A feltételes elítélés

A büntetőjog-tudomány és a nyugat-európai praxis által ajánlott megoldás volt az ún. alkalmi bűnözőkre a feltételes elítélés, mely a megtévedt elkövetőt visszatartja az újabb kísértéstől. A magyar novella az alkalmi bűnelkövetőkre a belga-francia szisztémát fogadta el. Eszerint a büntetést a tényállás megállapítása után kiszabták ugyan, de meghatározott feltételek esetén (a Bn szerint egy hónapot meg nem haladó tartamban kiszabott fogházbüntetés és a pénzbüntetés), meghatározott időre a bíróság felfüggeszthette a büntetés végrehajtását. A bíróság döntésének feltétele volt, hogy „ettől az elítélt magaviseletére, egyéniségének, életviszonyainak és az eset összes többi körülményeinek figyelembe vételével kedvező hatást vár." (Az ítéletet próbaidőre függeszthették föl, melynek tartama három esztendő volt.)