Haszonélvezeti jog (ususfructus)

Személyhez kötött jog. Élők között át nem ruházható és öröklés tárgyát sem képezheti. Korlátolt dologi jog, amelynek jogosultja – a haszonélvező – a haszonélvezet tárgyának gyümölcsét szedheti, annak egyébként is hasznát veheti korlátlanul és ellenszolgáltatás kötelezettsége nélkül, de a tárgy állaga épségét megóvni köteles. A haszonélvezet tárgya ingatlan és ingó dolog egyaránt lehet, de az vonatkozhat követelésre és más jogra is.

Magyarországon a haszonélvezet önálló, részleteiben is kifejtett és szabályozott jogintézménnyé vált, de a jogtörténeti forrásokból egyértelműen kiderül, hogy nem volt ismeretlen fogalom a 1848 utáni magánjognak. Bírói gyakorlata az Osztrák Polgári Törvénykönyv (503-520. §) nyomán indult el. A különböző tervezetek is lényegében ezeket az elveket követték, csak azzal a kiegészítéssel, hogy a haszonélvezeti jog körét kiterjesztették a közgazdasági hasznosság érdekében. (például 1900-as polgári törvénykönyv tervezete 732. és 796. §-ai)