidőben a király báró Vay Miklós magyar kancellárhoz a következő legfelsőbb kéziratot intézte: „Minekutána szándékom Magyarországom összes törvénykezési ügyét  ismét ezen ország határai közé visszahelyezni – ennélfogva országbírám Nékem több alkalmas egyéniségeket fog kijelölni a királyi Curia tagjaiul, kik az ő elnöklete alatt, más alkalmas egyéniségek közbejöttével, mindenekelőtt a magyar igazságszolgáltatásnak szervezése fölött tanácskozadván, ebbéli javaslataikat magyar királyi kancelláriám útján haladéktalanul Elém terjesztendik; mire nézve önként értetődik, miszerint a birtok biztosságának és a magánjogi viszonyok állandóságának érdekében, a polgári és büntetőjognak minden határozmányai és intézkedései mindaddig teljes hatályban maradandnak, míg azok iránt a netaláni változások törvényhozás útján meg fognak állapíttatni.”

E legfelsőbb kézirat értelmében gróf Apponyi György országbíró, kinek elnöklete alatt folyt le az Országbírói értekezlet, a következőket hívta meg az értekezletben való részvételre: Ambrus Mihály, Eötvös József, Fabiny Teofil, Fábry István, Hubay józsef, Kis Andor, Kopácsy József, Kovács István, Lévay Sándor (egri nagyprépost, címzetes püspök), Lipovniczky Vilmos, Lukáts István, Markovits József, Melczer István (utóbb királyi személynök), Nagy István, báró Prónay Albert (koronaőr), Sárközy Kázmér, Somoskeöy Antal, Szentiványi Vince, Szutsits Károly, gróf Török Bálint, Zádor György, Zsivora György (Csanád vármegyei főispán) és Zsldos Ignác, mindannyian hétszemélynökök; továbbá Balázsy Antal, Deák József, Hollovich Boldizsár, Horváth Boldizsár, Kapzy Tamás, Láng Ignác, Ledniczky Mihály, Nyeviczky József, Ráth Károly, Rudnyánszky Béla, Rudnyánszky Ferenc, Samarjay Károly, Soltész Albert, Stockinger (Sulyok) Mór, Szabó Samu, Szehér Mihály, Thalabér Lajos, Thanhoffer Pál és Tóth Lőrinc, mindannyian ügyvédek; továbbá gróf Barkóczy János országzászlós, Deák Ferenc, Gróf, Dessewffy Emil, Farkas Ferenc, a debreceni kereskedelmi kamara elnöke, Fuchs Rudolf, a pesti szabad nagykereskedői testület elnöke, Ghyczy Kálmán, Graenzenstein Gusztáv, nyugalmazott királyi kincstári tanácsos, Huszár Ferenc, utóbb királyi táblai előadó, Illési János, Jendrassek Miksa, Szepes vármegyei főügyész, utóbb királyi táblai előadó, Kochmeister Frigyes, a pesti kereskedelmi kamara elnöke, Mailáth György főtárnokmester, Mihályfi Albert, nagyváradi kereskedő, Szabó Imre, utóbb hétszemélyes táblai váltóügyi előadó, Szabó József tanár, Vecsey Sándor, a pesti polgári kereskedelmi testület elnöke, Wenczel Gusztáv, egyetemi jogtanár, Zsigmondy Vilmos, bányaügynök. Az értekezletnek jegyzője Ráth György, országbírói elnöki titkár volt, aki az értekezlet lefolyását a következő című kétkötetes munkában tette közzé: Az „Országbírói értekezlet a törvénykezés tárgyában. Pest, Landerer és Heckenast, 1861”, mely munka az értekezlet határozatainak csaknem hiteles anyaggyűjteménye.

Az Országbírói értekezlet 1861. január 23-tól március 4-ig, 18 ülésben tanácskozott. E tanácskozások eredménye az a munkálat, melyet az „Országbírói értekezlet által javaslatba hozott ideiglenes törvénykezési szabályok” neve alatt ismerünk és amelyet a képviselőház 1861. június 22., a főrendiház pedig 1861. július 1. tartott ülésben fogadott el.

1861. január 23-án, az Októberi Diploma és a Februári Pétens között kezdte meg munkáját az Országbírói Értekezlet, melynek feladatává tették az ideiglenes joganyag megállapítását. Mint köztudott, az Országbírói Értekezlet egyfajta sajátosan értelmezett nemzeti felfogás szellemében az osztrák jogalkotással, a hazánkban hatályba léptetett osztrák jogszabályokkal az 1848 előtti, ősi magyar jogrendet szegezte szembe. Ez a büntetőjog terén egyértelművé tette az 1843. évi javaslat elvetését, a büntetőjogi reformok eszméjének elnapolását, azt a kiegyezést követő évekre hagyva. (Többen azzal indokolták a döntést, hogy az Értekezlet nem érezte magát alkalmasnak a kodifikációs munka elvégzésére.) Jóllehet Deák Ferenc javaslatba hozta az 1843. évi tervezet megtárgyalását, az azonban a benne rejlő csapda, ti. a hivatalban lévő kormány tagjainak büntetőjogi felelősségre vonásáról szóló passzusai miatt, tehát politikai okból megbukott. A törvényhatóságok visszaállított magyar bíróságai azonban nem voltak hajlandók az osztrák büntetőjogot alkalmazni praxisukban. Jobb híján tehát vissza kellett térni a polgári átalakulás előtti magyar joghoz.

Az értekezlet álláspontja szerint a magyar magánjogi törvényeket kell alkalmazni, de ha azok az 1848:15. tc., és az újabb jogviszonyok miatt nem lennének alkalmazhatók, addig, míg az újabb törvények megszületnek, az Országbírói értekezlet munkáit kell ideiglenesen, kisegítő jelleggel használni.  Miután az uralkodó is helybenhagyta, a Curia határozatban jelentette ki, hogy „addig, amig az alkotmányos törvényhozás másképp nem rendelkezik, azonnal mindennemű törvényes eljárásaiban zsinórmértékül követendi”

A főrendiház pedig egyhangúlag elfogadta az Országbírói értekezlet munkálata felett véleményezéssel megbízott igazoló bizottmányának jelentését, mely azt véleményezte és hozta javaslatba, hogy a „ főrendek is az országbírói tanácskozmány eredményezte törvénykezési szabályokat ott, ahol a különben teljes és általános hatályba visszaállított régi magyar törvények az újabb jogviszonyok é érdekek elintézésére nem volnának elegendők vagy alkalmazhatók, úgy mind a törvénykezésben, mind a feleknek, mind a bíráknak ideiglenes kisegítő és eligazító módszerül szolgálhatókat tekinti és e képen a tisztelt képviselőháznak velök közlött határozata értelmében elfogadni méltóztassanak”; és miután azokat a király is helybenhagyta, a Curia 1861. július 23. tartott teljes vegyes ülésben határozatilag kijelentette, hogy „addig, amíg az alkotmányos törvényhozás másképp nem rendelkezik, azonnal mindennemű törvényes eljárásaiban állandó zsinórmértékül követendi”. A király 1861. november 5-én a Curiához intézett leiratában ismételve azt rendelte, hogy mind a Curia, mind a törvényhatóságokban működő törvényhatósági közegek, hivatásukat egy Országbírói értekezletnek szentesített szabályai szerint teljesítsék. Az ideiglenes törvénykezési szabályok a következő joganyagokra terjednek ki: I. Polgári jog a) anyagi rész, annak kijelentésével, hogy „a magyar polgári anyagi törvények visszaállíttatnak, de a közhitel, a jogfolytonosság és a helyzet szükségei által igényelt pótlásokkal”. Ez az anyagi rész (1-23. §§) az öröklési rendelet, a végrendelet külső kellékeit, a végrendelkezési jogot, a végrendelet nélküli öröklést, a közszerzeményi jogot, a hitvestársi és özvegyi öröklést, az özvegyi jogot, a szent korona öröklését szabályozza; vegyes intézkedéseiben fenntartja az ősiségi ny. p. rendelkezéseit, kimondja a valláskülönbség kihatásának megszűnését a jogi életre, az ész szüleményeinek törvényes oltalmát, végül (21.§) fenntartja az osztrák polgári törvénykönyvnek a telekkönyvi rendelettel kapcsolatos rendeleteit, amit az alaki rész 156. §-a megismétel; b) alaki rész, a polgári eljárás elég kimerítő szabályozásával. Az alaki rész 15 fejezetben tárgyalja a bíróságok szervezetét, a bírói illetékességet, az eljárás nemeit, a sommás és rendes szóbeli, rendes írásbeli pereket, a beavatkozást, a szavatosságot, a semmisségi eseteket, a végrehajtást, a telekkönyveket, az elveszett okiratok körüli eljárást, az öröklési eljárást, az átmeneti intézkedéseket. II. Bűnvádi eljárás, ezzel a főelvvel: „a magyar büntető törvények és törvényes gyakorlat a változott viszonyokhoz idomítva, módosításokkal visszaállíttatnak”. III. Váltótörvény. IV. Csődtörvény. V. Kereskedelmi, fuvarozási és vásári törvények. VI. Úrbéri, földtehermentesítési, arányossági és mezei rendőrségi ügyek. VII. Bányaügy. VIII. Vegyesek: a) Az ügyvédeskedés ideiglenes szabályozása; b) közjegyzőség megszűntetése. Azonkívül az árvaügyekben is tett az Országbírói értekezlet albizottmánya javaslatot, amely az 1877:20. tc. életbelépéséig volt gyakorlatban. Az Országbírói értekezlet határozatainak hatálya – mivel az 1861. évi országgyűlésre sem az ország erdélyi részeinek, sem az azóta polgárosított határvidéknek, sem Fiuménak képviselői meg nem hívattak – csakis az ezen országgyűlésen képviselt legszűkebb ételemben vett Magyarországra terjed ki, de máig sem hatályos az ország ama részeiben, ahol az osztrák polgári törvénykönyv van érvényben. Ama részei a munkálatnak, melyeket későbbi törvények pótoltak, természetesen hatályukat vesztették.

Az Országbírói értekezlet javaslatai, mint jogforrás, alakilag sokban hasonlítanak a Hármaskönyvhöz. Mindkettőt törvényhozásra nem jogosult tényezők alkották, de mindkettőt a törvényhozás össze tényezői – bár nem törvényi alakban – jóváhagyták. Ezért az Ideiglenes törvénykezési szabályok érvénye is a Hármaskönyvéhez hasonló: az alkotó és jóváhagyó tényezők tekintélye juttatta törvényhez hasonló erőhöz és tekintélyhez.

Irodalom: A magyar magánjogi kézikönyvek; Ráth György id. m.; Kónyi: Deák Ferenc beszédei, 2. kiad. II. k.