(A fideicommissum magyaritásával először Deák Ferenc próbálkozott, amikor annak a “hitre bízott javak” nevet adta. Később a Magyar Tudományos Akadémia által készített Corpus Jurisban Tóth Lőrinc már a hitbizomány nevet adta ennek az intézkedésnek.)
A hitbizomány őshazája Spanyolország volt, ahonnan a Habsburgok révén került Magyarországon bevezetésre az 1687:9. tc. révén. Először a főnemesekre, majd az 1723:50. tc. kiterjesztette az alapítás jogát a köznemességre is. A hitbizomány alapítása királyi privilégiumlevél alapján, csak szerzeményi birtokra, a fennálló öröklési jog alóli kivételként jöhetett létre a család “fényének” (splendor familiae) biztosítása érdekében. Alapítására minden olyan ügylet alkalmas, amely dologi jogok létesítésére használható (traditio, végrendelet, telekkönyvi bekebelezés). A tulajdonos a birtokot nem idegenítheti el, legfeljebb az értékének egyharmadáig terhelheti meg, a hitbizományi bíróság hozzájárulásával. Az alapító által az alapító levélben meghatározott módon öröklődött (általában primogenitúra), de mindig egy kézen öröklődő birtok volt. A cél tehát a birtok egyben tartása, a feldarabolás megakadályozása volt. A vagyont tehát az öröklési rend szerint megállapított személy kezelte, de illő ellátást kellett nyújtani a többi családtagnak is. Az 1852. évi ősiségi nyíltparancs 13. §-a is fenntartotta a hitbizomány intézményét. Ugyanúgy az Országbírói Értekezlet által alkotott Ideiglenes Törvénykezési Szabályok 3. §-a is. A hitbizományokat újraszabályozta az az uralkodói leirat, amely udvari rendelet formájában 1862. október 9-én jelent meg 15742. sz. alatt. Az 1868:54. tc. 21. és 53. §-a a hitbizományi bíróságról rendelkezett, végül az 1868:54. tc. 594 §-ában nyert felhatalmazás alapján kibocsátott 1869. április 7-i igazságügyminiszteri rendelet a hitbizományi eljárást szabályozta. A kivételes hatalommal felruházó törvény alapján kiadott 5200/1919. sz. Minisztertanácsi rendelet 9. §-a az újabb hitbizományok alapítását, a meglévők növelését, ingó hitbizományi javaknak mezőgazdasági ingatlanok szerzésére való fordítását megtiltotta, s ezt a tilalmat az 1929:36. tc. végrehajtása tárgyában kibocsátott 60000/1921. sz. Földművelésügyi Miniszteri rendelet 250. §-a továbbra is fenntartotta. Az 1936:11. tc. taxatíve felsorolt eseteket kivéve felszabadította kötöttségek alól. A felszabaduló rész a hitbizományi birtokosnál maradt, mint ennek tulajdona, de a törvény 12. §-ában felsorolt várományosok várományosi jogával terhelten. Az így felszabaduló földek egyharmadát igénybe lehetett venni birtokpolitikai célokra. Új hitbizomány alapítását ezután az államfő csak kivételes méltánylást érdemlő okból, a közérdek szempontjából is indokolt esetben engedhet meg oly feddhetetlen jellemű önjogú magyar állampolgárnak, aki a nemzeti élet, a tudomány, a művészet terén, vagy a hazáért egyébként teljesített szolgálataival erre érdemesnek nevezett és a vagyonáról szabadon rendelkezhetett. (66. §)
1885 előtt csak főnemesek alapítottak hitbizományokat, összesen 27-et. 1850-től 1870-ig összesen 11 új hitbizományt alapítottak. 1870-től 1899-ig azonban, Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt 54-et, kétszer annyit, mint az egész rendi korszakban. Ekkoriban került sor köznemesi hitbizományok alapítására is. A legnagyobb hitbizományt 1685-ben herceg Eszterházy Pál alapította (402820 hold), a legkisebbet gróf Zichy Henrik 1878-ben (745 hold).
Hitbizomány