A közraktári jegy olyan okirat, amely a forgalomban a közraktárilag elhelyezett árúk helyettesítésére szolgál.
A közraktári jegy, amely a vállalat által időrendben vezetett letéti könyv szelvényrészét képezi, összefüggő, de egymástól elválasztható két részből, ti. az árujegyből (cedule) és a zálogjegyből (warrant) áll.
A közraktári jegy mindkét részének magában kell foglalnia a közraktár megnevezését, a letéti könyv sorszámát, a letevő nevét és lakhelyét, a letett tárgyak megjelölését és mennyiségét, a kiállítás idejét, s a vállalat által meghatalmazott tisztviselő aláírását. A közraktári jegy átruházása úgy együttesen, mint különválasztva hátirat útján történik. Az áru- és zálogjegy együttes birtoka jogosult a letett tárgyak feletti szabad rendelkezésre. A zálogjegy magában véve a letett tárgyakra zálogjogot ad a kölcsönösszeg és járulékai erejéig, ellenben az árujegy magában véve, a zálogjog által korlátolt rendelkezési jogot ad a birtokosnak. A közraktári vállalat a nála elhelyezett tárgyakat egyedül az áru- és zálogjegy együttes visszaadása, illetőleg a zálogjegyet terhelő összeg és járulékai lefizetése mellett, köteles kiszolgáltatni. Ha a különvált árujegy birtokosa a letett tárgyakat a közraktárból kivenni akarja, a zálogjegyet magához váltani tartozik. A mennyiben azonban a zálogjegy birtokosa távol van, vagy ismeretlen, vagy ha a felek a visszafizetés feltételei iránt meg nem egyezhetnek, az árujegy birtokosának jogában áll a zálogösszeget járulékaival együtt a közraktárnál letenni. E jogával a közraktári jegy lejárata előtt is élhet.
Ha a határozott időtartamra letett tárgyak a letéti idő elteltével, vagy a határozatlan időtartamra letett tárgyak a letételtől számítandó egy év alatt ki nem váltatnak, vagy ha a letett tárgyakat a letéti idő alatt megromlás veszélye fenyegeti, a közraktárnak jogában áll, a letevő előleges felszólítása után a letett tárgyakat hiteles személy jelenlétében elárvereztetni, s magát követelésére nézve a vételárból kielégíteni. A vételárnak a vállalat követelését meghaladó része a zálogjegy birtokosának, az esetleg fennmaradó összeg pedig a letevőnek vagy jogutódjának adatik ki. Maga az áru-, illetőleg zálogjegy úgy követelés biztosítékaként, mint végrehajtás tárgyaként szerepelhet.