A közkereseti társaság története

Először ipari üzemeknél alakult ki és onnan terjedt el a kereskedelem minden ágában. A 13. században a városokban állandósultak a különböző vállalkozások. Sokszor az örökösök édesapjuk cége alatt továbbra is együttesen vezették az üzletet. Az egyetemleges felelősség tehát a családi viszonyon, majd egyre inkább a társak kölcsönös meghatalmazásán nyugodott. Innen terjedt el az a tétel mindenfajta kereskedelmi társaságban, hogy a társak egyike az ügyletet nemcsak a saját, hanem a többiek nevében is köti, tehát nem mint magán szerződő fél, hanem mint a többiek megbízottja jár el. Ez lassan szokásjoggá vált, majd először az 1673. évi Ordonance de commerce tette kötelezővé. Így lett ez a rugalmas és mozgékony vállalkozási forma a kisebb tőkeegyesülések legszokványosabb formájává, amikor az üzlet meghaladta a kisipar körét. Az egyetemleges felelősség a társaknak egymás irányában teljes bizalmat, a hitelezők számára pedig jelentős biztonságot nyújtott. Ezért rendszerint olyanok hozták létre, akik nemcsak üzleti kapcsolatban álltak egymással, hanem rokonság vagy barátság is összefűzte őket. A személyegyesülés legtipikusabb formájának azért nevezik, mert a tagok nemcsak vagyonukkal, hanem személyesen is részt vesznek a társaság tevékenységében. Éppen ezért a tagsági jog csak az összes tag együttes akaratával ruházható át. A nyereség és a veszteség, külön kikötés hiányában, nem a vagyoni érdekeltség arányában, hanem egyenlően oszlott meg az egyes tagok között.