Hármaskönyv

Teljes címén: a Opus Tripartitum juris consuetudinarii inclyti regni Hungariae (Nemes Magyarország szokásjogának hármaskönyve) , A szokásjog összefoglalásának feladatát elvégző Werbőczi István munkája, mely ugyan 1514-ben az országgyűlés elé került, s melyet az átvizsgálására kiküldött bizottságot tagjai oda nyilatkoztak hogy a munkában a törvények és a jóváhagyott szokások recto ordine, „helyes rendben” és debito modo, „kellő módon” kerültek összeírásra, és mint alkalmasat a királynak megerősítésre ajánlották, mégsem     váhatott törvénnyé. Miután a király nem erősítette meg pecsétjével, Werbőczy 1517-ben a saját költségén Bécsben kinyomtatta a Hármaskönyvet, amit hamarosan használatba vettek és mint az ország írott szokásjogát hivatkoztak a különféle bíróságok. (Bővebben lásd a Jogforrások című fejezetben

A Hármaskönyv hosszabb, több évtizedes gyűjtőmunka eredményeképp született meg a rendek megbízásából. Nem a hazai bíróságokon gyakorlatba ment teljes szokásjogot, a consuetudo regnit kívánta megjeleníteni, hanem annak sajátosan magyar, a ius com­munéból le nem vezethető részét, a consuetudo municipalist. Még részletes értékelésre vár annak megválaszolása, hogy ennek a feladatnak hogyan, milyen szakmai és milyen teljességi szinten felelt meg. Valószínű, hogy a pártatlan szemlélet kora jogi nívójának megfelelő, alapos munkaként fogja értékelni. Nem állt távol tőle a modernizálás gondolata sem egyes részeiben, s ilyenkor a közös jog felé próbált közelíteni, amint ezt Degré Alajos például a gyámság intézményével kapcsolatban kimutatta. Sajnos, a következő század politikai eseményei a hazai szokásjog védőbástyájává tették azt a jogkönyvet, ami pedig épp a recepció és a hazai szokás egyeztetésének igényével indult útnak. Egy modern jogpolitikai gondolat szakmai előkészítése így vált a fejlődés vonalán visszatartó, majd hátrahúzó tényezővé, viszont a nemzeti önállóság védelmében fegyvert adott a császári joggal szemben a hazai jogtudók kezébe.

A Hármaskönyv magyar nyelvű kiadása