Egyes bűncselekményi kategóriák

Az élet elleni bűncselekmények között (a XVIII. fejezetben) a törvény megkülönbözteti a szándékos és a gondatlan emberölést. A szándékos emberölésnek három fô típusát határozza meg: a gyilkosságot, amelyet elôre megfontolt szándékkal követnek el (dolus praemeditatus), az erôs felindulásban elkövetett emberölést (dolus repentinus), a harmadik a kettô között elhelyezkedô megfontolt szándékkal elkövetett emberölés. E fejezetben tárgyalja a törvény a kívánságra ölést (euthanazia), az öngyilkosságban való közreműködést (idetartozónak veszi a törvény az ún. amerikai párbajt is), a gyermekölést, mint az emberölés privilegizált esetét, a magzatelhajtást (amelynél nem ismert el külön büntethetôséget kizáró körülményt), és végül a kitételt és elhagyást (koránál vagy állapotánál fogva gondozásra szoruló személy kitételét, elhagyását). Gondatlanságból elkövetett emberölésnek minôsített esete, ha a halált az okozónak a hivatásában, foglalkozásában való járatlansága, hanyagsága, a szabályok megszegése okozta. Az ország műszaki-technikai fejlettségi színvonala akkor még ennél részletesebb szabályozást nem kívánt.

Új fejezetben (XIX. fejezet 293. és következô §-ok) rendelkezik a törvény a párviadalról, amely az emberölés privilegizált eseteként jelenik meg.

A szándékos testi sértés (XX. fejezet 301. és következô §-ok) három fô alakzatból áll. A testi sértés a gyógytartamtól függôen minôsül, és 8, illetve 20 nap a kritikus idô. A súlyos testi sértés bűntettének (ha a gyógytartam 20 napot meghalad) büntetése 3 évig terjedhetô börtön. Összehasonlításképpen megemlíthetjük, hogy a betöréses lopás, még ha azt a bagatell összegre nézve követték is el, bűntettnek minôsül, és a büntetési tétel felsô határa 5 évi fegyház volt.

A becsület büntetôjogi védelmének körében (XVII. fejezet 258. és következô §-ok) a törvény a rágalmazás és a becsületsértés vétségét különbözteti meg. Megengedi a valóság bizonyítását (exceptio veritatis), védi a holtak emlékét is. Külön rendelkezik a sajtó útján elkövetett rágalmazásról és elrendeli, hogy az ítéletet indokaival együtt ugyanannak a nyomtatványnak - a jogerôs ítélet kihirdetése után - megfelelô elsô számának elsô oldalán tegyék közzé, amelyben a büntetendô cselekményt elkövették.

A becsület büntetôjogi védelmét a kódex bírálói nem találták kielégítônek, és szorgalmazták a szabályok megváltoztatását, ami 1914-ben következett be. Kifogásolták, hogy a rágalmazás, amely sokszor becsületes ember meghurcolását eredményezi, nem ritkán zsarolási célból, büntetési tétele túlságosan alacsony (alapesetben 6 hónapig kiszabható fogház és pénzbüntetés, ha a sajtó útján történt, 1 évig terjedhetô fogház és pénzbüntetés). A "párbaj-mánia" mérséklésének is egyik közvetett eszköze lenne a becsületsértésre és rágalmazásra kiszabható súlyosabb büntetés.

A Btk. különös figyelmet szentelt a vagyon elleni bűncselekményeknek. Hat fejezetet (XXVI-XXXI. fejezet 333. és következô §-ok) szentel nekik. A törvény a vagyon elleni bűncselekmények körében a következôket állapítja meg: lopás, rablás, zsarolás, sikkasztás, zártörés, hűtlen kezelés, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, bűnpártolás, csalás. E bűncselekmények tárgyalására több mint ötven paragrafust szán (333-390. §). A lopás tizenkét minôsített esete között szerepel pl. a vallási szertartáshoz tartozó tárgy ellopása, a betöréses lopás, a közveszély színhelyén elkövetett lopás, a szolgálatban álló személy által, vagy a tolvajjal közös háztartásban élô személy terhére elkövetett lopás, a hivatali lopás, a visszaesô által elkövetett lopás. Az ún. szolgálati, vagy házi lopás azonban csak magánindítványra volt üldözhetô.

A Kbtk. ismerte a lopás kihágási alakzatát. Ide tartozott a 2 forint értéket meg nem haladó élelmiszer vagy élvezeti cikk lopása, de csak akkor, ha nem volt megállapítható minôsítô körülmény (Kbtk. 126. §). Ennek következtében pl. a betörés útján elkövetett bagatell lopás is bűntettnek minôsült és a kiszabható minimum 6 havi börtön volt, és szálló igévé lett, hogy a bíróságok "vérzô szívvel" szabják ki e büntetéseket. Ezért 1892-ben az igazságügyi miniszter (Plósz Sándor) utasította az ügyészeket, hogy "a 6 havi börtön igazságtalanul szigorú ítéletek ellen kegyelmezés iránt tegyenek felterjesztést".

Amilyen szigorúan bánt a Btk. a tolvajokkal, olyan elnézô volt a leánykereskedelemmel szemben, amelynek büntetésérôl egyáltalán nem gondoskodott. A kerítést elvileg nem rendelte büntetni, mert ennek a cselekménynek "a bizonyítása igen nehéz". A leánykereskedelmet mindössze egy belügyminiszteri rendelet minôsítette kihágássá. Egészen 1908-ig, az I. büntetô novelláig ezek a cselekmények büntetlenül maradtak, a büntetôjog tűrte e sötét üzleteket, amelyeknek sok szerencsétlen esett áldozatul. (Talán ez is közrejátszott abban, hogy a külföldi nyilvánosházak lakói között sok ún. hungara volt.) (Király Tibor – Máthé Gábor- Mezey Barna: A polgári büntetőjog története, in: Magyar jogtörténet [szerk. Mezey Barna] Budapest 2003, Osiris Kiadó291-292..o.)