A csekk a letéti üzletből fejlődött ki, amikor a bank az átvett pénzt már nemcsak megőrizte, hanem állandó összeköttetést alakított ki az ügyfelével. A 16. században Hollandiában a vevő pénz helyett nyugtát adott az eladónak, amelynek összegét a bankban felvehette. A mai csekkforma Angliában alakult ki a 18. században, amelyet a legtöbb állam mintának tekintett. Franciaország szabályozta először törvényben a csekkjogot (1856), sőt – ellentétben a többi törvényhozással – meghatározta a csekk fogalmát is: "A csekk olyan okirat, mely utalvány alakjában a kibocsátónak arra szolgál, hogy saját maga vagy más részére a számlája javára az intézetnél rendelkezésre álló tőkét, egészben vagy részben visszavonja." A csekkjogot 1912-ben a hágai konferencia és az 1931. évi genfi nemzetközi csekkjogi egyezmény egységesítette.