Határozatlan tartamú szabadságvesztés

A dologházi törvény intézményesítette a magyar büntetőjogban a határozatlan tartamú szabadságvesztés intézményét. A visszaesők számára létesítette új szankció-nemet a rendesen kiszabott szabadságvesztés-büntetés után kellett az elkövetőnek kiállnia. A legkevesebb egy, leghosszabb öt év időtartamú dologházi őrizet a jogalkotó szerint csak addig szükséges, amíg az elítélt társadalmi beilleszkedésre való hajlamában pozitív vonást nem fedeznek fel. Vagyis a törvényhozó célja egyfajta átnevelés, melyben ösztönző elem a határozatlan időtartam, a kikerülés előrehozható időpontja. A dologházba utaltakat ennek érdekében "munkával kell foglalkoztatni és rendes életmódhoz szoktatni".