A királyi jelenlét

A király személyes ítélkezésének fóruma a középkorban. Az uralkodó a jogszolgáltatás letéteményese volt, a korabeli felfogás szerint jogában állt bármilyen jogvitát személyesen eldönteni. A peres ügyek megszaporodása után az uralkodó helyett más tisztviselők is bíráskodtak, így a király személyes ítélkezése háttérbe szorult. Az Árpád-kor végén a személyes bíráskodást királyi különös jelenlét bíróságának (specialis praesentia regia) nevezték el, amelynek során az uralkodó nagyobb jelentőségű ügyekben világi és egyházi előkelők segítségével hozta döntéseit. Vezetője az alkancellár, majd a kancellár volt. Ezen bírói fórum elé főleg a különös kegyelembe (specialis protectio) fogadottak, első sorban az egyháziak kerültek. A királyi hatalom megerősödése után Zsigmond idejében a személyes ítélkezés újabb fórummal, a különös királyi jelenlét bíróságával (personalis praesentia regia) bővül. Ebből a testületből alakul ki I. Mátyás idején a személynöki szék.