Halálbüntetés
A halálbüntetés (poena capitalis) általában a közbűncselekmények, illetve egyes magándeliktumok vagylagos - megváltható - rendes büntetése. A halálbüntetések végrehajtásuk módját tekintve vagy egyszerűek (poenae capitales simplices), vagy minősítettek voltak (poenae capitales qualificatae). Egyszerű halálbüntetésnek számított a rendszerint pallossal történő fővétel (decollatio vagy poena gladii) és az akasztás (poena patibuli), minősített halálbüntetés volt a karóba vagy nyársba húzás (poena pali), a kerékbetörés (poena rotae), a máglyán való elégetés (poena ignis), a felnégyelés (dissecatio corporis in quattuor partes).
Mind az egyszerű, mind a minősített halálbüntetés járhatott a végrehajtást megelőző kínzó büntetésekkel, mint például kézlevágással, nyelvkitépéssel, a test fogókkal történő megszaggatásával, bőr testről való lehasogatásával, ezért az effajta halálbüntetést "megsúlyosított" halálbüntetésnek (poena mortis cum exasperatione) nevezték.
A halálbüntetés a polgári büntetőjogokban kivételes szankció-nem. A Büntető törvénykönyv szerint 20. életévét be nem töltött bűnelkövető nem volt halálbüntetéssel sújtható. A halálbüntetés már a kódexben is visszaszorult; a végrehajtásban pedig szinte teljesen elenyészett a polgári kori magyar büntető joggyakorlatban. Részben alternativitása (kiszabását mindig szabadságvesztés-büntetéssel vagylagosan rendelte el az 1878:5.tc.), részben pedig a kegyelmezési gyakorlat miatt alig fordult elő a parxisban. A törvény rendelkezése szerint a halálbüntetés zárt helyen, kötél által hajtatott végre.
Hunyadi László búcsúja
Az ónodi országgyűlés (A turóczi követek levágása)
Akasztás (Levétel az akasztófáról)
Hunyady László siratása
Kerékbetörés
Halálnemek (Pika Gáspár és társainak kivégzése)
