Építményi jog (superficies)

Csupán ingatlan tekintetében létesíthető, meghatározott időre szóló, élők közötti elidegenítés és terhelés tárgyául szolgáló korlátolt dologi jog, amelynél fogva valaki az ingatlanon építményt létesíthet, vagy fenntarthat és használhat. Az építmény használatáért rendszerint időszakos ellenérték, az építménybér jár. A jog ügyleti keletkezése a felek megegyezésével, és az építményi jog telekkönyveztetésével történik. Építményi jog alakjában lehet szerezni pincejogot és barlang fenntartására jogosító jogot is.

A 19. században nem értékelték érdemének megfelelően az építményi jogot. A 20. század elejétől kezdve ismerték fel, hogy alkalmassá tehető a telekspekulációk visszaszorítására, és a közérdeknek megfelelő városépítési politika kialakítására. Magyarországon az 1896:25. tc. 44. §-a utalt az építményi jogra, de az 1868:1. tc. 40. §-a, 1891:41. tc. 24. §-a és az 1931:16. tc. 23. §-a is tartalmaz erre vonatkozó szabályokat. Az egységes bírói gyakorlatot végül a Magyar Magánjogi Törvényjavaslat 691-711.§-i fejlesztették tovább.