Hétszemélyes tábla

A Habsburg-korszakban kialakult országos bíróság, a nádori ítélőszék utóda. A 17. század végén kezdték hétszemélyesnek nevezni. Ezen a bíróságon a nádor, vagy a helytartó ítélkezett három főpap és három világi főnemes bírótárssal. Rangban az első bírótárs az országbíró volt, aki helyettesítette a bíróság elnökét. Idővel a bírótársak száma emelkedett, s köznemesi ülnökök is helyet kaptak a bíróságban, melyet azonban továbbra is hétszemélyesnek, bíróit septemvireknek mondták. Létrejötte az 1536:16. tc.-hez köthető, amely a helytartó mellé a törvénykezési feladatok ellátására hét tanácsost jelölt ki. Az 1723-as bírósági reformok (24. tc.) nyomán állandó ítélőfórummá vált, megváltozott a szervezete, tagjainak száma 15-re emelkedett. A királyi ítélőtáblával együtt alkotta a legfelsőbb országos bíróságot, a Királyi Kúriát. Húsz fő- és közrendű ülnökkel ítélkezett, elnöke a nádor, akadályoztatása esetén az országbíró volt. Kizárólag fellebbezési jogköre volt. Ítéletei jogerősek és végrehajthatóak voltak, azokat még a királyhoz sem lehetett tovább fellebbezni. Az 1868:54. tc. szüntette meg.