A kisajátítás Magyarországon

Magyarországon a Budát és Pestet összekötő állandó híd megépítése érdekében Széchenyi István javasolta a kisajátítás intézményének bevezetését. Így született meg az 1836. évi 26. tc. egy állandó hídnak Buda és Pest közötti építéséről, amelynek 6. §-a kimondta: “A Buda és Pest közötti állandó hídnak felépítéséhez szükséges kisajátítások a törvénnyel megrendeltetnek, úgy mindazonáltal: hogyha a Buda és a Pest Városiakat Törvények értelmében illető igazságos kárpótlás iránt a mondott Városok és a részvényes társaság között a minden esetre előre bocsájtandó barátságos egyeztetés nem sikerülne, a jelen különös és rendkívüli esetben azon kárpótlási tárgynak előlegesen és sommás úton biróiképp leendő elintézése végett a királyi Tábla rendeltetik ki...” Ez a törvény a későbbiekben is nagy hatást gyakorolt, hiszen 1868-ig minden kisajátításnál (a bányák kivételével) irányadók voltak. A kisajátítási jogot a neoabszolutizmus korában pátensekkel szabályozták: 1854. május 23-i bányatörvény, (ezt az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok VII. része fenntartotta).