Compilata Constitutiok
Erdélyországnak és az ehez kapcsolt magyarországi részeknek, az ezerhatszázötvennegyedik évtől a jelen ezerhatszázhatvankilenczedik évig alkotott törvényczikkelyeiből kiszemelt Compilata Constitutioi
ELŐBESZÉD
Mi Apafi Mihály, Isten kegyelméből Erdély fejedelme és az ahoz kapcsolt magyarországi részek ura, és a székelyek ispánja sat.
A jelen levelünkben adjuk emlékezetre: hogy a midőn mi, a királyok legfőbb királya és minden dolgok alkotója kedvező kegyelmének akaratából, annyi csapás, oly sok tűzvész, annyi belső és külső háboru dühöngése és mindenféle veszedelmek sokasága után, a melyek ez Erdélyországot sujtották, emésztették, kimeritették, megrongálták, kétségbe ejtették és csaknem a végpusztulás szélére juttatták, erre a magas méltóságra jutottunk, semmit sem tartottunk előbbrevalónak, fontosabbnak és megfontolandóbbnak mint azt, hogy annyi balszerencse csapásai között, a midőn a mi Erdélyországunk és a hozzákapcsolt magyarországi részek védőistenei is veszedelemben forogtak és már-már kétségbeestek, életünk és vérünk kimélése és számbavétele nélkül, a fényes török portánál az óhajtott szent béke reményének visszaszerzése mellett, mindeneket a legjobban végezve, elintézve és fölelevenitve, Astreát ismét visszahívjuk és a szent Themisnek oltárt emeljünk, hogy azt a mi nagynevü és boldog emlékezetü fejedelem elődeink példájára, a fejedelemségünknek alávetett tartományokban, az igazságnak, mint a belső béke alapjának ujraébresztésével ékesitsük föl; miután pedig nagy ügygyel-bajjal, kimondhatatlan töprengéssel és sok igyekezetünkkel (isten kedvező segedelméből) a fényes török portával a békét már megkötöttük és visszaszereztük, ugy a magunk önkénytes elhatározásától ösztönözve, mint a karok és rendek részéről is kérve és szorgalmazva, feladatunkká tettük, hogy a körülbé csörtető fegyverek zajában szánandó módon felforgatott s a fejedelmek viszontagságai meg (fájdalom) azoknak a leghátrányosabb változásai miatt összezavart és (legtöbbire) egymással ellentétesen alkotott hazai törvényeknek a helyreállitására, egyeztetésére, összegyüjtésére, rendbeszedésére és nyomtatás alá adására nézve, az emlitett Karok és Rendek kérésének a kedvező elfogadása és kegyelmes meghallgatása mellett, ehhez az annyira hasznos, mint a törvénykezési zavarok elenyésztetésére, kiegyenlitésére és mérséklésére nézve előnyös dologhoz, a beleegyezésünket megadjuk és
a törvényczikkelyeket az ezerhatszázötvennegyedik esztendőtől kezdve, kihagyván közülök azokat, a melyek a hazai alaptörvényekre ártalmasok és azokba ütközők, a többieket pedig kiválasztván, a kiválasztottakat egybegyüjtvén, az egybegyüjtötteket aztán átvizsgálván, az átvizsgáltakat rendbe szedvén, végül a rendbeszedetteket nyomtatók közreműködésével kinyomassuk. Eme czikkelyeknek az egybegyüjtése gondját az ezerhatszázhatvannyolczadik esztendőben, arra alkalmas, a hazai törvényekben és a törvényerőre emelkedett szokásokban legjáratosabb férfiakra biztuk, a kik teljes igyekezetüket a hűségükre és ügyességükre bizott ügyre forditván, azt még ugyanezen évben dicséretesen be is fejezték és a mi Erdélyországunk s az ehhez kapcsolt magyarországi részek három nemzetből álló karainak és rendeinek, az ország némely igen sürgős és az egész közönséget egyformán érdeklő ügyei elintézése, valamint a már egybegyűjtött czikkelyeknek az átvizsgálása végett a folyó évi januárius 25-ik napjára, Gyulafehérvárra hirdetett és itt megtartott közönséges országgyülésen be is mutatták. Jóllehet, hogy ezeknek a hazai törvényeknek és törvényerőre emelkedett szokásoknak egy zsinórmértékül szolgáló könyvbe foglalására és beillesztésére sok időt forditottunk, de mindamellett is az ország sürgős ügyei miatt azt, a mit óhajtottunk, el nem érhettük. Azonban a hazai törvényeknek és a törvényes szokásoknak eme czikkelyeit, a melyeket az országlakós urak közönséges országgyülésén nyilvánosan és ismételten fölolvastak és tüzetesen megvizsgáltak, rendbeszedés és külön fejezetekbe illesztés végett a törvénykezési dolgokban jól érdemesült férfiakra biztuk. A kik az Approbata Constitutiok rendszere szerint, jónak látták, hogy (a mi előterjesztésünkhöz képest, meg a miképen a dolgok rendje is javasolta és megkövetelte, a karoknak és rendeknek az ez országgyülésen alkotott czikkelyeit is beleiktatva) azt öt részre oszszák (hogy az Approbata Constitutiok rendelkezéseihez és beosztásához szokott elmék azt annál gyorsabban felfogják és megérthessék) ennélfogva az I. rész magában foglalja az egyházak gondozását; a II. rész a fejedelem, a karok és a fiscus ügyeit rendezi; a III. rész az országlakós urak dolgainak sorát irja elő; a IV. részben a törvénykezési eljárás sorakozik mellé, végül az V. részben az edictumok vannak, és igy az egész kis munkát röviden egybefoglalva, a mi Erdélyországunk és az ahhoz kapcsolt magyarországi részek három nemzetből álló karai és rendei nekünk bemutatták, alázattal kérvén és szorgalmazván minket, hogy mi ezt a rövid, és a közönséges országgyülésen nyilvánosan átvizsgált és (ámbár a háboru dühöngései között) a dolog természetéből származó törvénycikkelyekből kiszemelt, feldolgozott, de jogaikkal és az igazságszolgáltatással egybehangzó és arra előnyösnek talált munkát, minden abban foglaltakkal és létezőkkel együtt egyenként maguk, örököseik és maradékaik számára, a jövendőkre érvényes szabályképen engedélyezni, helybenhagyni és fejedelmi hatalmunknál fogva kegyelmesen megerősiteni és hatályra emelni méltóztatnánk. A mely munkának tartalma és szószerinti foglalatja igy következik:
ELSŐ RÉSZ
ELSŐ CZIM
Ekklésiai dolgokról
ARTICULUS I.
A mely réligión lévőknek templomok kezökből a más réligion lévőktől hatalmasul kifoglaltattak magok authoritásokból, az ilyen hatalmaskodók ellen procedáljanak, az ilyenekről irt articulusok szerént.
ARTICULUS II.
A mely paraszt ember templomot nem akarna frequentálni, hanem az isteni tiszteletet elmulatná háromszor egymás után, az olyakat a dominus terrestris istenhez való buzgóságából, méltó mentsége nem lévén az olyan jobbágynak, verettesse kézi kalodába, hogy az által is az isteni tiszteletre szoktathassa.
ARTICULUS III.
A prédikátorok a patronusnak és populusnak nagyobb részének akaratja ellen az ekklésiákban meg ne maradhassanak, lakhassanak, ha szintén a minor parstól marasztatnának is; hanem az esperestek kötelesek légyenek az olyan helyekből kivinni és más helyekre collocálni.
ARTICULUS IV.
Történt olyan dolog is, hogy némely nemes embernek lovát ellopván, a nyomot egyházi rend prédikátor házához nyomozták, honnat a lator elszaladván, javait a káros embernek még tiszt kérésére is ki nem adta volna, praetendálván azt, hogy semmiben néki a külső tiszt nem praescribál mivel pedig az olyan dolognak patrálása papi hivatalján kivül vagyon, és nem úgy papi, mint nemesi szabadsággal élő emberek ő kegyelmek is ez iránt; hogy azért az ilyen casusokban az egyházi rendek is az ország törvényes processusinak subjaceáljanak, sőt nem kisebb szabadsággal, mint más nemes emberek ellen procedálhassanak a tisztek ő kegyelmek ellen is.
ARTICULUS V.
Vannak oly emberek is, kik a prédikátori rendeknek szokott jövedelmeket, dézmájokat kiadni nem akarják: lévén azért ennek előtte is erről való constitutiója az országnak, hogy senki az ekklésiai proventust, maga ususára ne convertálja, hanem minden rendek az országnak erről irt constitutiói szerént minden szokott jövedelmeket tartozzanak megadni, tőlök el ne tartsák ha hol pedig más falu határán vetne valaki, az ott való papnak tartozzék a dézma kiadással a régi usus szerént; annak praetensiojával, hogy más falu határára vetett, s nem hallgatja prédikáczióját, el ne tarthassa. A hol pedig vékával szoktak fizetni ő kegyelmek (azzal, hogy most a véka megkisebbedett) bérek ne minuálódjék, hanem annyi búzát és egyéb gabonát adjanak, mint azelőtt járt, igazságosan felintézvén.
ARTICULUS VI.
A mely helyekben boldog emlékezetü idősbik Rákóczi György fejedelem idejétől fogva, a papoknak s schola mestereknek dézmájok vagy quartájok járt, az alatt más privata personáktól elfoglaltattanak, a modo deinceps, azon ekklésiához való papoknak schola mestereknek, vagy azon dioecesisben lévő szegényebb ecclesiastica personáknak vissza adattassanak, melyről viseljen gondot és tégyen dispositiót azon dioecesisben lévő esperest. A verus praetendens possessorok az oláh papokon, dézsmájokon és illendő honorariumokon kivül, egyéb taxát ne exigáljanak sub poena articulorum.
ARTICULUS VII.
Nagy-Enyeden az nem régen nemesedett lakosok a közönséges jóból ki akarják magokat vonni; azért a kik ott házakat birnak, azon határon szőlőket mivelnek, piaczával, határával és minden haszon vivő helyeivel akarnak élni, mégis a város hadnagyától nem akarnak függeni, hanem minden közönséges jókban reluctálni láttatnak; sőt házokon bizonyos adó maradván restantiában, mely a collegium fizetése közé való volna; mind eddig is nem akarnák megadni; holott jó emlékezetü Rákóczi György fejedelem idejében becsületes ahoz értő ország commissariusi által finaliter determináltatott volt, az akkori enyedi városi és ott lakos nemesség között való controversia, és a mely házaknak exemptiója nem volt, ugyanazon commissariusok annuális taxát limitáltak volt házokra; mely adó sokakon restantiában volna. Azért a mely adó megnemesedésekig reájok rakodott és házokon maradott, azon adósságot adják meg a collegiumhoz. Ez után pedig mindenekben értsenek egyet a várossal.
ARTICULUS VIII.
Ez elmult veszedelmes időkben jött volt ilyen alkalmatlanság is bé közinkbe, hogy némely ember feleségét és felesége is urát elhagyván, azonban rabságban lévő atyánkfiainak is feleségek némelyek urokat életben lenni tudván, hitekről meg nem emlékezvén férjhez mentek s mennek; rab uroknak is javokat elhordván s tékozolván, ha a papok székin vissza itéltetnek is, hitek mellé nem redeálnak, némelyek pediglen efféle személyeket házoknál tartanak és lappangtatnak. Melyről concludáltunk úgy, hogy ha mely személyt, akár férfi, akár asszonyi állat légyen az, de vissza itélnék a prédikátorok, kötelesek légyenek hitek mellé redeálni; és istenesen élni; ha hol rabságból megszabadult, vagy megszabadulandó atyánkfiainak feleségek férjhez ment lészen, s megszabadult ura mellé vissza redeálna s ura nem recipiálja, elvitt és tékozlott javait tartozzék urának vissza fordítani, melyet ha nem cselekednék, a tisztek kötelességek szerént tegyenek plenarie satisfactiót, ide értvén a férfiakat is, kik már feleséget vettek életbéli feleségekhez való kötelességek ellen. A kik valakinek feleségét megnem adnák, hüti mellé urához nem bocsátnák, azokat comperta rei veritate eo facto statim in ducentorum florenorum hungaricalium onus incurrált személyeknek pronunciáltuk és vigore praesentis articuli a tisztek exclusis omnibus juridicis remediis, de facto exequálják is; a tisztek is ha kedveznének, hasonló poenába incurráljanak és modo praenotato exequáltassa rajtok a director Ezt pedig az articulust értjük nem csak a rabságban forgott személyek felől, a mint némelyek magyarázni akarták, hanem mind azokról, valakik a szent irásban specificált casusokon kivül házastársok mellől elállanak, ilyen declaratióval, hogy ad instantiam laesae partis annak a vármegyének vagy székeknek tisztei, a hol találtatik lenni az ő házastársa mellől elállott személy, admoneálja a visszamenésre: melyet ha amaz nem cselekednék, úgy tégyen kétszáz forintig való executiót, e jelen való articulusban inserált mód szerént és post factam executionem újjabban admoneálja; melyet ha akkor is megvetne, toties quoties azt fogná cselekedni, exequáltassék rajta az articularis poena, hogy ha pedig annyi java nem lészen, hogy az articularis poena exeguáltathassék rajta, kössék nyakon s adják hütös társa kezébe.
ARTICULUS IX.
Az oláh papok is hoztak olyan alkalmatlanságot bé, hogy némely nemes atyánkfiainak, kik közülük ugyanazon a sectán vannak, vagy magokon, vagy jobbágyokon törvénytelen büntetéseket cselekesznek, az vladica is olyan dologban elegyiti magát, mely nem az ő tisztit illeti; ha kit pedig közülük efféle excessusért in jus akarnának attrahálni, residentiátlan lévén, hol légyen competens foruma, nem tudjuk. Azért a megbántódott félnek arbitrumában légyen, ha vármegyén akarja-é keresni, vagy táblán, az olyan dolgokat patraló vladicát? a vármegyéről pedig transmittáltassék táblára, ha a causának meritumja úgy kivánja és tartozzék kétszáz forintig kezest állatni, hogy a törvényt végig állja, légyen is miből a triumphans félnek satisfactiot impendálni.
ARTICULUS X.
Némely oláh esperesek és papok privata injuriából, vagy magok privatumoktól viseltetvén, magok halgatójok közül némelyekre neheztelvén, egész falukat tiltottanak el a templomtól, holt embereket is el nem temettenek, a kisdedeket is kereszteletlen hagyták meghalni; concludáltuk azért, hogy az oláh vladica sub amissione honoris et officii, az ilyeneknek igazán végére menvén, a hol comperiáltatni fognak az ilyen exorbitáló esperesek és papok, mind most s mind ennek utána érdemek szerént, semmiben nem kedvezvén nékiek, igaz törvény szerént megbüntesse.
MÁSODIK RÉSZ
ELSŐ CZIM
Fejedelmi dolgokról
E hazának eleitől fogva való szokása volt a libera electio, melyre nézve, a választandó fejedelmeknek, az időknek folyása szerént a regnicolák conditiokat is szoktak praescribálni és azoknak a conditióknak helyben hagyásokat s megváltoztatásokat, következendő fejedelmeknek az idő szokta hozni. Hogy azért némely fejedelmeknek conditioi nyilván légyenek, méltónak itéltük ide irni. Elsőben is azért néhai Bartsai Ákos fejedelem conditioit leirtuk.
ARTICULUS I.
Conditiones Acacii Bartsai
Noha nem tagadhatjuk, kegyelmes urunk, mind magunknak s mind boldogtalan maradékinknak nem kicsiny szomoruságunkra lenni ezt is, hogy Nagyságod fejedelmi méltóságos tisztibe való béállása, nem eleinktől reánk maradott s eddig megtartatott libera electionk által lött légyen, hanem a hatalmas nemzeteknek parancsolatjából kénszeritettünk Nagyságodat acceptálnunk és fejedelmünknek ismérnünk; holott az elmult napokban Segesváratt lévén országunk rendeinek gyülekezeti, oly kemény parancsolatja érkezék a hatalmas császárnak fővezére által közinkbe, hogy ha nagyságodat acceptálni nem akarnók, megmaradott kicsiny részecskéje elpusztult hazánknak hasonló romlást szenvedendő volna, mint a mely része az ellenség tüze miatt porrá s hamuvá tétetett. De mind ennyi szoros állapotunkban is kegyelmességét Isten tőlünk meg nem vonta, hanem elméjeket a hatalmas nemzeteknek mégis arra birta; hogy nagyságodat magunk keresztyén nemzetünkből álló vérünket, tagunkat, nem más keresztyénség nélkül való pasát rendelnének igazgatásunkra, fejedelmül. Nagyságod is pedig nem nézvén azt, minémü úton lépett légyen fejedelmi tisztibe, maga keresztyénségétől és hazájához való szeretetitől viseltetvén, mind azokat a conditiókat, melyeket országul magunk jövendőbéli hasznunkra alkalmatosoknak itélhettünk, felvállalta s azok szerént való igazgatásunkra hittel magát közönségesen gyülekezetünkben kötelezte. Melyek, hogy mind ez egész világ előtt nyilvábban lehessenek, ez articulusunkba béiratni szükségesnek itéltük, melyek e szerént következnek:
I. Hogy mindeneket személyválogatás nélkül a négy recepta religiókban és azoknak egyaránt való szabados exercitiumiban ő nagysága megtart és másokkal is megtartat és egyik religion lévő ekklesiákra is hatalmasul nem küld, el nem foglaltatja, ő nagysága religioknak respectusáért senkit is a haza fiai közül meg nem vét; hanem ebből minden személyválogatás és megkülönböztetés nélkül éltet minden rendeket.
II. Hogy az országtól végeztetett és helyben hagyatott uniónak conditióit minden czikkelyivel fogyatkozás nélkül megtartja, melyre hogy minden jelenvaló rendek mostani gyülésünkben megeskedjenek; a kik pedig jelen nem volnának, székes helyeken effectuálják főtisztek előtt, jövendőben is esztendőnként, a kik még arra való időt nem értek volna, vagy gyülésünkben, vagy székes helyekben, hogy megesküdjenek, ő nagysága ne impediálja.
III. Hogy a fényes portától soha semmi időben el nem szakad, sem az országot elszakasztani nem igyekezik, hanem mindenekben kedvét keresi és ahoz illendő obsequiumát prestálja, Erdélynek a török császárral való régi frigyét intacte megtartja és a portára járandó követeket is az elébbi dicséretes fejedelmek szokása szerént expediálja. A portáról hozandó athnáménak impetrálásában is nem annyira maga személyében, mint az országnak közönséges hasznára és megmaradására vigyáz. Azt pediglen mi formában kellessék sollicitálni, az egész tanács consensusából végezi, meghozattatván a portáról elsőbb közelbik gyülésben publicáltatja és az országgal közli.
IV. Hogy mindenekkel a jó szomszédságot és szép békességet, minden tehetségével oltalmazza és megtartja, és senki ellen semminémü hadat offensive nem indit, ha méltó okot reája nem adnak és ha szintén adnának is, az egész ország statusi megegyezett consensusokból cselekszi, a portát is arról való annuentiáért nem sollicitálja, ország engedelme nélkül.
V. Hogy semmi követségeket, valamelyek az országot és közönséges dolgot illetik, tanács nélkül meg ne hallgasson, se első jövetelekor, se azután, el se bocsáthasson azok nélkül, szállásokra is senkit titkon ne jártasson és azokra való választ ő nagysága ne adjon; se követséget ne instituáljon a tanácsoknak tetszése és megegyezett akaratja nélkül, confoederatiókat pedig akármely szomszéd avagy távol való országokkal, királyokkal és fejedelmekkel nem különben, hanem az egész országnak minden statusinak megegyezett akaratjokból ország gyülésében tészen ő nagysága.
VI. Az országnak határit és végházait semmi úton és módon nem abalineálja ő nagysága és el nem igéri.
VII. Hogy az országnak libera electióját, semmi úton nem impediálja teljes életében, hanem azt az országnak megszerezni igyekezik és senkire a fejedelemséget nem transferálja, nem is tractál arról senkivel is, sem az országnak soha nem proponáltatja, és senkinek is nem intimálja, avagy nem intimáltatja, sem pedig tacite senkivel is arról nem concludál, sem pedig a maga fejedelemségét, semmi úton módon másra nem transferálja.
VIII. Hogy a tanácsi és minden egyéb rendeknek, mind országos gyülésekben, mind azon kivül is libera voxot enged ő nagysága, nem fenyegetőzéssel, sem igéretekkel, sem adományokkal, sem valakikkel külön való beszélgetéssel, vagy mások által való intimátióval, sem semmi egyéb utakon módokon azt nem impediálja és senkire a szabados voxért indignatioját nem veti; mindenféle panaszolkodásoknak és igazságoknak előszámlálására szabadságot enged.
IX. Hogy minden rendeknek és a három natióknak eleitől fogva bécsuszott és articulusokban iratott, vagy szokásba vett szabadságtalanságokat és megbántódásokat első közönséges ország gyülésében, ő nagysága megorvosolja, és a szabadsággal ellenkező articulusokat az országgal együtt tollálja; sőt ennek utána is ha valamely dolgot mind a három natio maga hasznára valót itél, megegyez és megáll rajta, s ő nagyságát requirálja, tartozzék confirmálni, melyet ha nem cselekednék is, articulusba irattassék s ereje légyen.
X. Hogy urakat, nemeseket, keritett és mezővárosokat, székelységet és szászságot régi és minden legitime emanáltatott privilegiumokban, donatiokban, annuentiákban, inscriptiókban, assecuratiókban és consensusokban ab antiquo bévött ususokban salvo jure alieno és szabadságokban megtart.
XI. Hogy a decretum és articulusok tartások szerént, mindennek személyválogatás nélkül, igaz törvényt szolgáltat ő nagysága és méltó executiokat tétet, senkit sem személyében, sem jószágában, sem semminémü javaiban, törvény nélkül meg nem bánt, sem másoknak bántani nem enged, uri, nemes és egyéb szabadsággal élő rendek közzül törvény előtt senkit is nem arestáltat, semmi szin és mód alatt, hanem ha ki legitima citatione mediante, juris ordine, in foro et coram judicibus competentibus convictus et aggravatus esset és semmi violentiákat, vagy törvénytelenségeket, akárkiktől is alattok valói közül, senkin exerceálni nem enged; terminusokon és diaetákon is, semminémü törvényeknek discussiójában benn nem ül, holott ad suae celsitudinis praesentiam apellálják a törvényt, mint summus justitiarius eleibe. Mely ő nagysága eleibe apellálandó törvényekben, a tanácsi rendnek nagyobb részének voxa álljon meg, kik is a decretum és articulus szerént tartozzanak törvényt tenni, ő nagyságával együtt.
XII. A fejedelem kinek-kinek szabadságot engedjen igazságának előmozditásában és abban semmi szinek és módok alatt senkit is meg ne akadályoztasson és senki peribe magát ne elegyitse, se irása, sem prokátoroknak avagy más rendbélieknek való parancsolatok által, se pedig egyéb utakon ne is végezzen senkivel, afféle perben függő jószágoknak magára, feleségére vagy gyermekére való maradása felől lévén decretalis útak és módok a jószágoknak fiscusra nem fejedelmekre való szállások felől. Ide nem értvén, ha valamely oly miserabilis personának segitséggel lenne ő nagysága, Istenre tekintvén, minden maga haszna nélkül; melyet mint keresztyén fejedelem, méltán megcselekedhetik.
XIII. Hogy az országnak közönséges és egyenlő akaratból való végezésit, articulusit, melyek per contrarias constitutiones nem tolláltattak és jövendőben is nem tolláltatnának, maga is megtartja, másokkal is megtartatja.
XIV. Hogy a hazának mostani és leendő első rendeit, tanácsit, tisztviselőit, kiket az ország ő nagyságával együtt érdemeseknek itél, tisztekben, állapotjokban, hivataljokban a kik megakarnak maradni, ő nagysága megtartja, megmaradni nem akarókat nem kénszeriti és semmi időben a hasznos hazafiait más idegenekért hátra nem veti; azoknak tanácsokkal és szolgálatjokkal él, kinek-kinek alsó és felső rendnek az ő állapotja szerént való becsületeket megadja és azokat becstelenséggel illetni senkinek is alattavalói közül meg nem engedi, sem maga becstelenséggel nem illeti.
XV. Hogy tanácsokat pleno numero, azaz tizenkét számuakat mindenik natioból az ország választván ő nagyságával együtt, ő nagysága confirmálja, kik közül ha decedálnának, első közelbik gyűlésen a megirt mód szerént helybe állassanak, kik is juramentumokat deponálják az ország és fejedelem hűségére ugyan az ország előtt, kiknek tanács adásokhoz oly köteles légyen ő nagysága, hogy azoknak megegyezett akaratjok nélkül derekas országos dolgot ne igazgasson, ország házaiban is fő tiszteket azok tetszések nélkül ne oszszon, azokkal együtt is az ország articulusa kivül ne, külömben az ország semmivé tegye; ha pedig a tanácsok közül országunk törvénye, szabadsága, decretumi ellen valamelyik lelkiesméretit nem tekintvén, veszedelmes és ártalmas tanácsra inditaná ő nagyságát, comperta rei veritate kedvezés nélkül afféle tanácsadót proscriptioval és notoriussággal büntessenek meg. A tanács renden kivül is ha kik másoknak veszedelmére, hazánk szabadságának romlására, ártalmas és törvénytelen dolgokra való tanácsokat adnának ő nagyságának, azokat az egész tanácsnak megjelenteni tartozzék, kik is a feljebb megirt poenával modo praemisso büntettessenek az országtól, comperiáltatván a dolog.
XVI. Hogy a vármegyéknek fő ispánokat, azon vármegyében elegedendő, legalább ezer forint érő zálaguakat adjon ő nagysága, kinek ha vacantiájok történik, másokat helyekbe rendelni ne halaszsza; hogy azoknak nem létek miatt a vármegyéknek törvényes székei celebrálása ne interturbáltassanak fiscalis és egyéb végvárakbéli főkapitányokat és azokban lévő minden egyéb derekas tiszteket, kiváltképen a kikre ország házai s fortalitiumi, fegyvere, sőt minden lovas és gyalog vitézlő rendei szoktak bizattatni, nem másokat, hanem nativus igaz hazafiait, avagy per solennem incorporationem recipiáltatott és az ország közé köteleztetett zálagos és érdemes embereket állat, úgy is a tanács nagyobb részének egyező tetszéséből, kik is az ország törvényére, hűségére és szabadságára fejedelmünknek tartozó kötelességek mellett, hittel légyenek kötelesek. Mind lovas s gyalog fizetett hadak és azoknak tisztviselői hasonlóképen légyenek hittel kötelesek, kiknek számok felől ő nagysága az országgal együtt végezzen. Idegen nemzetből álló hadakat is, az országnak akaratja nélkül ne tartson; a vitézlő népnek személyén és jóságán semminémü injuriákat cselekedni senkinek ne engedjen.
XVII. Hogy a székelységen generalisokat, kapitányokat, magok nemzetekből állókat és köztök lakókat adjon ő nagysága; a fő király biróknak pedig választása és azoknak megváltoztatások, specifice csakugyan az ő kegyelmek szabadságában álljon.
XVIII. A szász nátio is e hazának egyik becsületes tagja lévén, király birákat és egyéb minden tiszteket választhassanak magoknak, csak szintén a szebeni király birónak confirmatiója állván az ő nagysága authoritásában; mivel az comes universitatis saxonicae.
XIX. Hogy az ország jövedelmének percipiálására, az országnak főrendeiből lévő thesaurarius rendeltessék ő nagyságától és az országtól, ki is az ország mindenféle jövedelmének erogalásában micsoda modalitást kövessen, ugyan most ő nagysága az egész tanács tetszéséből deliberáljon felőle; ha pedig annak vacantiája történnék, mentől hamarébb a tanácsok egyező értelmekből mást alkalmatost substituáljon ő nagysága és a közelebb következendő gyülésen az ország is approbálja.
XX. Hogy a liber quaestutst semmi úton-módon ő nagysága ne impediálja, hasonlóképen a salvus passust is a hazafiaitól.
XXI. Hogy a mely jószágok per notam avagy defectum szállanának fiscusra, vagy eddig is szállottak, azokat ő nagysága magánál ne tartsa, feleségének, se gyermekeinek se adja, hanem bene merita personának adja ő nagysága, nem is igyekezik külömben a fiscus jószágát szaporitani, hanem csak a decretumban és articulusokban megirt utakon és módokon; kivévén Vinczet jószágostól, melyet a szükséghez képest magának reserválhat a fiscus, salvo tamen jure alieno. Mindazáltal ha azt is valakinek conferálni akarja, szabadságában légyen.
Noha, kegyelmes urunk, kéntelenségtől viseltetvén, kénszerittettünk a fényes porta parancsolatjából előbbi fejedelem Rákóczi György urunk mellől elállanunk; de hogy ő nagyságához való indulatunk, ha ő nagysága a szerént akarja venni, mind e világ előtt nyilván valóvá lehessen, homagiumunknak formáját, melyel a nagyságod hűségére köteleztük magunkat, articulusba iratván kibocsátani akartuk, mely eképen következik:
Én T. és T. esküszöm az élő Istenre, ki Atya, Fiu, Sz. Lélek, teljes sz. Háromság egy igaz Isten, hogy az én kegyelmes uramnak a méltóságos Bartsai Ákos urunknak, Erdélyország fejedelmének, Magyarország hozzá tartozó részeinek urának és székelyek ispánjának, teljes életemben igaz és hű lészek, ellenségének ellensége, barátjának barátja, soha se titkon, se nyilván az ő nagysága méltóságos személye vagy fejedelemsége ellen nem practicalok, sőt ha másokat értenék is olyanokat, vagy magam vagy mások által, ő nagyságának idejénkorán értésére adni elnem mulatom; tehetségem szerént magam is az olyanoknak ellenek állani igyekezem; úgy mindazáltal, ha ő nagysága is az eleibe adott conditiók szerént bir és igazgat és a fényes portától elszakasztani nem igyekezik, ezt is fenntartván, hogy ha a méltóságos fejedelem Rákóczi György uram ő nagysága a fényes portától kegyelmet nyerhet, az ő nagysága hűségére redeálnom szabad légyen; a porta engedelméből, ha ő nagysága addig e nemes ország ellen hostilitást nem mutat és semmi úton-módon meggátolója nem lészen, hogy a fényes portának engedelmesek lehessünk és ő nagysága is eddig való szabadságtalanságinkat megorvosolja, Isten engemet úgy segéljen s úgy adja lelkem idvességét.
ARTICULUS II.
Forma juramenti ejusdem principis
Én Bartsai Ákos Erdély országának fejedelme, Magyarország hozzá tartozó részeinek ura és székelyek ispánja, esküszöm az élő Istenre, ki Atya, Fiu, Sz. Lélek, teljes Sz. Háromság egy örök Isten, hogy én a megmondott birodalomban lévő minden rendeket, a mostani elömbe adatott conditiók szerént igazgatok, semmi ujitást az országnak régi szokása és szabadsága ellen bé nem hozok, sőt mindeneket, valamiket e szegély hazának és benne lévő minden rendeknek köhönséges javára, hasznára és törvény szerént való szabadságára mivelhetek, az én erőm s tehetségem szerént, azon lészek az országgal együtt, Isten engemet úgy segéljen és úgy adja lelkem idvességét.
ARTICULUS III.
Hogy mindeneknek előtte nyilván valóvá tennök nagyságodnak szabad akaratunk szerént való hivatását és acceptálását, arra nézve e közönséges articulusunkban mind a nagyságot nékünk letött juramentumának formáját, mind a mi nagyságodnak praestált homagiumunkat beirni szükségesnek itéltük, melyek igy következnek.
Forma juramenti principis Georgii Rákóczi
Én Rákóczi György, Erdély országának választott fejedelme, Magyarország részeinek ura és székelyek ispánja; esküszöm az élő Istenre, Atyára, Fiura, Sz. Lélekre, telyes Sz. Háromság Istenre, hogy én a nemes Erdély országot a partiummal együtt, sőt annak minden lakosit elébbeni inaugurantionkkori conditioi és az országnak törvénye szerént birom és igazgatom, semmi ujjitással ő kegyelmeket tehetségem szerént nem terhelem, hanem annak szabadságára az országgal együtt vigyázok, isten engem úgy segéljen és úgy adja lelkem idvességét.
Forma juramenti dominorum regnicolarum
Én T. esküszöm az élő Istenre, az Atya, Fiu Sz. Lélek, teljes Sz. Háromság egy bizony örök Isten engem úgy segéljen s úgy adja lelkem idvességét, hogy az én kegyelmes uramnak ő nagyságának, a méltóságos fejedelemnek, tekintetes és nagyságos Rákóczi György urunknak ő nagyságának, Erdély országának, fejedelmének, Magyarország hozzá tartozó részeinek urának és székelyek ispánjának igaz és hű lészek, jóakarójának jóakarója, ellenségének ellensége s soha sem titkon, sem nyilván az ő nagysága fejedelemsége, méltósága és élete ellen nem practicálok, nem cselekedem; sőt ha kiket másokat olyanokat, vagy az ő nagysága ártalmára, veszedelmére való hireket érthetnék, hallhatnék, vagy tudhatnék, azt ő nagyságának, vagy tanács rendinek, vagy más rendbéli belső hiveinek, vagy fő tiszteinek mindjárt megjelentem és az olyanoknak magam is tehetségem szerént ellenek állok. Ugy mindazáltal, hogyha ő nagysága is fejedelmi kötelességéhez alkalmaztatván magát, engemet is szabadságomban és törvényemben megtart, Isten engemet úgy segéljen és úgy adja lelkem idvességét.
ARTICULUS IV.
Conditiones principis Johannis Kemény
I. Hogy a haza fiait személy válogatás nélkül a négy recepta religiokban és azoknak egyaránt való szabados exercitiumában, megtart és másokkal is megtartat és egyik religion lévő ekklesiákra is hatalmason nem küld és el nem foglaltatja ő nagysága; religióknak respectusáért senkit is a hazafiai közül meg nem vét, hanem ebből minden személyválogatás és megkülömböztetés nélkül éltet mindeneket.
II. Hogy az országtól végeztetett és helyben hagyatott uniónak conditióit minden czikkelyivel minden fogyatkozás nélkül megtartja, melyre hogy minden jelenvaló rendek mostani gyülésünkben megesküdjenek, a kik meg nem esküdtek, a kik pedig jelen nem volnának, székes helyeken effectuálják fő tisztek előtt: jövendőben is esztendőnként, a kik még arra való időt nem értek volna, vagy gyülésekben, vagy székes helyeken, hogy megesküdjenek, ő nagysága ne impediálja.
III. Hogy a fényes portától soha semmi időben el nem szakad, sem az országot elszakasztani nem igyekezik; hanem mindenekben kedvét keresi és ahoz illendő obsequiumát praestálja, Erdélynek a török császárral való régi frigyét intacte megtartja, úgy mindazáltal, ha a porta is nyilván való romlásunkra és veszedelmünkre nem igyekezik, in tali casu ő nagysága is minden utakot módokot hazánk megmaradására elkövethessen, az ország és tanácsok tetszéséből. A portáról hozandó athnáménak impetrálásában is nem annyira maga személyére, mint az országnak közönséges hasznára és megmaradására vigyáz. Azt pediglen mi formában kellessék sollicitálni, az egész tanács consensusából végezi, meghozatván a portáról első közelbik gyülésen publicáltatja és az országgal közli.
IV. Hogy mindenekkel a jó szomszédságot és szép békességet minden tehetségével oltalmazza és megtartja és senki ellen semminemü hadat offensive nem indit, ha méltó okot reá nem adnak. És ha szintén adnának is, az egész ország statusi megegyezett consensusokból cselekszi, a portát is arra való annuentiáért nem sollicitálja, ország engedelme nélkül.
V. Hogy semmi követségeket, valamelyek constálnak, hogy a hazát, az országot, és közönséges dolgokat illetik, tanács nélkül meg ne hallgasson, se első jövetelekor se azután el se bocsáthasson azok nélkül; szállásokra is senkit titkon ne jártasson, és azokra való választ ő nagysága ne adhasson, se követséget ne instituáljon a tanácsoknak tetszése és megegyezett akaratja nélkül confoederatiókat is pedig akármely szomszéd avagy távol való országokkal, királyokkal és fejedelmekkel nemkülönben, hanem az egész országnak minden statusinak megegyezett akaratjokból országgyülésében tészen ő nagysága.
VI. Az országnak határit és végházait semmi uton és módon nem abalienálja ő nagysága, és el nem igéri.
VII. Hogy az országnak libera eclectióját, semmi uton nem impediálja, teljes életében, hanem azt az országnak megszerzeni igyekezik, és senkire a fejedelemséget nem transferálja, nem is tractál arról senkivel is, sem az országnak soha nem proponáltatja, és senkinek is nem intimálja, avagy intimáltatja, sem pedig tacite senkivel is arról nem concludál; sem pedig a maga fejedelemségét semmi uton módon másra nem transferálja.
VIII. Hogy a tanácsi és minden egyéb rendeknek, mind országos gyülésekben, mind azonkivül is libera voxot enged ő nagysága, nem fenyegetőzésekkel, sem igéretekkel, sem adományokkal, sem valakiben külön való beszélgetéssel, vagy mások által való intimatióval, sem semmi egyéb utakon módokon azt nem impediálja, és senkire a szabados voxért indignatióját nem veti, mindenféle panaszolkodásoknak és igazságoknak előszámlálására szabadságot enged.
IX. Hogy minden rendeknek és mind a három natióknak eleitől fogva bécsuszott, és articulusba iratott vagy szokásba vett szabadságtalanságit, és megbántódásit első közönséges országgyülésében ő nagysága megorvosolja, és a szabadsággal ellenkező articulusokat az országgal együtt tollálja; sőt ennekutána is valamely dolgot mind a három natio maga hasznára itél, megegyez és áll rajta, s ő nagyságát requirálja, tartozzék confirmálni: melyet ha nem cselekednék is, articulusba irattassék s ereje légyen.
X. Hogy urakat, nemeseket, keritett, és mezővárosokat, székelységet és szászságot régi és minden legitime emanált privilegiumokban, donatiókban, annuentiákban, inscriptiókban, assecuratiókban, és consensusokban ab antiquo bévött ususokban salvo jure alieno, és szabadságokban megtart.
XI. Hogy a decretum és articulus tartása szerént mindennek személy válogatás nélkül igaz törvényt szolgáltat ő nagysága, és méltó executiókat tétet, senkit sem személyében, sem jószágában, sem semminémü javaiban, törvény nélkül meg nem bánt, sem másoknak bántani nem enged; uri nemes és egyéb szabadsággal élő rendek közül törvény előtt senkit is nem arestáltat, semmi szin mód alatt, hanem ha ki legitima citatione mediante, juris ordine, in foro et coram judicibus competentibus convictus et aggravatus esset és semmi violentiákat, avagy törvénytelenségeket, akárkitől is alattavalói közül senkin exerceálni nem enged tudva; terminusokon és diaetákon is, semminémü törvényeknek discussiójában ben nem ül, holott ad suae celsitudinis praesentiam appellálják a törvényt, mint summus justitiarius eleibe: mely ő nagysága eleibe appellálandó törvényekben, a tanácsi rendnek nagyobb részének voxa álljon meg, kik is a decretum és articulusok szerént tartozzanak törvényt tenni ő nagyságával együtt.
XII. A fejedelem kinek kinek szabadságot engedjen törvényes utjában való igazságának előmozditásában, és abban semmi szinek és módok alatt senkit is meg ne akadályoztasson, és senki peribe magát ne elegyitse, se irása sem prókátornak avagy más rendbélieknek való parancsolatok által: se pedig semmi egyéb utakon ne is végezzen senkivel, afféle perben függő jószágoknak magára, feleségére vagy gyermekére való maradása felől; lévén decretalis utak és módok a jószágoknak fiskusra nem fejedelmekre való szállások felől. Ide nem értvén, ha valamely oly miserabilis personának segitséggel lenne ő nagysága, istenre tekintvén, minden maga haszna nélkül; melyet mint keresztyén fejedelem, méltán megcselekedhetik.
XIII. Hogy az országnak közönséges és egyenlő akaratból való végezésit, articulusit, melyek per contrarias constitutiones nem tolláltattak, és jövendőben is nem tolláltatnak, maga is megtartja, másokkal is megtartatja.
XIV. Hogy ez hazának mostani és léjendő első rendeit, tanácsit, tisztviselőit, kiket az ország ő nagyságával együtt érdemeseknek itél, tisztekben, állapotjokban, hivataljokban a kik meg akarnak maradni, ő nagysága megtartja, (ide nem értvén esztendős és conventiós szolgák állapotját,) megmaradni nem kénszerit, és semmi időben a haza fiait más idegenekért hátra nem veti, azoknak tanácsokkal és szolgálatjokkal él, kinek-kinek felső és alsó rendeknek azon állapotja szerént való becsületeket megadja, és azokat becstelenséggel illetni senkinek is alattavalói közül nem engedi tudva, sem maga becstelenséggel nem illeti igaz ok nélkül.
XV. Hogy tanácsokat pleno numero, azaz tizenkét számuakat mindenik natióból az ország választván ő nagyságával együtt; ő nagysága confirmálja, kik közül ha decedálnának, első közelbik gyülésen a megirt mód szerénthelybe állassanak, kik is juramentumokat deponálják, az ország és fejedelem hüségére, ugyan az ország előtt: kiknek tanácsadásokhoz oly köteles légyen ő nagysága, hogy azoknak megegyezett akaratjok nélkül, derekas országos dolgokat ne igazgasson, országházaiban főtiszteket azok tetszések nélkül ne oszszon, azokkal együtt is az ország articulusa kivül ne különben az ország semmivé tegye: ha pedig a tanácsok közül országunk törvénye, szabadsága és decretumi ellen, valamelyik lelkiisméretit nem tekintvén, veszedelmes és árlalmas tanácsra inditaná ő nagyságát, comperta rei veritate kedvezés nélkül afféle tanácsadót proscriptióval és notoriussággal büntessenek meg. A tanács renden kívül is a kik másoknak veszedelmére, hazánk szabadságának romlására, ártalmas és törvénytelen dolgokra való tanácsokat adnának; azokat az egész tanácsnak megjelenteni tartozzék; kik is a feljebb megirt poenával modo praemisso büntettessenek az országtól, comperiáltatván a dolog.
XVI. Hogy a vármegyéknek főispánokat, azon vármegyékben elégedendő, legalább ezer forint érő záloguakat adjon ő nagysága; kiknek ha vacantiájuk történik, másokat helyekbe rendelni ne halaszsza: hogy azoknak nem létek miatt, a vármegyéknek törvényes székeinek celebrálási ne interturbáltassanak; fiscalis és egyéb várakbéli főkapitányokat, és azokban lévő minden egyéb derekas tiszteket, kiváltképen a kikre országházai, fortalitiumi, fegyvere, sőt minden lovas és gyalog vitézlő rendei szoktak bizattatni, nem másokat, hanem nativus igaz hazafiait, avagy per solennem incorporationem recipiáltatott, és az ország közé köteleztetett, zálagos és érdemes embereket állat ugyis a tanács nagyobb részének egyező tetszéséből: kik is az ország törvényére, szabadságára és hüségére, fejedelmek tartozó kötelességek mellett, hittel légyenek kötelesek, mind lovas, gyalog, fizetett hadak, és azoknak tisztviselői hasonlóképen hittel légyenek kötelesek, kiknek számok felől ő nagysága az országgal együtt végezzen: idegen nemzetből álló hadakat is ő nagysága az országnak akaratja nélkül ne tartson. A vitézlő népnek, senki személyén és jószágán semminémü injuriákat cselekedni ne engedjen tudva.
XVII. Hogy a székelységen generalisokat, kapitányokat magok közül valókat, és elégséges residentiariusokat, ugymint legalább ezer forintig adjon ő nagysága a fő királybiráknak pedig választása, és azoknak megváltoztatása specifice csakugyan az ő kegyelmek szabadságában álljon.
XVIII. A szász natio is e hazának egyik becsületes tagja lévén, királybirákat és minden egyéb tiszteket választhassanak magoknak; csak szintén a szebeni királybirónak confirmatiója állván az ő nagysága authoritásában, mivel az comes universitatis saxonicae az eddig ő kegyelmek között való usus szerént.
XIX. A fejedelem ő nagysága mostani béjövetelinek alkalmatosságával, vagy azelőtt is, ha szintén némelyek láttattak volna véteni ő nagyságának, mivel oly kötelességek akkor ő nagyságához nem volt, boszut nem üz, senkit nem injuriál és károsit.
XX. Hogy a liber quaestust semmi uton módon ő nagysága nem impediálja, hasonlóképen a salvus passust is a hazafiaitól.
XXI. Hogy a mely jószágok per notam, avagy defectum szállanának fiscusra, avagy eddig is szállottak, azokat ő nagysága magánál ne tartsa, feleségének, se gyermekének ne adja az ország akaratja nélkül, hanem bene merita personáknak adja ő nagysága: nem is igyekezik a fiscus jószágát különben szaporitani, hanem csak a decretumban és articulusokban megirt utakon és módokon; kivévén Vinczet jószágostól, melyet a szükséghez képest magának reserválhat a fiscus, salvo tamen jure alieno. Mindazáltal ha azt is valakinek conferálni akarja, szabadságában légyen.
A mi kegyelmes urunk ő nagysága inauguratiojakor a feljebb megirt conditióinak megtartására letött juramentumának formája
Én Kemény János Erdélyországnak fejedelme, Magyarország hozzátartozó részeinek ura, és székelyek ispánja, esküszöm az élő Istenre, ki Atya, Fiu, Sz.-lélek, teljes Sz.-Háromság egy igaz örök Isten, hogy én a megmondott birodalomban lévő minden rendeket, a mostani elömbe adatott conditiók szerént igazgatok, semmi ujitást az országnak régi jó szokása és szabadsága ellen bé nem hozok, sőt mindeneket, valamiket a szegény hazának, és benne lévő minden rendeknek közönséges javára, hasznára, és törvény szerént való szabadságára mivelhetek, az én erőm s tehetségem szerint azon lészek az országgal együtt, isten engemet ugy segéljen, és ugy adja lelkem idvességét.
Forma juramenti dominorum regnicolarum
Én T. T. esküszöm az élő Istenre, ki Atya, Fiu, Sz.-lélek, teljes Sz.-Háromság egy igaz Isten, hogy az én kegyelmes uramnak, a méltóságos Kemény János urunknak, Erdélyország fejedelmének, Magyarország hozzátartozó részeinek urának, és székelyek ispánjának, teljes életemben igaz és hü lészek, ellenségének ellensége, barátjának barátja, soha se titkon, se nyilván az ő nagysága méltóságos személye vagy fejedelemsége ellen nem practicálok, sőt ha másokat értenék is olyanokat, vagy magam vagy mások által ő nagyságának idejénkorán értésére adni el nem mulatom, tehetségem szerént magam is az olyanoknak ellenek állani igyekezem. Ugy mindazonáltal, ha ő nagysága is az eleibe adatott conditiók szerént bir és igazgat, isten engemet ugy segéljen s ugy adja lelkem idvességét.
ARTICULUS V.
Conditiones celsissimi principis domini Michaelis Apafi
I. Hogy mindeneket személy válogatás nélkül a négy recepta religiókban, és azoknak egyaránt való szabados exercitiumában ő nagysága megtart, s másokkal megtartat, és egyik religión lévő ekklésiára is hatalmason nem küld, és el nem foglaltatja ő nagysága, religiónak respectusáért is a haza fiai közül senkit meg nem vét, hanem ebből minden személyválogatás és megkülömböztetés nélkül éltet mindeneket.
II. Hogy az országtól végeztetett és helybenhagyatott Uniónak conditióit minden czikkelyeivel fogyatkozás nélkül megtartja, melyre kegyelmes szemmel vigyázván ő nagysága jövendőre esztendőnként, a kik még arra való időt nem értek volna, hogy megesküdtek volna debito tempore, vagy gyülésekben, vagy székeshelyeken, megesküdjenek, ő nagysága ne impediálja, sőt parancsolja.
III. Hogy a fényes portától soha semmi időben el nem szakad, sem az országot elszakasztani nem igyekezik, hanem mindenekben kedvét keresi, és ahoz illendő obsequiumát praestálja: Erdélynek a török császárral való régi frigyét intacte megtartja, és a portára járandó követeket is, az elébbi dicséretes fejedelmek szokása szerént expediálja; a portáról hozandó Athnáménak impetrálásában is nem annyira maga személyére, mint az országnak közönséges hasznára és megmaradására vigyáz. Azt pediglen miképen kellessék sollicitálni, az egész tanács consensusából végezi: meghozatván a portáról első közelbik gyülésen publicáltatja, és az országgal közli.
IV. Hogy mindenekkel a jó szomszédságot, és szép békességet, minden tehetségével oltalmazza és megtartja, és senki ellen semminémü hadat offensive nem indit, ha méltó okot reá nem adnak; és ha szintén adnának is, az egész ország statusi megegyezett consensusokból cselekszi, a portát is arra való annuentiáért nem sollicitálja ország engedelme nélkül.
V. Hogy semmi követségeket, valamelyek az országot, és közönséges dolgokat illetik, tanács nélkül meg ne hallgasson, se első jövetelekor se azután, el se bocsáthasson azok nélkül; szállásokra is titkon senkit ne jártasson, és azokra való választ ő nagysága ne adjon, se követséget ne instituáljon a tanácsoknak tetszések és megegyezett akaratjok nélkül; confoederatiókat pedig akármely szomszéd vagy távol való országokkal vagy királyokkal és fejedelmekkel, nemkülömben hanem az egész országnak minden statusinak megegyezett akaratjokból országgyülésében tészen ő nagysága.
VI. Az országnak határit és végházait semmi uton és módon nem abalienálja ő nagysága, és el nem igéri.
VII. Hogy az országnak libera electióját, semmi uton nem impediálja teljes életében, hanem azt az országnak valósággal megszerzeni igyekezik; és senkire a fejedelemséget nem transferálja, nem is tractál arról senkivel is, sem az országnak soha sem proponáltatja és senkinek is nem intimálja, vagy intimáltatja, sem pedig tacite senkivel is arról nem concludál; sem pedig a maga fejedelemségét, semmi úton módon másra nem transferálja.
VIII. Hogy a tanácsi és minden egyéb rendeknek mind országos gyülésekben, mind azonkivül is libera voxot enged ő nagysága, nem fenyegetőzésekkel, sem igéretekkel, sem adományokkal, sem valakikkel külön való beszélgetéssel, vagy mások által való intimatióval, sem semmi egyéb utakon módokon azt nem impediálja, és senkire a szabados voxért indignatióját nem veti; mindenféle panaszolkodásoknak és igazságoknak előszámlálására szabadságot enged.
IX. Hogy minden rendeknek és mind a három natiónak eleitől fogva bécsuszott, és articulusokba iratott, vagy szokásba vett szabadságtalanságit, és megbántodásit első közönséges országgyülésében ő nagysága megorvosolja, és a szabadsággal ellenkező articulusokat az országgal együtt tollálja; sőt ha ennekutána is valamely dolgot mind a három natió maga hasznára itél, megegyez és áll rajta, ő nagyságát requirálván, tartozzék confirmálni melyet ha nem cselekednék is, articulusba irattassék s ereje légyen.
X. Hogy urakat, nemeseket, keritett, és mezővárosokat, székelységet és szászságot, régi és minden legitime emanált privilegiumokban, donatiókban, annuentiákban, inscriptiókban, assecuratiókban, és consensusokban, ab antiquo bévött ususokban salvo jure alieno, és szabadságokban megtart.
XI. Hogy a decretum, és articulusok tartása szerént, minden személyválogatás nélkül igaz törvényt szolgáltat ő nagysága, és méltó executiókat tétet, senkit sem személyében, sem jószágában, sem semminemü javaiban, törvény nélkül meg nem bánt, sem másoknak bántani nem enged; uri, nemes és egyéb szabadsággal élő rendek közül törvény előtt senkit is nem arestáltat, semmi szin és mód alatt, hanem ha ki legitima citatione mediante, juris ordine, in foro et coram judicibus competentibus convictus et aggravatus esset; és semmi violentiákat, avagy törvénytelenségeket, akár kiktől is alatta valói közül senkin exerceálni nem enged tudva. Terminusokon és diaetákon is, semminémü törvényeknek discussiójában ben nem ül, holott ad suae celsitudinis praesentiam appellálják a törvényt, mint summus justitiarius eleibe: mely ő nagysága eleibe appellálandó törvényekben, a tanácsi rendnek nagyobb részének voxa álljon meg, kik is a decretum és articulusok szerént tartozzanak törvényt tenni ő nagyságával együtt.
XII. A fejedelem kinek-kinek szabadságot engedjen igazságának előmozditásában, és abban semmi szin és módok alatt senkit is meg ne akadályoztasson, és senki peribe magát ne elegyitse, se irása sem prókátoroknak avagy más rendbélieknek való parancsolatok által, se pedig semmi egyéb utakon ne is végezzen senkivel, afféle perben függő jószágoknak magára, feleségére, gyermekeire való maradása felől; lévén decretalis utak és módok a jószágoknak fiscusra nem fejedelmekre való szállások felől. Ide nem értvén, ha valamely miserabilis personának segitséggel lenne ő nagysága, Istent tekintvén, minden maga haszna nélkül, melyet mint keresztyén fejedelem, méltán megcselekedhetik.
XIII. Hogy az országnak közönséges és egyenlő akaratból való végezésit, articulusit, melyek per contrarias constitutiones nem tollaltattak, és jövendőben is nem tolláltatnának, maga is megtartja, másokkal is megtartatja.
XIV. Hogy ez hazának mostani és léendő első rendeit tanácsit, tisztviselőit, kiket az ország ő nagyságával együtt érdemeseknek itél, tisztekben állapotjokban, a kik meg akarnak maradni, ő nagysága megtartja, a nem akarókat nem kénszeriti; és semmi időben a hasznos hazafiait más idegenekért hátra nem veti, azoknak tanácsokkal és szolgálatjokkal él, kinek-kinek alsó és felső rendnek az ő állapotja szerént való becsületeket megadja, és azokat becstelenséggel illetni senkinek is alatta valói közül meg nem engedi, sem maga becstelenséggel nem illeti.
XV. A tanácsokat pleno numero, azaz tizenkét számuakat mindenik natióból az ország választván ő nagyságával együtt, ő nagysága confirmálja; kik közül ha decedálnának, első közelbik gyülésen a megirt mód szerént helybe állattassanak: kik is juramentumokat deponálják, az ország és fejedelem hüségére ugyan az ország előtt, kiknek tanácsokhoz oly köteles légyen ő nagysága, hogy azoknak megegyezett akaratjok nélkül, derekas országos dolgokat ne igazgasson, országházaiban is főtiszteket ne oszszon és tégyen, azokkal együtt is az ország articulusa kivül ne; külömben az ország semmivé tégye. Ha pedig a tanácsok közül, országunk törvénye, szabadsága, decretumi ellen, valamelyik lelkiismeretit nem tekintvén, veszedelmes és ártalmas tanácsra inditaná ő nagyságát, comperta rei veritate kedvezés nélkül afféle tanácsadót proscriptióval és notoriussággal büntessenek meg. A tanács rendek kivül is, ha kik másoknak veszedelmére, hazánk szabadságának romlására, ártalmas és törvénytelen dolgokra való tanácsokat adnának, azokat az egész tanácsnak megjelenteni dolgokra való tanácsokat adnának, azokat az egész tanácsnak megjelenteni tartozzék, kik is a feljebb megirt poenával modo praemisso büntettessenek az országtól comperiáltatván a dolog.
XVI. Hogy a vármegyéknek főispánokat, azon vármegyékben elegedendő, legalább ezer forint érő záloguakat adjon ő nagysága: kiknek ha vacantiájok történik, másokat helyekbe rendelni ne halaszsza, hogy azoknak nem létek miatt, a vármegyéknek törvényes széki celebrálása ne interturbáltassanak: fiscalis és egyéb végvárbeli főkapitányokat, és azokban lévő fő derekas tiszteket, kiváltképen a kikre országházai, fortalitiumi, fegyvere, sőt minden lovas és gyalog vitézlő rendei szoktak bizattatni, nem másokat hanem nativus igaz hazafiait, avagy per solennem incorporationem recipiáltatott, és az ország közé köteleztetett, zálagos és érdemes embereket állat; ugyis a tanács nagyobb részének egyező tetszésekből; kik is az ország törvényére, szabadságára, és hüségére, fejedelmünknek tartozó kötelességek mellett, hittel légyenek kötelesek. Mind lovas, gyalog, s fizetett hadak, és azoknak gondviselői hasonlóképen légyenek hüttel kötelesek, kiknek számok felől ő nagysága, az országgal együtt végezzen; idegen nemzetből álló hadakat is az ország akaratja nélkül ne tartson. A vitézlő népnek, senki személyén és jószágán semmi injuriákat cselekedni ne engedjen.
XVII. Hogy a székelységnek generalisokat, kapitányokat, magok nemzetéből állókat, és köztök lakókat adjon ő nagysága. A fő király biráknak pedig választások, és azoknak megváltoztatások specifice csakugyan az ő kegyelmek szabadságában álljon.
XVIII. A szász natio is e hazának egyik becsületes tagja lévén, királybirákat és minden egyéb tiszteket választhassanak magoknak: csak szintén a szebeni királybirónak confirmatiója állván az ő nagysága authoritásában; mivel az comes universitatis Saxonicae
XIX. Hogy az ország jövedelmének percipiálására, az országnak fő rendeiből lévő thesaurarius rendeltessék ő nagyságától és az országtól, ki is az ország mindenféle jövedelmének erogálásában micsoda modalitást kövessen, ugyan most ő nagysága az egész tanács tetszéséből deliberáljon felőle: ha pedig annak vacantiája történik, mentől hamarébb, a tanácsok egyező értelmekből, mást alkalmatost substituáljon ő nagysága, és a közelebb következendő gyülésen az ország is approbálja.
XX. Hogy a liber quaestust semmi uton módon ő nagysága nem impediálja, hasonlóképpen a salvus passust is a hazafiaitól.
XXI. Hogy a mely jószágok per notam, avagy defectum szállanának fiscusra, avagy eddig is szállottak, azokat ő nagysága magának ne tartsa, feleségének, se gyermekének ne adja, hanem bene merita personáknak adja ő nagysága: nem is igyekszik külömben is fiscus jószágát szaporitani, hanem a decretumban megirt utakon és módokon; kivévén Vinczet jószágostól, melyet a szükséghez képest magának reserválhat az ország, mindazonáltal ha azt is valakinek conferálni akarja, szabadságában légyen.
XXII. Hogy soha ő nagysága az országnak semmi rendeit reversalis adásra, és kételen szolgaságra ne kénszeritsen, sőt emlékezetbe se hozza, contentus lévén ő nagysága a homagiumnak depositiójával, és kinek-kinek szabad akaratja szerént való szolgálatjával.
XXIII. Hogy ő nagysága a hazafiait extra limites regni ki nem viszi, sem küldi expeditióra porta parancsolatja kivül, hanem ez haza oltalmára vészi csak fel intra limites regni.
XXIV. Hogy ő nagysága soha semmi időben és dologban ez hazafiaitól azt nem kivánja, sem parancsolja, hogy ő nagyságát és a tanács rendet authorálja, hanem az ország közönséges értelméből és tetszéséből discurráljon minden haza javára czélozó és megmaradandó dolgokról.
Forma juramenti ejusdem celsissimi principis
Én Apafi Mihály Erdélyországnak fejedelme, Magyarország hozzátartozó részeinek ura, és a székelyek ispánja; esküszöm az élő Istenre, ki Atya, Fiu, Sz.-lélek, teljs Sz.-Háromság, hogy én a megmondott birodalomban lévő minden rendeket, a mostani előmbe adatott conditiók szerént igazgatok, semmi ujitást az országnak régi jó szokása és szabadsága ellen bé nem hozok; sőt mindeneket, valamiket e szegény hazának, és benne lévő minden rendeknek közönséges javára, hasznára és a törvény szerént való szabadságára mivelhetek, az én erőm s tehetségem szerént azon lészek az országgal együtt, Isten engemet ugy segéljen, és ugy adja lelkem idvességét.
Forma juramenti dominorum regnicolarum
Én T. T. esküszöm az élő Istenre, ki Atya, Fiu, Szent-Lélek, teljes szent-Háromság egy igaz Isten, hogy az én kegyelmes uramnak, a méltóságos Apafi Mihálynak, Erdélyország fejedelmének, Magyarországnak hozzátartozó részeinek urának, és székelyek ispánjának, az én tehetségem szerént, teljes életemben igaz és hü lészek, ellenségének ellensége, barátjának barátja lészek, soha se titkon, se nyilván az ő nagysága méltóságos személye vagy fejedelemsége ellen nem practicálok; sőt ha másokat értenék is olyanokat, vagy magam vagy mások által ő nagyságának, vagy belső hivének idejénkorán értésére adom, és tehetségem szerént az olyanoknak ellenek állani igyekezem. Ugy mindazáltal, ha ő nagysága is az eleibe adatott conditiók szerént bir és igazgat, és a hatalmas török császárhoz való tökéletes hüségben végiglen megmarad: isten engemet ugy segéljen, s ugy adja lelkem idvességét.
MÁSODIK CZIM
ARTICULUS I.
Midőn a fejedelemnek Fejérváratt continuálják lakásokat, udvara népének lovait a Fejérvár körül lakó nemességnek rétekre kötni ne merészeljék, hasonlóképen egyéb helyeken is, a hol a fejedelmek lakásokat continuálják, ezen mód observáltassék.
ARTICULUS II.
A fejérvári nemességnek semminémü füvelő helyek nem lévén, megengedetett, hogy Linba ellenébe való szigetet irtsák meg, és lovakat füvelhessék rajta: ugy mindazonáltal, hogy a fiscus réteiben kárt ne tétessenek.
ARTICULUS III.
Gyülések alatt mikor a fejedelmek elsőben kiküldik a propositiót, más uj propositiók annakutána ne annectáltassanak, melyek a gyülést prolongálnák; hanem ha oly elkerülhetetlen casusok interveniálnának, melyek tovább nem haladhatnának.
ARTICULUS IV.
A gyülések kiszolgáltatásának helye és napja, mind pedig a fejedelmektől ország eleibe kiadandó propositiók, sőt egyéb dolgok is, ha kik occurálnának, melyek az egész országot concernálnák, a fejedelmek tanács ur hiveinek egyező tetszésekből, megegyezett akaratjokból légyenek és rendeltessenek.
ARTICULUS V.
Néhai méltóságos fejedelem Rákóczi György, a nemesi szabadság megbántódásinak helybe állitását megigérte volt sub verbo principali, melynek végbevitelét a háboruságok meggátolták; de hogy következendő méltóságos fejedelmeknek például fennmaradjon, illendőnek itéltetett articulusba iratni.
ARTICULUS VI.
A huszonnegyedik conditióját kivánván ő nagysága qualificálnunk, concludáltuk egyenlő consensusból, hogy mindenekben az ötödik conditiójához alkalmaztatván a tanácsi rend ő nagyságok s ő kegyelmek magokat, nagyságoddal egy értelemből concludáljanak.
HARMADIK CZIM
Harminczad állapotjáról
ARTICULUS I.
A mostani szükséghez képest végeztetett, hogy a fiscusnak abból is lehessen haszna, és ne defraudáltassék, a kolosmonostori harminczados, Tordán és széken erigáljon zászlót, és a constitutiók szerént exigálja a harminczadot.
ARTICULUS II.
Mivel találkoztanak némelyek, a harminczadosok, vámosok és rationisták közül, kik a régi vectigál kivül a szegénységen és egyéb kereskedő rendeken is törvénytelen exactiót cselekedtenek; hogyha azért ennekutána a kereskedő rendeket, és egyéb szegénységet is a régi vectigál kivül valaki sattzoltatna, taxálna, és huzna vonna, azon vármegyéknek és székeknek tisztei, a hol a cselekedet lészen, az olyan törvénytelen exactiókat cselekedő officialisokat vigore praesentis articuli büntessék meg, az articularis poenát toties quoties exorbitálnának, exequalván rajtok; comperta tamen rei veritate.
NEGYEDIK CZIM
A dézsmásokról
ARTICULUS I.
A vicé dézmások ennekutána akkor menjenek ki processusokba, mikor a dézmára való vigyázásnak ideje eljő; idő előtt pedig a szegénységen ne élődjenek, és ha afféle dézmások találtatnának, a ki szegénységen szólgástól, lovastól élődnének, annál inkább ha kik a szegénység lován vadásznának, vagy őket huznák-vonnák, panaszt tévén, a helynek és székeknek tiszteinek, comperta rei veritate, a director az articularis poenát exequaltassa az ilyen dézmásoknak mindenféle javokból exclusis omnibus juridicis remediis: melynek fele a megbántódott feleké, fele pedig a directoré légyen az executorokkal együtt.
ARTICULUS II.
Midőn a szegénység annak idejében a regius fundusról a fiscalis jószágokban lévő tiszteknek kezéhez dézsmát szállit, semminémü szolgálatra, a mely per abusum jött bé, a fiscalis tisztektől ne kénszerittessenek; hanem mihelt lerakják terheket, magok, marhájok, egyéb minden nálok lévő substantiájokkal együtt, kár nélkül absque mora békével bocsássák.
ARTICULUS III.
Noha vannak a fiscalis dézsmáknak elvételek felől articulusink, de a nemes és paraszt emberek részéről mivel semmi nincsen, végeztetett, hogy valaki más ember földéről jutandó dézmát engedelem nélkül elhordaná, vagy hordatná, a nemes ember kárára; a damnificatusok a tiszteket kihiván, (kik is kötelesek légyenek kimenni sub poena articulari) és ha paraszt ember cum poena duodecim florenorum; ha pedig nemes ember, sub poena florenorum kétszáz restituáltassák az elvett dézsmát defacto minden helyeken indifferenter.
ARTICULUS IV.
A fiscalis reversalisos számadó vice dézsmásoknak sok excessusokat értvén az universitas részéröl, concludáltuk, hogy ennekutána a fiscus számára való dézsmának kivételében ilyen mód observáltassék: hogy a pincze járáskor a vice dézmás azon helynek prédicátorával és esküttivel együtt igazságoson mérjék meg istáppal, a mely hordókat meg kell mérni, és a szerént vétessék ki a dézmát, hasonlóképen a mely hordóba a fiscus dézmáját tölti, az is méressék meg akkor: mely végbe menvén, a dézmás azután oly gondot viseljen reá, hogyha kevesebbnek találtatik a fiscus bora, az légyen a dézmás kára, a mig bizonyos helyre vitetik a dézma bor, annak meginditásáig, ha valami hiba esik a borokban, azok fizessék meg, a kiknek gondviselésekre bizatott volt: annak vitelekor vagy szállitásakor, a vice dézmás és bizonyos esküttek légyenek a borok mellett; melyeket ha megvizeznek, vagy egyébaránt is megisznak benne, a dézmás az esküttekkel együtt fizessenek. A gabona és minden leguminak dolgában is hasonló rendtartás légyen. A hordókat és egyéb edényeket is annak idején tartozzanak visszaadni, fogyatkozás nélkül. A mely abusus volt eddig a magok és lovok praebendájoknak extorqueálásában, penitus tolláltassék; hanem a mely faluba mégyen, a fiscus szolgálatjában fáradozván, abban a faluban rendeltessék bizonyos praebenda magoknak és lovaknak, kit jó lekiismérettel intézzenek meg. A dézsmás vagy fő és vicé arendator a mint eddig magok számára regius funduson gabonát szoktak vettetni, azt is penitus tollálják. E felett a szegénység jó idején elvégezvén gabonájoknak felaratását, hogyha kedveket nem keresik a vice dézsmásoknak, egynéhány hetekig halasztják a dézsmálást, a szegénységnek s mind pedig a fiscusnak nyilván való károkra. Azért a feljebb specificált tisztek becsületekre légyenek kötelesek reájok való vigyázásra; és ha kik ilyen vice dézsmásoknak comperiáltatnak lenni, azon tisztektől priváltassanak, affelett érdemek szerént serio meg is büntettessenek.
ARTICULUS V.
A miképen eddig cselekedtenek a vicé dézsmások, a regius funduson lakó szegénységnek pénzeket kiadó creditorokkal, kiket tudniillik a vicé dézsmások szokatlan honorariumra és exactiora cogáltak, melyeket ha tőlök denegáltak, a creditor gyakorta kárt vallott a vice dézsmásoknak ez iránt való akadályoztatások miatt: mely abusus a modo deinceps hogy tollaltassék in perpetuum végeztetett; sőt ha ezután attentálnának a vice dézsmások olyat cselekedni, a szász nation lévő gondviselők a fő és vice arendatorokat tudósitván, erősen büntettessenek meg tőlök, sub amissione bonorum et officiorum suorum.
ARTICULUS VI.
Bihar vidékéről mindenféle dézmák beszólgáltassanak, a mely privilegiumot Rákóczi György fejedelemtől ez iránt impetráltak, semmit is nékik ne suffragáljon, hanem a fogarasi articulus szerént exigáltassék mind rajtok, s mind azokról a helyekről, melyek azon fogarasi articulusinkban specificálva vannak, sőt egyéb helyekről is irremissibiliter.
HARMADIK RÉSZ
ELSŐ CZIM
Postálkodókról, ingyen gazdálkodókról és quartélyozókról
ARTICULUS I.
A sok rendbéli postálkodóknak mind szegénységeinken, mind nemesi renden lévő atyánkfiain való sok insolentiájokat látván, kik sem az országnak sok rendbeli articulusaival, sem a nagyságod protectionale mandatumával nem gondolván, rendkivül huzzák-vonják őket, marhájokat is erővel elvonják, mind házoknál, mind pediglen dolgokra menvén ekéjek, szekerek elől, igen nagy terhekre és fogyatkozásokra, nevezet szerént Zágornak, Szénaverösnek, Kis-Szölösnek, Fültelkének, több helyeken is; mivel ezek a helyek a szászságnak szélin is vannak, kiket szüntelen talál a jövő járó kelő és postálkodó. Melyhez képest végeztük egész országul ugy, hogy a mely postálkodók sem az országnak articulusaival, sem a nagyságod protectionale mandatumával nem gondolnak, hanem illetlen sok exactiokat, ló és marhabéli huzásokat vonásokat cselekednek, panaszt tévén a fiscalis directornak, mox et defacto exequaltassa az articuláris poenát indifferenter az olyanokon, akárhol található javokból, jószágokból, exclusis imnibus juridicis remediis, melynek fele légyen a megbántódott félé, fele pedig a directoré az executorokkal együtt fáradságokért: kit ha a director requisitus posthabeálna, a maga jószágán exequáltassék azon specificált poena, modo ut supra per legitimos regni executores. Mely dologban ha bizonyság kivántatnék, azon helybélieknek is acceptáltassék testimoniumok, a hol a dolog esik.
Estenek olyan dolgok is, hogy a salvus conductusokkal, és czimerrel járó postálkodók, némely helyeken, noha elégséges postaló adatik alájok, de mégis a mezőn lévő szegény emberbe belé garázdálkodnak, a szegény ember marháját elvonszák; ki marhája mellett ha insurgál, megijesztvén a szegény embert, érette megsattzoltatják; az ilyenek is modo ut supra a panaszló fél instantiájára articularis poenával büntettessenek: melynek fele a directoré, fele a megbántódot félé légyen.
Ha mely posták vagy pediglen postálkodók, sokadalmokba, vagy egyéb kereskedésre menő embereknek lovakat vagy egyéb marhájokat szekerek elől erővel elvonnák, vagy kifogni akarnák, vélek birván fogják meg, és vigyék a közelebb lévő tiszteknek kezekbe érdemek szerént való büntetésre.
ARTICULUS II.
Rákóczi György fejedelemnél lévén privilegiumok a háczokiaknak, hogy a postálkodás ő rólok tolláltassék, de ugy, hogy magyar prédikátort, scholát, és templomot tartozzanak tartani: melyre mivel mostan is kötelezik magokat, azon fejedelem adta immunitások privilegiumokban, helyben hagyatik.
ARTICULUS III.
Noha az ingyen gazdálkodtatók, és postálkodtatókról világos articulusunk extál, ugymint 1659 esztendőbéli második articulus, mely mostan is in vigore hagyatik; azzal augeálván, hogy soholt az országban semmi rendek ingyen gazdálkodással, teher hordásokkal, postaló, ökör- és lószekér adással ne terheltessenek, hanem csak a kik in publicis regni negotiis járnak, és nagyságod hüséges dolgaiban fáradoznak, viszont a kiknél nagyságod czimere, és salvus conductusa lészen, azoknak tartozzanak a szükséghez képest gazdálkodással, postaló és szekér adással; egyéb rendbélieknek jó akaratjokon kivül, e romlott haza fiai semmi gazdálkodással ne tartozzanak, hanem szállás adással, s pénzekért való gazdálkodással, ha minek szerét tehetik, légyenek csak kötelesek; senkinek pedig magok dolgokban járóknak salvus conductust ne adjon ő nagysága a szegénységnek terhére; ez ellen cselekedők büntettessenek az ország articulusi szerént; ide értvén mind vármegyék, székelység, szászságok és partium is.
ARTICULUS IV.
Nem kevés terheltetések lévén a szász nation lévő szegénységnek, az ingyen rajtok élődők, és quartélyozók miatt, melyet semmiképen nem supportálhatnak; végeztük azt is nagyságod annuentiájából, hogy mindenütt az ingyen élődés, és quartélyozás tolláltassék.
ARTICULUS V.
Végeztük azt is nagyságod consensusából, hogy a postálkodást ennekutána continuálják a fizetett posták, excipiálván, ha oly dolog és alkalmatosság interveniálna, melyet postánál nagyobb emberre kellene bizni: az is pedig midőn expediáltatik utjára, szolgáit és lovait szegénységen quartélyban ne hagyja, postalovat pedig többet magával el ne vigyen, hanem csak az előtte való utjához képest. Mivel pedig azért tartatnak quartélyban a portai posták lovai, hogy azokon vigyék végbe portai utjokat: annakokáért a magok lovokon postálkodjanak, postalóval nékik ne tartozzanak, hanem ha a szoros ügy és szükség kénszeritené. Ha pedig más rendbéli személyt kellene, a szükség és alkalmatosság azt kivánván, postálkodtatni, az ilyent postalóval kell subleválni, de ugy, hogy megbecsülvén a lovat, a melyet elviszen a postálkodó személy, ha elveszti, avagy maga ususára forditja, panaszolván a káros, plenarie fizettesen meg a károsnak hopmester atyánkfia sub poena articulari.
ARTICULUS VI.
Mivel Régen városa az elmult sok háboruságokban, mind embereiben, mind pedig egyéb alkalmatosságiban igen megromlott, a postálkodás miatt annál is inkább elpusztulnak. Végeztük, hogy azon régeniek ezután hat számu posta lovakat tartozzanak a nagyságod czimeres postái alá valókat tartani, melyeket is Maros-Vásárhely felé menvén, tovább azon helynél semmiképen ne vihessenek: hanem azon marosvásárhelyiek tartozzanak mindjárt más lovat a posta alá állitani, söt másutt is valahol postalovakat szoktanak tartani, azon helyeknek tisztei az alattok valókkal tartassanak postalovakat illendőképen. Hogyha pedig Maros-Vásárhelyt s másutt is a posta alá késedelem nélkül lovat nem állatnak elé, requiráltatván tőlök, s kénszerittetnék a posta a megfáradt lovon utját continuálni, mely miatt vagy elveszne a ló, vagy semmire valóvá lenne, tartozzanak a lovat plenarie a károsnak az olyan contumax lakosok megfizetni: a posták is kötelesek légyenek, közelebb való székből visszabocsátani a postalovat.
ARTICULUS VII.
Noha a postálkodóknak, és egyéb rendbélieknek sattzoltatások sok rendben megtiltatott, de mégis a falukban a folnagyok és birák félelemtől, és egyéb respectusoktól is néha viseltetvén, per abusum béjött szokások szerént afféle sattzoltatástól nem supersedeálnak: végeztük azért, hogyha mely folnagyok vagy birák afféle sattzoltatóknak valamit conferálnak, és az per inquisitionem magistratum et officialium napfényre jönne és elucescálna, mikor az olyan folnagyoknak és biráknak esztendejek s idejek eltelik, a falu ne vegye az olyan helytelen expensat számba, ne is acceptáltassék hanem légyen a magok károk az olyan folnagyoknak és biráknak; insuper a magistratusok serio megbüntessék az olyan folnagyokat és birákat, sőt az olyan sattzoltatóknak is sattzoltatások, ha a magistratus által ez iránt véghez vitt inquisitiójokból elucescálván és constálván, a director inquiráltatván exclusis omnibus juridicis remediis, az articularis poenát mox et defacto exequaltassa az olyan sattzoltatóknak mindenféle javokból, jószágokból; melynek a fele directoré az executorokkal együtt, fele pedig a panaszló félé legyen.
ARTICULUS VIII.
A fiscalis tisztek is a szükséghez és alkalmatosságokhoz képest, mikor szekér vagy egyéb vonó marha kivántatik, requirálják a székeknek tiszteit, a kik is illendőképen rendeljék el a dolgot; a fiscalis tisztek simplex requisitiojára pedig ne tartozzanak semminemü vonómarhát és szekeret adni.
ARTICULUS IX.
Végeztük azt is, hogy mikor nagyságod egyik lakó helyéből másikba indul, akkor a fiscus szükségére való szekerekre, hopmester atyánkfia kötelessége szerént provideáljon ugy, hogy azon alkalmatossággal mások postalovakat s szekereket ne fogjanak, abban is szorgalmatos légyen, hogy mentől illendőbek, kevesebb számuak légyenek, hogy ennél is inkább ne romoljék a szegénység.
ARTICULUS X.
A szász nation lévő szegénységnek elviselhetetlen igájokat látjuk ebben, hogy más helyeken postalovakat nem akarnak tartani; a hol azért ennekelőtte tartottanak, tartsanak ennekutána is sub poena articulari. Máramarosban is bizonyos helyeken tartozzanak postalovakat tartani, melyeknek tartásában az ott való öt várost subleválja az egész vármegye, a mostani oda való főispán atyánkfia rendelése szerént; sőt itt Erdélyben is bizonyos helyeken tartozzanak a szász atyafiak is postalovakat tartani, kik is magok között mentől helyesebben rendeljék el, hogy a posta is rendesebben continuálhassa előtte való utját. Régenről való articulus intacte maradjon. A tekeiek még esztendeig relaxaltatnak a postaló adástól.
ARTICULUS XI.
Ha mikor a puskások fejedelmek szükségére vadászni kénszerittetnek menni, bor soholt is nékiek, se postaló ne adassék, kire is az előttök járóknak légyen szorgalmatos gondjok, hogy a szegénységet ezzel is ne aggraválják; mely ellen ha cselekednek, és az előttük járóknak panaszolnak, az meg nem zabolázná, vagy büntetné az olyanokat, tehát in poena articulari convincáltassék; ha annyi érő javai nem volnának, maga személyéhez is hozzá nyulhasson az articularis poenáig a hopmester, ad instantiam querelarum sub eadem poena.
MÁSODIK CZIM
Salvus conductus adásról
ARTICULUS I.
Végeztük azt is nagyságod consensusa accedálván, hogy se Máramarosban, se Szászságon, se más helyeken, idegen kereskedő rendeknek, s egyéb rendeknek is, idegeneknek, salvus conductus ne adattassék; sőt mikor szász nation lévő becsületes első rendbéli atyánkfiaira commissiók iratnak, a mennyiben lehet irattassanak fenyegetés nélkül.
ARTICULUS II.
Illendőnek itéltük azt is articulusba iratni, hogy mikor salvus conductus adatik valakinek, abban specificáltassék meg, kiknek, hány személyeknek, hová menőknek adatik. Mivel sokan abutálván másoknak adják, s azok járnak azután alá s fel véle, amely penitus tolláltassék; és ha kinek salvus conductus adatik, s utját peragálja, tartozzék azon salvus conductust a postamester kezébe adni, ki is diariumot tartson effélékről, mint idvezült Rákóczi György fejedelemségének idejében volt.
HARMADIK CZIM
Utakról, hidakról és vámokról
ARTICULUS I.
Nem kicsin fogyatkozását látjuk lenni a hazának, hogy idegen nemzetségek minden határit, hegyeit, völgyeit, havasit szabadon járják, és ökröt, juhot, lovat, s egyébféle lábas marhákat is kereskedésre felszedvén az országból kihajtják, és árát felvervén igen eldrágitják s drágitották: melyből látjuk kijönni, hogy a földes uraknak, az országbélieknek is kára nagy következik. A fiscusnak is nyilvánvaló nagy kára forog benne, mivel minden vám, harminczad nélkül viszik ki az országból. Végeztük azért, hogy minden helyeken az ország határiban, a tilalmas utak bévágattassanak, azok által kik eddig bészokták vágni, és senki sub poena florenorum 500. az olyan helyeken utat nyitni, és azon járni ne merészeljen; valaki pedig comperiáltatik, hogy az olyan helyeken utat nyitna, a residentiás emberen a megirt ötszáz forint summa exequaltassék irremissibiliter, azon felül minden véle lévő javait ammittálja defacto. Az idegenek és residentiátlan emberek megfogattatván érdemek szerént való büntetésre a közelebb való várakba vitessenek, és érdemek szerént meg is büntettessenek. Egyszóval interdicáltatik a szabad vásárlás az idegen nemzeteknek, kik kereskedésre s nem magok szükségére vásárlanak lovakat, ökröket, és egyéb lábas marhákat. A hazai fiainak ellenben szabados kereskedés engedtetik mindenekkel, a megtilalmazott marhákon kivül, ugymint a kénesőt és aranyport ide nem értvén: és az approbata constitutióba megirt mód kivül a tisztviselők, ugymint vámosok, harminczadosok, és egyéb tisztviselők is ne onerálják, ne huzzanak-vonjanak rajtok sub poena violationisarticuli, amissioneque honorum et officii: mely exorbitáló tiszteket praefectus atyánkfia erős fenyitékben tartson, meg is büntessen.
ARTICULUS II.
Sok helyeken a régi szabados utakat mind nemes, mind paraszt emberek elakarván foglalni, az ott alá s feljáró emberekre rátámadván nagy insolentiákat cselekedtenek, sokakat futva szalasztván efféle utakon; végeztük azt is, hogy ennekutána a régi szabados utakat senki, se nemes ember, se paraszt sub poena florenorum 12. el ne mérészeljen foglalni. E constitutiónk ellen ha valaki cselekednék s deprehendáltatnék, azon vármegyéknek, székeknek és helyeknek tisztei, a feljebb megirt poenát saltem vigore praesentis articuli exequálják toties quoties.
ARTICULUS III.
Végeztük azt is, hogy a mely utakról, hidakról, a Rikában, Barczaságon, és egyebütt is mindenütt ez hazában, valaholott vámot szoktanak exigálni a possessorok, azokra illendő gondviselés légyen, egyébaránt, ha tovább is panasz lészen az utaknak, hidaknak rossz voltáról, a mint eddig, vám adással senki ne tartozzék, sőt amittálják abból proveniálható proventusokat.
ARTICULUS IV.
A csucsi vám felől decernáltuk volt ennekelőtte való gyülésünkben, hogy a patronus tartozzék esztendő alatt arról való privilegiumát producálni, mely vétettessék igazitásba, helyes-é, nem-é, de nem tudatik mire való gondolatjából a productiót praetermittálta. Tetszett azért nékünk egész országul, három nemzetül, hogy a csucsi vám in perpetuum tolláltassék.
ARTICULUS V.
Az Örmezőnél lévő hidakról illendőképen való vámadásnak eligazitására, post exspirationem praesentis diaetae tartozzanak kimenni sub poena articulari, belső Szolnak vármegyéből Kozárvári Ferencz, és Sándor Deák, Kolosvármegyéből Kabós Gábor és Havaseli László atyánkfiai; és az ott levő hidaknak állapotjokhoz képest proportionaliter limitálják el istenesen a vámnak modalitását és exigálását.
ARTICULUS VI.
E mostani gyülésünkben proponáltatván nagyságod, hogy a váradgyai és fogarasi hidak elpusztultanak, melyeknek megépitések felől prospiciálnánk ugy, hogy épittethetnének meg; melyet consideratióba vévén concludáltunk ugy felőle, hogy mivel magunk is, szegénységinkkel együtt elpusztultunk és elromlottunk, a kik eddig épitették, épületre való fákkal is subleválták emberbéli segitséggel együtt, ezután is azok épitsék.
ARTICULUS VII.
A marosvásárhelyi atyánkfiai a mely hidat a Maros vizen tartanak, mivel privilegiumok extál az ott való vámról, végeztük, hogy a székelység közt lévő darabant rend is a vámadástól immunis ne légyen, sőt mások is, kik quaestus gratia holmi vecturákat általvisznek azon vámos hidon, ha nem magok majorságából való, fél vámadással tartoznak.
ARTICULUS VIII.
Háromszéki atyánkfiai is, kik a két Oláhországból szoktanak magok szükségekre gabonát hordani, mint szintén más nemesek, ugy ezen atyánkfiai is sehol vám és harminczadadással ne aggraváltassanak, mindazonáltal, ugyan ha hittel referálják, hogy nem nyereségre, hanem magok szükségekre hozzák a gabonát, másképen a vámadással és harminczaddal tartozzanak.
NEGYEDIK CZIM
Falusi biróság viseléséről
ARTICULUS I.
Vármegyékben lévő sesessionatus nemes atyánkfiai közül, a hol esztendőnként a biróságnak tisztit és terhét kényteleníttetnek supportálni, az olyan falukban táborozásnak idején is efféle birák otthon maradhatnak.
ARTICULUS II.
Vannak némely nemes atyánkfiainak ilyen megbántódások, hogy némely falukban egy vagy két házhelyeket birván, a nagyobb patronusok, kik tiz, tizenhat, vagy több jobbágyokat vagy fundusokat birnak is, csak egyenlőképen akarják jobbágyokkal a biróságot viseltetni a kevesebb portiot biró szegény nemes emberrel; ellenben pedig a korcsmálásból, határbirásból való jövedelmet az articulus szerént akarják percipiálni. A közönséges igazságnak láttatván azért ez ellene lenni, concludáltuk a nagyságod bölcs tetszéséből, hogy a biróság viseltetés is a vármegyéken, mint szinte a korcsmálásnak és határnak birása légyen juxta quantitatem portionis possessionariae.
ARTICULUS III.
Székely atyánkfiai is jelentik, hogy eddig ő kegyelmek között, a hol elégséges darabantak voltanak, azok viselték a falusi biróságot; a hol pedig azok nem voltak, a primipilusok is viselték, de mióta a fejedelmek a lovas puskásokat lófő szabadsággal megajándékozták, azóta a biróság viseléstől teljességgel immunisok akarnak lenni. Mivel pedig némely helyeken annyira feliratták a darabontok a lovas puskások közé magukat, hogy némely falukban egy sem maradott, ki magát fel nem iratta volna; hogy azért ebből is ő kegyelmeknek valami fogyatkozások ne essék, végeztük a nagyságod tetszéséből, hogy a vörös darabontokkal együtt mind a mostani lovas puskások, mind a régi primpilusok rendszerént viseljék a falusi biróságot.
ARTICULUS IV.
Ertvén azt is, hogy némely helyeken a nemes embert a parasztok a falusi biróságra kényszeregették, mely hogy penitus tolláltassék, közönségesen végeztük, ugy hogy nemcsak békességben, hanem hadas időben is reá ne adják, ha szintén felvállalná is.
ÖTÖDIK CZIM
Tanácsurak, táblafiai és praesidium állapotjokról
ARTICULUS I.
Hogy mind a tanácsi rend tizenkét számuaknál, a tábla birái is hasonlóképen, itélőmestereken és directoron kivül tizenkét számuaknál alább ne légyenek, ismét mind vármegyéken, székeken, várakban lévő, sőt külső állapotbéli fő és vicetisztek, akár fizetett, akár egyéb rendbéliek légyenek, nemcsak a fejedelmeknek, hanem a nemes országnak is hűségére, szabadságára és törvényére hittel légyenek kötelesek; a hol pedig a szükségnek kivánsága szerént hadait a fejedelmek szaporitják, valamint a mostaniakról, ugy ezután conscribálandókról is assecurálni méltóztassanak, hogy sem magok azokkal hazánk szabadsága ellen nem élnek, sem azokat élni nem engedik.
HATODIK CZIM
Korcsomárlás dolgáról
ARTICULUS I.
Noha elég articulusok extálnak arról, hogy a paraszt ember nemes ember borára ne korcsmároljon és annak mind poenája mind processusa extál; mindazáltal a parasztság ujabb ravaszságot találván fel, azt cselekszi, hogy huszonötön s harminczan, a faluknak nagy vagy kicsiny voltokhoz képest, a kik valamennyire értékesek a faluban, összebeszélgetvén, magok közül egyet borvételre elküldenek, és hordóstól bort hozatnak be a faluba, czégért nem tesznek ugyan, de azt a bort hordják és iszszák annyira, hogy tiz hordó bort hoznak addig be, a meddig a nemes embernek egy hordó bora elkél. Ha ispánt akarnak executióra kivinni, azzal mentik magokat, hogy ők czégért nem töttenek, és igy a korcsmából lévén szegény nemes atyánkfiainak kicsiny jövedelmek, avval a cautelával azt is teljességgel defraudálják. Némely paraszt ember pediglen bizván ahhoz is, hogy a viceispánok távol vannak, és addig egynéhány hordó bora elkél, a mig executióra ő ellene kihihatják, melynek nyereségéből a tizenkét forintot könnyen megadhatják, czégért is tévén, bátran korcsmárlanak. Azért végeztük, hogy akármicsoda szin és praetextus alatt vigyen bort be a paraszt ember ennekutána, a nemes ember korcsmálása idején, sőt ha faluba be nem vinnék is a bort, és akár mezőn-erdőn adnák el, tégyenek executiót az articulus szerint a tisztek ellene. Hogyha pediglen a viceispánok, főbirák és székeknek fő és vice királybirái, távollétek vagy egyéb foglalatosságok miatt ki nem mehetnének, tartozzanak a viceszolgabirák és a széknek esküdtei vagy assesori executiót tenni a paraszt ember ellen. Annakfelette ha a bor vagy ser már elkölt volna is, valamennyi hordóval a paraszt emberek hoztanak volt, mindeniktől külön exequáltassék a tizenkét forint poena, comperta tamen rei veritate. Ezt mindazonáltal hozzá tévén, hogyha valamely portionatus nemes ember bort nem akar árulni, ne transferalhassa a paraszt embernek abbéli jusát, más nemes embereknek praejudiciumokra.
ARTICULUS II.
A székely atyánkfiai is jelentik, hogy az articulusban a ser korcsmárlás tilalomban lévén, a bor korcsmálásnak idején a szegénységnek sok fogyatkozása volna miatta, holott bor köztök nem termvén, nem érkezhetnek reá a lófő és darabanti rend, hogy bort korcsmálhassanak: és igy a ser korcsma is megtiltatván,semmi jövedelmek nem volna, melyből csak a haza szolgálatjára való fegyvernek szerzésére is rá nem érkezhetnének, végeztük azért nagyságod conensusából, hogy a ki sert akar árulni közülök, indifferenter légyen szabadus árulni mindennek.
ARTICULUS III.
A huszti praesidiumnak a huszti korcsma proventusából lévén tartása, concludáltuk nagyságod tetszése is ez iránt accedálván, hogy azon korcsmárlás csak szintén a huszti patronus számára légyen, a nemesség abból praecludáltassék; alioquin ha mely nemes ember contumaciter korcsmároltatna, eo facto per officiales arcis borok elvétettessék, vagy fenekek kivágattassék, toties quoties cselekednék.
HETEDIK CZIM
Potentiákról
ARTICULUS I.
Noha a potentiariusoknak, kezekből mi módon restituáltassék verus hereseknek, hatalmasul elfoglalt jószágok, világos articulus decernáltatott felőle, mindazonáltal találkoznak némelyek, kik az ország végezéseinek contumaciter opponálván magokat, az articulusban megirt processus szerént tisztek által restituáltatott jószágokat ismét visszafoglalják: kik hogy inkább refraenáltassanak, végeztetett: Hogy ha ki másodszor is reoccupálná, az egyszer törvény szerént restituáltatott jószágot, comprobáltatván vármegyén vagy széken, eo facto major potentián convincáltassék. Ha harmadszor pátrálná, semminémü gratia néki nem suffragálván, üttessék el a feje; servatis tamen de jure servandis hoc addito; hogyha cum gente comitatus kellenék a tisztnek executiót tenni, in isto casu valaki a vármegye tagjai közül fel nem kelne és segitséggel nem lenne a tisztnek, in poena articulari convincáltassék.
ARTICULUS II.
Vannak olyan faluk is, kik számoson felkelvén, hatalmasul elmennek más falu erdejére, gondolván azt, hogy kevés számu ember nem resistálhat nékiek. Azért ha valamely falubéli emberek sereggel, absoluta potentia mediante mennek mások erdejére, és azon helynek possessori, vagy lakosi nem resistálhatnak, panaszt tévén azon vármegye vagy szék tiszteinek, száz forintot exequalhassanak az olyan hatalmaskodókon, comperta tamen rei veritate; melynek fele a panaszló félé, fele pedig az executoroké légyen. Ha kik pedig privatim vagy kevesen és nem számosan mennek vagy találtatnak mások erdejekben, procedáljanak az olyanok ellen, a decretum és approbata constitutióban irt processus szerént.
NYOLCZADIK CZIM
Székelységről
ARTICULUS I.
Csikszéknek volt ilyen megbántódása, hogy a csiki hámoron, harminczadokon, és örökön lévő gondviselők, nem akarnának a vitézlő rendnek törvényt szolgáltatni; azért a modo in posterum, ha kiknek nemes, lófő és darabantok közül, lenne örökség dolgából törvények, tehát az ott való gondviselők tartozzanak a vicetiszteket és assessorokat a törvénytételre béhivatni, és ha azok oly törvényt tennének, hogy valamelyik félnek nem tetszenék, per viam appellationis transmittáltassék a főtisztek eleibe derék székre.
ARTICULUS II.
Csikszéki Kozmás megyében lakó rendeknek lévén az Apór és Mikó familiával egybefolyó határok, kik között a nyom dolga felől való difficultások tolláltassanak, és ennekutána a Mikó és Apór familia vagy vétesse fel a nyomot, valamikor azon határra viszi a káros ember; avagy a mely emberekkel a nyomot felveszi, midőn azon emberekkel azon puszta határnak a közepéig elviszi, requiráltatván a más falubéliek, kik azzal határosak, tartozzanak odamenni és felvenni, s nyomot követni; mivel olyan hosszas nyom követéssel csak egyik fél nem terheltettethetik.
ARTICULUS III.
Csikban annakelőtte a hámorhoz szabadosan fát vágathattanak; azért ennekutána is szabadságban tartassanak meg, mint ennekelőtte ugy ezután is szokott fizetések megjárván.
ARTICULUS IV.
Aranyasszékben a memoria hominum arenda fizetéssel nem tartoztanak, mégis szabadságok ellen némely tisztektől arendafizetésre kényszerittettenek, praetendálván azt, hogy régen Torda vármegyéhez lévén az a hely incorporáltatva, és arendahely közé registráltatott volna. Hogy azért, kik post adeptam Siculorum libertatem arendát nem fizettek, a terehviseléstől immunisoknak engedtetnek és azzal nem terheltetnek.
ARTICULUS V.
A székelységen a latrok prosequáltatásában bévött ususok ugymint károsoktól vagy egyébaránt megbántódott felektől való kezeskérés, és több törvényes utakat s módokat meggátoló akadályok is a modo deinceps tolláltassanak, és a miképen a vármegyéken, ugy ő kegyelmek között is tartassék meg az olyanokban, az approbata constitutio par. 3, tit. 47, art. 3. és a fogarasi 1666. esztendőbéli 28. art. Ugy hogy gyanura is megfogattassanak ő kegyelmek között is a latrok, és juxta demerita eorum megis büntettessenek, az articulus szerént. Efféle latrokat pedig senki protectiója alá ne vegye, se pedig olyankor jobbágyává ne tegye, akár tiszt, akár egyéb privatus ember, sub poena florenorum 200 mox et defacto exequendorum. Ezen articulusunk értessék indifferenter minden helyekre. Mely poenát az impingáló personán a tiszt, a tiszten director exequálhasson.
ARTICULUS VI.
A kézdivásárhelyiek in suis veris et legitime emanatis privilegiis megmaradván, aszerént éljenek; a miről pedig privilegiumok nincsen, tartsák az ország törvényéhez és székek ususához magokat.
ARTICULUS VII.
A kézdivásárhelyiek, hogy a magok határinak igazságával és földöknek termésével szabadoson élvén, a vitézlő rendeknek határát, erdejét, melyekben azelőtt pacificum dominiumok nem volt, szabadoson ne élhessék; hanem ennek igazitására, hogy kimenjenek háromszéki főtiszt atyánkfiai és ő kegyelmek mellé Kálnoki Mihály atyánkfia, végeztük.
ARTICULUS VIII.
Hoztak ilyen alkalmatlanságot is be némelyek, hogy közönséges privilegiumokon kivül oly immunitást s privilegiumot extraháltak, hogy közönséges terehviseléstől immunisok légyenek; végeztük, azért nagyságod consensusa is ebből accedálván, hogy az ilyen noviter impetrált, magok hasznát, privatumát követő embereknek privilegiumok cassáltassék, invalidáltassék és annihiláltassék, s vonják és supportálják az ország statusival a terhet, a székely rend az ő natiojával, egyéb natio pedig a maga natiojabéliekkel.
ARTICULUS IX.
Mivel Apor Lázár sem a nagyságod kegyelmes parancsolatjával, sem a tisztek admonitiojával nem gondolván, a kézdivásárhelyieket Lemhényi erdőről és több szomszéd falubeliekéről (melyeket ab antiquo szabadoson és békességesen birtak minden impedimentum nélkül), arceálni nem supersedeál, hanem mint azelőtt, ugy most is háborgatná, igaz utjokban persequálná és béhajtaná, fájokat és egyéb vélek való javokat elvévén, csak üresen bocsátaná el az emberit. Végeztük azért nagyságod ex consilio irt kegyelmes választétele szerént, hogy megirt Apor Lázár ha ezután is azon hatalmaskodást continuálni fogja, toties quoties cselekedné, exequáltassék az articularis poena rajta mox et defacto, vigore praesentis articuli; és ha mi praetensiója az erdőhöz, in dominio lévén a kézdivásárhelyiek keressék suis modis.
ARTICULUS X.
Vannak oly személyek is, a székelységen, kik ez háboruságos időkben extrahált novumokat elvesztették; végeztük azt is nagyságod kegyelmességéből, hogy a székely natio közül is a ki novumát elvesztette, ne incurráljon calumniális poenába, hanem köztök lévő usus szerént remediálhassa dolgát, comperta tamen rei veritate.
ARTICULUS XI.
Hol a darabanti rend megkevesedett, ugy elégtelen foglyoknak őrizésére, és keresésére, végeztük azt is nagyságod kegyelmes consensusából, hogy az olyan helyeken a lófövek is foglyok őrizésére és keresésére sub poena articulari kötelesek légyenek elmenni. Ezt pedig ugy értjük, a hol elégtelen a darabanti rend.
ARTICULUS XII.
Marosvásárhelyi atyánkfiai közé per abusum bejött szokások szerént, sokaknak törvényes utjokat s dolgokat hosszu procrastinatiókkal és egyéb imez-amaz akadályokkal meggátolják, mely miatt sokféle dolgok periclitálódtak köztök; hogy azért mind marosvásárhelyi s mind más helybéli atyánkfiai éljenek s procedáljanak törvényes dolgokban, a decretum és ország constitutiója szerént mindenekben végeztetett.
ARTICULUS XIII.
Hogyha az extraneusok közül, a háromszéki atyánkfiai között perlekednének, az extraneusoknak nemes és városi rende közt legitime emanáltatott relatoriájok sub poena articulari in judicio acceptáltassanak magok ususokban megmaradván.
ARTICULUS XIV.
Némely atyánkfiai, vagy szegénységink gyakorta megtalálván, székely atyánkfiai között gonoszul elveszett marhájokat nem akarnak az országnak arról irott articulusa szerént szavatost adni vagy eléállitani, a károsoknak nyilván való injuriájokra és károkra, elégségesnek tartván áldomást ivó felekkel való bizongatásokat. Végeztük, hogy ha hol s kinél az olyan marhák feltaláltatnak, tartozzanak szavatost adni a székelységen is, keresse a káros is mind fáradságának, s mind pedig kárainak refusioját; alioquin a vármegyék se tartozzanak székely atyánkfiainak szavatost adni.
KILENCZEDIK CZIM
Bányák colálásáról, s idegen országokra való szabados járásról-kelésről
ARTICULUS I.
Mindenféle szabados kereskedés, bányáknak magok határokon colálása, a haza fiainak keresztyén országokra igazságos dolgokban szabados járások-kelések, javoknak tartása országokban, s egyéb szükséges dolgaikban való mulatások simpliciter szabados légyen. Tanulásra, szolgálatra, lakásra, peregrinalásra való mehetések is pedig nem hogy interdicáltatnék; sőt annak tilalma az hazában in perpetuum emlékezetben se légyen. Mindazáltal salvus conductust tartozzanak impetrálni, a fejedelmek is adni, melyet ha denegálnának vagy procrastinálnának is, szabadoson elmehessenek. Városi és kereskedő vagy mives legények állapotjokról az eddig való usus tartassék; mindazáltal a hazának is legitimus fejedelmeknek ártalmokkal ne merészeljenek lenni. E végezésünket pedig kivánjuk pro perpetuo et irrevocabili decreto tartani, hoc per expressum declarato. hogy ha ki akármely idő folytában, fejedelmek, statusok, constitutiók változásiban, csak propositióban vagy postulatumban adná vagy venné ennek abrogálását, megkisebbittetését, annál inkább a ki voxolna, annuálna vagy cselekedetivel annak ellene cselekednék, vagy contraria constitutiót csináltatna, csinálna vagy acceptálna, a jövendő világon istentől átkozott légyen, e világon pedig becsületivesztett.
TIZEDIK CZIM
Máramarosiakról
ARTICULUS I.
Máramarosi atyánkfiai pacificatiójokat, a mely lött a szomszéd lengyel urakkal, bizonyos dolgok végett, a nagyságod annuentiájából ezen articulusunkkal confirmáljuk ugyan ő kegyelmeknek; minthogy az evocatiókban a régi ususok megengedtetett volt, ugy az executiókban is procedálhassanak a régi approbált ususok szerént.
ARTICULUS II.
Jelentik azt is ő kegyelmek, hogy szokatlan exactiókkal, czédulapénzeknek exigálásával terhelik az ott való szegénységet, akármi dib-dáb egymástól is az ott való harminczadosok. Végeztük nagyságod consensusából, hogy valamiből harminczadot nem adnak, czédulapénzzel se tartozzanak, ne is aggraváltassanak a harminczadosoktól.
ARTICULUS III.
Mivel Máramaros vármegyebéli atyánkfiainak kelletett volt ennekelőtte való időkben, lengyel szomszédságokkal szükségesképen poena alatt való bizonyos pacificatiót tenniek, mely pacificatio ellen magyarországi, egyszersmind Máramaros vármegyében jószágot biró ember csak nem régen szomszéd lengyel ur Jacobus Potuczki emberén, szolgáin, rut insolentiákat cselekedett, megháborgatván igaz járásokban, egyszersmind megkárositván javokban őket. Végeztük azért nagyságod consensusa is accedálván, hogy azon magyarországi excessust patráló ember a megbántódott féllel, mentől hamarébb admoniáltatván máramarosi atyánkfiaitól, conveniáljon, és kárairól contentálja azon szomszéd lengyel urat. Melyet ha posthabeál, post admonitionem, akár maga, akár felesége jussával birjon az erdélyi ditioban jószágot, tehát mox et defacto, exclusis omnibus juridicis remediis et processibus azon helynek tisztei, a hol jószága vagyon vagy magának vagy feleségének, contentálják plenarie abból azon szomszéd lengyel urat. Ennekutána is pedig ha kik hasonló dologban elegyitik magokat, ezen mód observáltassék ellenek.
ARTICULUS IV.
Mivel szegénységink sok károkat vallanak a máramarosi atyánkfiai miatt, oda lopott marhájoknak recuperalására való fáradozásokból, végeztük, hogy ennekutána ők is az ország törvényével éljenek, szegénységinket minden imide-amoda való halogatással igazságokban meg ne gátolják; kik ellen ha exorbitálnának, bizonyos poenánmaradjanak érette. Végeztük mondok egész országul, hogy ennekutána ő kegyelmek mindenekben szabják az ország constitutióihoz magokat, senkit is a szegénység közül igazságos dolgában kárának keresésében meg ne gátoljanak, meg ne verjenek, fogjanak, törvény utja kivül, sub poena florenorum 200. Ezt pedig értjük reciproce.
ARTICULUS V.
Méltóságos Rákóczi György fejedelemségében, Máramarosban a sótól harminczadot nem exigáltak, respectálván Huszt várának alkalmatosságát benne, hogy inkább a praesidium tartására elérkezhessék annak possessora; végeztük azért, hogy ezután is a sótól harminczad ne exigáltassék.
ARTICULUS VI.
Ugyan máramarosi atyánkfiai instantiájokra, hogy ennekutána se máramarosi nemesség, sem pedig Huszt, Visk, Tétső, Hosszumező és Szigeth nevű városok lakosi harminczaddal ne tartozzanak, nagyságod consensusából communi voto concludáltuk.
TIZENEGYEDIK CZIM
Vármegyékről
ARTICULUS I.
Mivel Máramarosban és Hunyad vármegyében is kinek-kinek jobbágyinak megbüntetések, földesurok hatalmába volt s vagyon, nem alább való hivei lévén a fejedelmeknek a több vármegyéknek lakosi is. Végeztük közönségesen, hogy a több vármegyékben is mindenütt e hazában azon usus observáltassék, s ha a földesura megbünteti érdeme szerént a jobbágyát, jó, ha nem, a tisztek érdeme szerént büntessék meg a büntetést érdemlő személyeket, mind mulctalis birsággal, s mind halállal; ide értvén a székelységet is.
ARTICULUS II.
Doboka vármegyebéli atyánkfiai kivánságokra végeztük, hogy ezután kezesállitás nélkül felelhessenek, ne is kellessék nemesi szabadságok ellen kötést tenniek székvárosának incoláival, mikor előttök vagy vélek perelnek. Ha pediglen a peresek a pert appellálni akarják, nem a kamaraházhoz, hanem táblára appellálhassák.
ARTICULUS III.
Nem kevés excessusok esnek a vármegyéken, a főispánok után való tisztektől. Végeztük azért, hogy valakik illetlen excessusokat, exactiokat, decretum és articulus kivül való executiokat ennekelőtte ab anno 1657 cselekedtek, vagy ezután is cselekesznek, a megbántódott fél vármegye székin vagy gyülésin megbántódását adja elő, s comprobálja is, melyet minden imide-amoda való mutogatás és kedvezés nélkül, a főtisztek kötelességek szerént az oda gyülekezett rendekkel együtt tartozzanak igazitásba venni, és ad quindenam az exequált vagy extorqueált jókat cum poena articulari florenos 200 faciente, restituáltatni a damnificatusoknak, melyet ha ad quindenam executioba nem vennének a tisztek, tehát a damnificatusok a deákok által nulla praehabita certificatione, vigore saltem praesentis articuli exclusis omnibus juridicis remediis exequaltathassák az olyan exorbitáló tiszteken.
ARTICULUS IV.
Zaránd vármegyei atyánkfiainak lévén ilyen panaszok, hogy magok szükségekre való vecturáktól is ország articulusa és nemesi praerogativájok ellen, némely helyeken vámadásra cogálják őket. Végeztük, hogy ennekutána se ezen atyánkfiai, se mások, nemesi szabadsággal élő emberek, vámadással, magok szükségekre való vecturáktól akár hol is ne aggraváltassanak.
ARTICULUS V.
A váradi nemes és vitézlő rend atyánkfiainak alázatos instantiájokra Désen, Ó- és Uj-Tordában, Egyházfalvában is az uratlan puszta sessiók hogy connumeráltassanak és számokra lakóhelyül adassanak és deputáltassanak, azokhoz ab antiquo birattattott hasznos helyekkel, malmokkal és vámokkal együtt, egész országul annuáltunk. Végeztük is nagyságoddal egy consensusból, hogy connumerálhassanak a megemlitett sessiók és fundusok, azon specificált helyeken ilyen declaratioval, hogy a mely puszta helyekhez valaki praetendensnek mondja magát, az olyanokhoz tudniillik, melyek régtől fogván pusztán állottak, ne légyen elég csak szóval az olyanokhoz való competentiáját állatni, hanem doceáljon róla; mivel láttatnék sok ember nem annyira maga jószágát oltalmazni, mint mások oda telepedését meggátolni irigységből. A connumeratióra pedig bocsáttassanak bizonyos számu főrenden lévő hazafiai, kik is connumerálják az orthodoxa és unitaria religion lévők praesentiájokban, templomoknak, scholáknak és egyéb azokhoz való minden névvel nevezendő proventusoknak és accidentiáknak alkalmatosságokat, (melyek ab antiquo oda birattattanak) s birattassanak utrinque, a connumeratioról való regestrum szerént, mely is annak módja szerént adassék be a conventbe.
ARTICULUS VI.
Désre, Ó- és Uj-Tordába telepedőknek kivánságokra, végeztük, hogy azon helyben lévő civilis statusok is nobilitáltassanak, ugy hogy egy corpusban nemesi szabadsággal élvén, eddig supportált terehviselés alól felszabadulván, és a nemes vármegyéktől dependeálván, vármegye zászlója alatt üljenek fel is a szükségnek idején, törvények dolgából is vármegyén pereljenek. A recenter oda telepedett személyeket hogy épülhessenek, három esztendeig nagyságoddal egy consensusból, hadi expeditiókból immunitáltuk.
ARTICULUS VII.
A fenn megemlitett helyekre telepedetteknek instantiájokra végeztük, hogy régi királyok, fejedelmek, donatiójok, collatiójok és privilegiumok szerént cum suis pertinentiis et emolumentis megtartassanak, és ha mik azokban másuvá applicáltattak volna is, számukra restituáltassanak, és mint privilegiatus egy szabadsággal élő emberek, jus regium adással confirmáltassanak és condecoráltassanak, ugy hogy magok majorságok iránt semmiből, se szőlejekből, se szántóföldökből magok határokon valókból dézsmát ne adjanak, mivel a nemes vármegyével egyenlő szabadságu és onust supportáló személyekké tétettenek. Excipiálván Keresztes mezejét, mivel az más ususra való hely lévén, Tordának több határival légyenek contentusok.
ARTICULUS VIII.
A partiumbéli exulált és feljebb declarált atyánkfiai jelentvén, hogy midőn egymás között Tordán a nékiek conferaltatott pusztákat és uratlan sessiókat felosztották, akkor némelyek közülük bizonyos darab földeket elfoglalván, az órától fogva nem épitették, sőt feléje sem mentek, csak pusztájában állanak ma is a szomszédságnak károkra. Végeztük azért az olyan elfoglaltatott gondviselés nélkül való helyeket, adják s adhassák más exulált és örökség nélkül való személyeknek de facto, kik is mint sajátjokat épithessék ugy.
ARTICULUS IX.
Az ó- és uj-tordaiak s désiek, hogy mészárszékeket és korcsmát tarthassanak, másnak kivületek azon helyekben mészárszékeket és korcsmákat tartani szabad ne légyen sub poena articulari. A sóvágók mindazonáltal és aknákhoz tartozó szolgák, a kamara háztól el nem szakasztatnak, hanem az ő állapotjokban (excipiálva lévén a nemességtől) elébbeni hivataljokban megtartatnak.
ARTICULUS X.
Tövisi patronusok találván meg, hogy az alföldi oláhok és ráczok, kik Tövisre felesen telepedtek, nem gondolván a régi portionatus nemes emberekkel sessiojokra házakat csináltatnak, nemes házak után való szántóföldeket, réteket, berkeket magok számára elfoglalnak, hogy azért ilyen difficultások tolláltassanak. Végeztük, hogy a fejérvármegyei főbirák bizonyos számu assessorokkal ad faciem loci kimenvén, valamely házhoz vér találtatik, ha elfoglaltatott is, de facto restituálják. A szerént a réteket, szántóföldeket is. A mely helyeket pedig, szántóföldeket és réteket a possessorok közül nem manuteneáltak, az odatelepedett embereknek privilegiumok szerént megadattassanak, ugy mindazonáltal, hogy azon vármegye törvényétől függjenek mindenekben, melyet hogy ha nem cselekednének, azon vármegye tisztjei megbüntethessék érdemek szerént. Jenő felé pedig álutakon ne járjanak. Affélékről irott articulusokban specificált poena alatt. Az utonjáróknak is szállást adni tartozzanak, mivel az ország is szállást adott nékiek.
TIZENKETTEDIK CZIM
Articulusokról
ARTICULUS I.
Ennek utána a pecsétes irott artikulusok, hogy egy exemplárt tartsanak magoknál itélőmester atyánkfiai és midőn az artikulusoknak kinyomtatása elvégződik, vitessék itélőmester atyánkfiai kezekbe, és ott conferálván a reservált exemplárra ha mi fogyatkozás esik a nyomtatásban, azt hivatalokhoz tartozó kötelességek alatt, corrigálják, azután bocsáttassanak ki a nyomtatott articulusok, végeztük.
ARTICULUS II.
A felháborodott időknek alkalmatosságával, elsőben in anno 1661. Beszterczén art. 5. azután in anno 1662. Görgény Sz. Imrén, art. 10. végeztetett volt, hogy residentiás nemes ember is suspitiora megfogattassék; mely csak azon boldogtalan időre irattatott volt; mostan azért Isten kegyelmességéből, e szegény hazának is állapotja csendesedvén, azon articulusinkat in toto et per omnia cassáljuk, annihiláljuk és erőtlenné tészszük.
ARTICULUS III.
Ezer hatszáz ötvennégy esztendőbéli articulusinknak continentiájok szerént, a mint extal Part. 3. Tit. 41. recipiáltatnak a haza fiai és statusi közzé e becsületes személyek, a mi kegyelmes urunk kegyelmességéből, és ország consensusából, tekintetes nagyságos Ráthoti Gyulafi László, nemzetes és vitézlő Fekete Lőrincz, Gillányi Gergely, Pongrácz Gergely és Samariai Péter deák uraimék, és ugyanakkor solenne juramentumokat deponálták a mi kegyelmes urunk szolgálatjára, és haza szabadságinak s törvényeinek megtartására.
ARTICULUS IV.
A mely edictumokat és instructiókat a Bánfi Diénes kolozsvári főkapitány atyánkfiának a közelebb elmult fejérvári partialis gyülésünkben adtuk vollt, articulusba bizonyos okokra nézve nem irtuk volt, hanem a három nationak három szokott pecsétek alatt ő kegyelmének kiadtuk, mely akkori ő kegyelmének kiadatott instructiókat és edictumokat egész országul Nagyságod Kegyelmes consensusából, minden punctumiban és czikkelyeiben helyben hagyunk, confirmálunk, ez articulusunkban, és szintén ugy pro rato et firmo tartunk, mintha szóról-szóra volnának ezen articulusunkban inserálva.
ARTICULUS V.
A medgyesi 1662. esztendőbéli potentiáról irt brevis articulust tolláljuk; mindazáltal az elmult időkben történt dolgok, melyekről kiváltképpen kellett volt azon articulust irni, akár inchoáltattak, akár ne, ha kinek tetszik, és azon időbéli dolga még fennáll, prosequálhassa azon brevis articulus szerént. Ennekutána történendő dolgok, prosequáltassanak az Approbata Constitutióba irott processus szerént, de ha ki poenalis azon medgyesi articulus szerént ut supra, a major potentia semmiképen meg ne itéltessék.
TIZENHARMADIK CZIM
Szászságról
ARTICULUS I.
A szász atyánkfiai részéről concludáltuk Nagyságod consensusából, hogy bizonyos casusokon kivül őkegyelmek közül privata personák immediate táblára ne evocáltatnának; ugymint quinque casusokat, kivül egyéb casusokban ha ki pert akar inditani ő kegyelmek ellen, az alsó forumon coram judicibus competentibus prosequálja peresét. Ezen reciprocatio observáltatván, a kinek őkegyelmek közül a nemességgel, valami causájok occurrálna, a megirt casusokban pedig in arbitrio actorum légyen, ha táblán-é? vagy alsó forumon prosequálja perit: ide nem értvén a fugitivus jobbágyok és szolgák dolgát, melyekért tiszteket vagy communitást szoktak evocáltatni; mert a causákban az eddig való usus és articulus szerént akarunk procedálni.
ARTICULUS II.
A Regius funduson lévő tókat a fiscalis tiszteknek magok authoritásokból halásztatni szabados ne légyen; hanem mikor a fiscusnak szüksége lészen, requiráltatván elsőben a falubéliek akkor halászszanak a fiscus számára; commissiójok nem lévén pedig a fiscalis tiszteknek, meg ne engedjék az olyan helyeken a halászást.
ARTICULUS III.
Ennek utána mikor makkra hajtatnak a fiscus sertés marhái, a Regius fundusra és erdőkre, azon széknek tisztei illendőképpen intézzék el, honnat juthatna illendőképen makk, és ahhoz képest hajtassanak a fiscus marhái a Regius funduson lévő erdőkre. Mivel pedig sok helyeken eddig abutáltanak a vicé tisztek, sokszor a magok erdejekből a szegénység marháit kirekesztvén, más idegen marhákat fogadtak a fiskus marhái közzé; végeztük azért, hogy ha hol ilyen idegen marhák találtatnak, azon székeknek tisztei szabadoson magok authoritásokból, elvehessék az ilyen idegen marhákat magok számokra; mikor pedig a fiscus erdején elég makk terem, tartassék meg a régi ez iránt való articulus, mely az, hogy olyankor a Regius funduson lévő erdőkre fiscus sertés marhái ne hajtassanak.
ARTICULUS IV.
Végeztük azt is, hogy a szász nation lévő atyánkfiai között ha kik perlekedni kényszerittetnek; a continuus, usus municipale jussok és privilegiumok szerént, kinek-kinek indifferenter minden helyekben igazságos törvényt kötelesek légyenek minden tovább való halogatás nélkül kiszolgáltatni, és per abusum senkit is valamely sinistra informatióra absque juris ordine megkárositani ne attentáljanak.
ARTICULUS V.
Lévén bizonyos dolog végett controversia a Daróczi, Kőhalomszéki és Jánosfalvi; s az udvarhelyszéki lakosok között: melyek dirimalálására kivánván bizonyos commissariusokat, rendeltük Nagyságod kegyelmes annuentiájából a vármegyéről Horváth Kozma, székelységről Nemes János atyánkfiait, a szászságról álljon szebeni királybiró atyánkfia authoritásában kit fog oda rendelni.
ARTICULUS VI.
Ezerhatszáz hatvannégy esztendőben szász nation lévő atyánkfiaihoz accedálván Nagyságod consensusa is ő kegyelmek alázatos instantiájokra, a peculium nevezetet sopiáltuk és tolláltuk volt, mostan is azon nevezetet ujabban ő kegyelmek instantiájokra tollálunk és sopiálunk; ugy mindazonáltal, hogy ő kegyelmek is az eddig való privilegiumok szerént observáltatott szabadságoknál többet azzal magoknak ne vendicáljanak, hazához és fejedelmhez való hüségeket fenntartván.
TIZENNEGYEDIK CZIM
Gonosztévők és szitkozódók büntetéséről
ARTICULUS I.
Hogy a pribékeket és armásokat s egyéb czégéres vétkekben élő latrokat is ezután a faluknak lakosi ne lappangtassák, duggassák, annál inkább mellette feltámadni ne merészeljenek, hanem inkább az olyan vármegyékben és egyéb helyekben is akárhol az országban, azon helyeknek tiszteinek értésére adják, kik is a dolognak mivoltához képest brachiummal is kimehessenek persecutiójokra, végére menvén azon helybéli tisztektől gonoszságoknak honnan valóknak mondják magokat lenni, addig pedig fogva tartassanak, és ha comperiáltatik ártatlanságok de facto elbocsáttassanak, ha pedig birnak vélek azon faluknak lakosi, meg is fogják s elbocsátani ne merészeljék; sőt ha a dolog ugy kivánja a tisztek mellett a latroknak igazán való persecutiójára fel is keljenek, támadásokat a lator mellett ne tegyenek, mint Aklos nevü falunak lakosi is cselekedtenek csak nem régen is, hanem minden rendek és helyeknek lakosi alkalmaztassák ez articulusunkhoz magokat; a kik pedig ez ellen cselekednének, comperiáltatván latorságok, azon helyeknek tisztei sub amissione officiorum et honorum suorum kedvezés nélkül megfogattassanak, és a falusi biró harmad magával felkaróztassék, semminémü marhájokat javokat a dominus terrestris kárával el ne vegyék, és magoknak ne usurpálják.
ARTICULUS II.
A nem régen ez hazába béjött káromkodó szitkozódás, mely hallatlan dolog légyen; azért valaki az ilyen káromló szitkozódáson deprehendáltatik ugyan ott, és azon helynek birái által büntettessenek törvény szerint a szitkoknak mivoltához képest, ha nem nemes személy lészen, ha pedig nemes, a városi és paraszt birák ne tehessenek törvényt reá, hanem tartozzanak a hallók hitek szerént megmondani, és hirré tenni az olyan szitkozódó nemes ember magistrátusának: ki is sub amissione officii tartozzék törvénynyel prosequalni, és érdeme szerint meg is büntetni, becsületes személyek relatiója után a decretum szerént, ha pedig halálos lészen a vétek, paraszt tanu ne admittáltassék nemes ember ellen, hasonlóképpen a privilegiatus lakosit is azon helynek birái büntessék sub eadem poena.
ARTICULUS III.
Noha láttatik szabadságunk ellen lenni, hogy nemes házakra mehessenek latrok megfogására; de mivel istennek itéletiből az hatalmas nemzet hazánkban belyebb-belyebb érkezvén nagyobb alkalmatlanságnak eltávozásáért végeztetett, hogy Halmágyon indifferenter akármely nemes házakra a tisztek, vagy arra rendeltetett emberek szabadon bémehessenek, és a latrokat megfoghassák, és érdemek szerént meg is büntethessék.
ARTICULUS IV.
Mivel a gyilkosság ez hazában igen eláradott, azért valaki egyszeri gyilkosságnál többet cselekszik, nem használván néki ez iránt semmit is a nemesi szabadság, a hol cselekszi, azon helynek tiszteitől fogattassék meg de facto, és mind a törvény végéig fogságban légyen, ki is a fogságot ha nehezteli, igazittassa dolgát mennél hamarébb.
Ha hol megérti a tiszt a gyilkosságot, mindjárást fogassa meg a gyilkost, avagy vesse elégséges kezesség alá, annak utána a sérelmesek, avagy ha azok akármi októl viseltetvén perelni nem akarnának a gyilkossal, a tiszt mindazáltal ratione officii tartozzék sub poena articulari a gyilkost citáltatni, a hol a gyilkosságot cselekedte, ha abban a helyben vármegyén vagy széken residentiája vagyon, arról ha personaliter nem találnák vagy elébb állott volna is de bonis ibi existentibus, törvény szerént is prosequalni: melyről ha finalis sententia pronunciáltatik, comperta tamen rei veritate transcribáltassék ad exequendum, az egész országra, és a hol találtatik, ujabb per ne is indittassék ellene, hanem azon transcribált sentenia szerént executióba vétessék finaliter; a kinek kétszáz forint érő jószága nincsen, az egyszeri gyilkosságért is minden helyeken indifferenter fogattassék meg, avagy azon summáig elegendő kezest állitson, alioquin fogva tartassék, mig finaliter eligazódik dolga.
A gyilkosoknak pedig senki is örökségét se egyebét meg ne végye, mivel azzal alkalmatosságot szolgáltat a büntetés előtt való elébb állásra, valaki pedig megvenné a vett bonumot amittálja, insuper meg annyi summán maradjon: melyet azon vármegyéknek, székeknek és helyeknek tisztei mox et defacto exclusis omnibus juridicis remediis exequáljanak az ilyen exorbitálókon.
Ezen processus alá comprehendáltassanak ab anno 1657. történt gyilkosságok, valamelyek finaliter törvény szerént el nem igazittattanak eddig, és ezután következendők is; excipiálván mindazáltal ezen articulusunk alól azokat az ember öléseket, melyek az elmult szomoru változásokban, s fejedelmek sok egyenetlenkedésekben történtenek.
A mely gyilkost pedig megsentencziáznak, post pronunciationem finalis sententiae mihelyt hengérnek szerét teheti a tiszt, s exequáltatja, hanem elszalad a gyilkos, maga haljon meg azon tiszt, a ki elszalasztja, ha szántszándékkal, vagy fizetésért bocsátja el; ha pedig contingenter, ötszáz forintot exequáltasson a főtiszt vagy a director az ilyeneken, vigore saltem praesentis articuli. Ez articulusunk az hazának háboru állapotjában patrálók, vagy ezután is zenebonás időben patrálandók ellen observáltassék: békességes időbéli gyilkosokról pedig az approbata constitutióban irott processus intacte megtartassék, ez articulusunk emanalása előtt lött pacificatiók ide nem értetvén.
A mely faluban vagy határon megöletett ember találtatik, arról az Istennek világos törvénye extál, s az is tartassék meg; ugy hogy tizennyolcz esztendősön felyül valók, erős hittel in loco delicti mentsék magokat, hogy hirekkel nincsenek az olyan gyilkosság vagy emberölés, ez iránt absolutusok légyenek.
TIZENÖTÖDIK CZIM
Kereskedőkről
ARTICULUS I.
Találtattanak a kereskedők, de kiváltképen a görögök között, kik holmi levelet extraháltanak, hogy az országban némely helyeken csak önékiek lenne szabados marhájokat árulniok, kik is ez hazában hallatlan és szokatlan adásnak nemével, ugymint drámmal és fél singgel, mégpediglen kétszer árán a vévőknek nagy károkra, marhájokat árulták, hogy efféle csalárdság senkinek ne patrocináljon, végeztetett, hogy minden rendeknek igaz marhájokkal kereskedniek, adniok és venniek indifferenter minden helyeken az országban szabados légyen, fenn maradvány városi privilegiumok; ha kik pedig ez után efféle csalárdságot cselekedni deprehendáltatnának, toties quoties articularis poenában incurráljanak: melyet vigore praesentis articuli, comperta rei veritate, azon helybéli tisztek, a hol a cselekedet comperiáltatik, exequáljanak defacto.
TIZENHATODIK CZIM
Sóval való kereskedésről
ARTICULUS I.
Kalotaszegi szegénység, hogy a mostani nagy adózásra inkább rá érkezhessék, végeztetett, hogy a kolosi aknáról aknai áron elégséges só adattassék számokra, kik is elégedendő sót szállitsanak Bánffi-Hunyadra s ott rakják le.
A Körösben lakóknak pedig annál belyebb jőni sóért szabados ne légyen, (ide nem értvén a Szilágyságot;) ezek is megadván a sónak igaz harminczadgyát, mint szintén a körösbéliek.
ARTICULUS II.
Mivel sokan a sóval való kereskedésben a fiscust defraudálják, némelyek nem a portuson, hanem másutt adván sójokat a hajókra, a mely lopásnak neme; végeztetett azért, hogyha kik ezután olyanok találtatnak, kik ezt cselekdnének; ha szintén in facto nem tapasztaltathatnának is, de ha az után inquisitió által napfényre jöne cselekedetek, toties quoties, két-kétszáz forinton maradjanak, és az ellopott sónak portusi árán: kit is az inspector comperta rei veritate exclusis omnibus juridicis remediis exequáltasson fiscus számára, az alkalmatosság ugy kivánván etiam cum brachio, az ilyen fraudulentusokon.
Ha kik Maros mellett lévő falubéliek mások is sóval akarnak kereskedni, s le akarják azon falukban savokat rakni, tovább egy hétnél egy helyben ne tartsák; hanem vigyék el a mely felé akarják vinni kereskedésre: mivel ebből gondolható dolog, hogy hajóra akarják adni, és iktatni.
Azért az inspectornak szabadság engedtetik, az ilyen sónak fiscus számára való elfoglalására.
A bagaritczás szekerek meg nem gátoltatván az eddig szokott kereskedésre.
ARTICULUS III.
Ez haza fiainak kivánságokra való tekintetből végeztetett, hogy ante omnes extraneos számokra adassék só, vehessenek is és kereskedhessenek véle minden hazafiai fiscus kára nélkül, praefectusoktól és inspectoroktól inkább lévén respectus az hazafiaira, mint sem más idegenre; és a fiscus jövedelmét igazán kiadván belőle prima quoque occasione, mindenkor igaz uton módon, mind az aknán s mind alatt a sóvágóktól elegendő sót vehessenek.
NEGYEDIK RÉSZ
ELSŐ CZIM
Jobbágyok reductiójáról
ARTICULUS I.
Mivel in causis brevi juridico processu adjudicari solitis in arbitrio causantium állott eddig is, hogyha táblán, vagy vármegyén prosequálják causajokat az egy jobbágy kérésén kivül; vévén eszünkben abbéli fogyatkozásunkat, végeztük, hogy a jobbágy felkérés is, mint egyéb brevis processusok, légyen a causansoknak szabadságokban, ha táblán-é, vagy pedig vármegyén, és azokon szokott processusokon keressék; ide nem értvén a partiumbéli végházakat.
ARTICULUS II.
Végeztük ezt is egész országul, járulván hozzá a nagyságod consensusa, hogy ab anno 1657. elébbi urunknak Lengyelországba való indulásától fogva, a mely jobbágyok földes urok alól elidegenedtek, azoknak reductiójában ilyen mód observáltassék. A dominus terrestris inquiráltatván, hogy az idők alatt az ő földekről és nevek alól mentek el, azok minden névvel nevezendő helyekről, indifferenter et sine omni discretione, ugymint privilegiumos s koltsos városokról, sóaknákról, fiscus, urak, és nemes rendek jószágaiból ilyen modalitással reducáltassanak. Hogy a praetendens producálván relatioriáját de proprietate, vagy egyéb jussát, ad simplicem requisitionem exponentis, comperta tanem rei veritate, a helynek possessora, magistratusa, kapitányok, hadnagyok, kamaraispánok és uraknak tiszttartói, birái, sub poena ducentorum florenorum tartozzanak restituálni a praetendensnek mox et defacto, vel ad octavum; Melyet ha nem praestálnának, a repetensektől testimonialist vévén, azon helybéli tisztek tartozzanak ad requisitionem praetendentis kimenni, és a megirt poenával executiót is peragálni, vigore saltem praesentis articuli, exclusis omnibus juridicis remediis; melyet hogyha azon helybéli tisztek nem peragálnának, azok is similiter kétszáz forint poenán maradjanak; kik ellen a director ezen mód szerént executiót peragálhasson mox et defacto. A kezesség alatt való jobbágyokért pedig a kezesek lakoljanak, ha nem reducálják; ide nem értvén a rabságba esteket. A partiumban is mindennémü helyekről, hajdu és privilegiatus városokról, praesidiumok közzül, modo praemisso kiadassanak: hogy ha a tisztek elégségesek nem volnának az executióra, brachiummal is, vel cum gente comitatus véghez vigyék. A székelységen is azon mód observáltassék.
ARTICULUS III.
Ha ki szökött jobbágyát székely földén és más helyeken is megtalálja, ha szintén nem annak a neve alatt lakik is, a kinek földén találtatik; mindazonáltal a tisztek arról a helyről is, a hol az ilyen jobbágy találtatik, tartozzanak a verus praetendensnek kezébe adni, és adatni; comperta tamen rei veritate.
ARTICULUS IV.
Végeztük azt is, hogy az aknás és egyéb helyekről is kiadattassanak a possessoroknak az elszökött jobbágyok, producálván de proprietate az articulus szerént, sub poena ibidem expressa: melyet exequáltassanak azon vármegyéknek, vagy székeknek tisztei, az hol ez ellen cselekedők comperiáltatnak.
ARTICULUS V.
Noha a mely jobbágyok ab anno 1657. elbujdostanak, azoknak reductiójokról jó és helyes articulusaink extálnak; de még is sok helyeken azon articulusoknak vigorával nem procedálhatnak: ha felkérik az elszökött jobbágyot, meg nem adják, ha executióra kiviszik az executorokat, azok ellen repellálnak, bizakodván abban, hogy az törvények ritkán celebraltathatnak, sokaknak nem kevés károkkal: mely jobbágyok reductiojokról való articulusunkat mindenekben in vigore hadjuk cum hac declaratione; hogy ha valamely personának, avagy helyek az executiót akármi uton nem admittálnák, avagy a megbántódott fél executióra oda nem mehetne, tehát valahol azon helynek contumax lakosi avagy javai találtatnának, azokon avagy azokból tehessenek és tétethessenek executiót.
ARTICULUS VI.
Ab anno 1657. Fogaras földéről elbujdosott jobbágyok minden helyekről megadattassanak, az artikulus szerént procedálván a fogarasi tisztek; ha kik pedig meg nem adnák, exequaltassék az articularis poena rajtok, modo in articulis specificato.
ARTICULUS VII.
A fugitivus jobbágyokról és reductiókról irt 1657. esztendőbéli ugyan beszterczei negyedik, és Fogarasban 1666-ban augeált articulusok tartassanak meg ezután is: Melyeknek mind processusi, mind executiójának modalitása, a mint minden helyekre és személyekre, hasonlóképen a fiscus részére is reciproce: ha pedig efféle jobbágyokról inquiráltatnak, akár légyen a relatoriában az, hogy hol s ki földén lakik az ilyen jobbágy, csak constáljon világosan, hogy azon possessoré, a ki keresi, és ab anno 1657. bujdosott el hire s akaratja ellen, tartozzék a specificált articulus szerént sub poena ibidem expressa restituálni.
ARTICULUS VIII.
Isten itéletiből e veszedelmes időkben sok helyek elpusztultanak, és ellenség miá, kik megmaradtanak is, lakó helyekben nem lakhattanak, hanem kényszerittettek magok életek táplálására oly helyekre menni, az hol magokat táplálhatták, mostan már sokak elébbi fészkekre akarván redeálni örökös urokhoz: mivel azért sokan nem gondolnak az országnak effélékről irt articulusaival, hanem mégis a szegény bujdosó embereket fogsággal sanyargatják, kezesség alá vetették és hiteltették: végeztük azért, hogy minden helyekről az olyanokat, kik elébbi székekre haza akarnának menni, ha szintén kezesség alá vetették, vagy eskették volna is, minden helyekről, mindenek minden javokkal sub poena articulari bocsássák el, személyekben és javokban meg nem bántván; a kezesek pedig absolváltassanak a kezesség alól.
MÁSODIK CZIM
Székelységről
ARTICULUS I.
Voltak a székely atyánkfiainak is ilyen difficultások az Approbata Constitutiókban, teljességgel a condescensióról való exceptiókkal, hogy ne élhessenek, articulus iratott volt, mely a nemes országnak törvényével és az 1619. esztendőbéli articulussal is láttatott ellenkezni: hogy azért ő kegyelmek is két helyes exceptiókkal a condescensióról élhessenek, csak hogy valami frivola exceptiókkal ne fáraszszák a causansokat, nagyságod consensusábul végeztük.
HARMADIK CZIM
Székek celebráltatásáról
ARTICULUS I.
Ennek utána vármegyéken és székelységen, a törvényes székek celebráltassanak, a főtiszteknek egymással való correspondentiájokból rendszerént: hogy mindenikre elérkezhessenek a prócatorok is, a causansok pereinek oltalmazására.
NEGYEDIK CZIM
Mandatumokról
ARTICULUS I.
Noha a nagyságod méltóságos neve alatt emanáltatott compulsorium mandatumok mindenekre in genere sonálnak, kik ez hazába laknak; mindazáltal a szász atyánkfiai az exponsenstől denomináltatott napra, és helyre kimenni nem akarnak; hanem a magok székes helyekre kivánták mindenkor, hogy az exponens fáradjon, ott is pedig magok emberi előtt akarták a fassiokat recipiáltatni; concludáltatott azért a nagyságod bölcs tetszéséből, hogy az eddig való usus tartassék meg annyiban, hogy polgár lehessen a cancelláristák vagy egyéb legitimus regiusok mellett tempore attestationis; ilyen qualificatióval mindazáltal, hogy mind a fejedelmi méltóság a compulsoriumnak authoritása mellett, mind az interessatus más statusbéli rendek meg ne bántódjanak; annak okáért a regiusok ne tartozzanak divertálni, hanem recta mehessenek oda, a hol inquirálni akarnak a fundus regiuson; a falusi biráknak incumbáljon az, ha tudósitják-é a tiszteket nem-é: és ha a székes helyekből küldenek polgárt, admittálják magok mellé a regiusok azon polgárt is; nihilominus ugyan nem a polgárok nevek alatt peragáltassék és expediáltassék az inquisitió. Ha mikor pedig a fundus regiusokon kivül való helyre akarnák kivinni attestatióra, azzal ne tartozzanak; excipiáltatván, ha határ igazitása, vagy valamely oly casus interveniálna, melyben ad faciem loci kivántatnék menniek; ebben is a felyebb megirt modalitás observáltassék.
ARTICULUS II.
Mivel némelyek szokásba vették, hogy nagyságodat busitván, igaz ügy ellen sinistra expositiókkal illegitimum mandatumokat extraháltak s extrahálnak, ki miatt meggátoltatnak dolgokban; végeztetett nagyságod kegyelmes resolutiója szerént, hogy valakik olyanoknak comperiáltatnak lenni, eo facto 200 forint poenaba incurráljanak mind egyig: kiket ne is kellessék via juris prosequálni; hanem comperta rei veritate mox et defecto exclusis omnibus juridicis remediis, vigore praesentis articuli exequáltassék rajtok irremissibiliter: a cancelláristák közül pediglen valakik afféle illegitimum mandatumokat tudva akárki expositiójára is irnának, avagy csak suplicatio irás által törvénytelen dolgokban busitanák is nagyságodat, in amissione honorum et officii convincáltassanak.
ÖTÖDIK CZIM
Tisztek és cancellarista deákok executiojáról
ARTICULUS I.
Midőn a tisztek a vármegyéken akár mulctalis, akár criminalis dolgokban, melyek processualisok, akarnak procedálni, nemes embereket, sőt ha mikor kaphatnak, vármegye esküdteit is adhibeálják az olyan törvénytételbe.
ARTICULUS II.
Mint az inquisitio dolgában, ugy az executióban is in arbitrio exponentis légyen, kit akarnak regiusnak iratni, csak légyen ordinarius és arra competens személy és executor: melyre képest a két cancelláriákon lévő hites deákok közönséges kötelességgel tartozván minden rendeknek, nem excludáltathatnak a legitimum mandatumok mellett való executiók dolgából; mindazonáltal a megirt mód szerént abhibeáltathatnak a polgárokban is: de a kikre dirigáltatnak az executionale mandatumok, nem lehet hogy mások vegyék a jutalmukat. Meglássák azért, méltatlanul valami executiókat ne tegyenek; alioquin tanquam illegitimi executores ugy büntetődjenek.
ARTICULUS III.
Vannak ilyen panaszink is, hogy némely helyekre se tiszt se másrendbéli executorok nem mehetnek executióra, a helyeknek erős és félelmes voltok miatt: Hogy azért ezután a tisztek magok mellé elégséges gyalogot vegyenek fel az olyan falukból, melyek az executióhoz közelebb vannak, végeztük: kik is tartozzanak a tisztnek parancsolatjokat mindenekben az executió dolgából effectuálni 12 forint birság alatt, seorsim et sigillatim exequendorum; székely atyánkfiai között ide értvén nemcsak a gyalogokat, hanem a lovasokat is. Valaki pediglen az olyan embereket, kik a tiszteknek segitséggel voltak, törvénynyel fárasztaná, ha nem exorbitálnának, in poena articulari convincáltassék; mely poenat a tiszt mox et defacto exequáljon rajta. Ezen articulusunk az hódoltság alatt lévő helyekre ilyen formában nem értetik; mindazáltal a latrok persecutiojokra tartozzanak ott is felkelni az elébbi articulusok szerént.
HATODIK CZIM
Divisió dolgáról
ARTICULUS I.
Találkoznak némely nyughatatlan elméjü, és másokat kárba ejteni igyekező emberek, kik divisiót kivánván valamely atyokfiától, hogy a repulsionak onusát tétessék le véle, egynéhány rendben is külön-külön marháira extrahálnak divisionale mandatumot: melyből néha a sok rendbeli repulsionak onusa annyira nevekedik, hogy a dolognak meritumát felyül haladni láttatik; Mivel azért fraus et dolus nemini debet patrocinari, ha az olyan peres dolgát nem obtineálhatja, épen tartozzék refundálni a causában deponált onust; és ha oly bonumokra viszen divisionalét, melyet egy divisionale mandatummal peragálhatott volna, ha szintén többször kényszerittetett volna is repulsiot tenni az alperes, de tempore levationis causae, hogy egy repulsionak onusával megérje, a nagyságod kegyelmes resolutiója szerént végeztük.
HETEDIK CZIM
Rabok dolgáról
ARTICULUS I.
Ha mely asszony rabságába esett urának szabadulásáért és sattzáért, urához való szeretetitől, vagy egyéb respectustól viseltetvén, nem az urának jószágát és egyéb javait, hanem a maga saját jószágát adná el, zálogba vagy örökösön is, a verus successoroknak nyilván való praejudiciumokra, intacte hagyván ez iránt urának javait és jószágait; végeztük azért, hogy ha valamely rabnak felesége, a maga saját jószágának árán váljta ki az urát, vagy váltotta ki ennekelőtte, addig a summáig való jussa fenn vagyon az ura jószágában, a mely jószágot a maga jószágának eladásával tartott meg, a mennyiben a maga jószágát adta, vagy zálogositotta el, az urának fassiója nélkül is, constálván mindazonáltal a dolog. Ha pedig az az asszony megtalálna halni, az a jus azokra a vérekre száll, a kikre az eladott, vagy zálogosittatott asszony jószága immediate devolvalódott volna, melyet az igaz vér e szerént vehet kezéhez. Azon vármegyének vagy széknek valamelyik tiszti által keresse a possessortól az ilyen jószágot, a kérés után admoneáltassa azon széke, a hol a jószág vagyon, és a törvénytévők requiráltatván, ante omnes alias causas tartozzanak az ilyeneket elévenni: kiben is semmi exceptiókat ne admittáljanak; hanem a dolognak meritumát megvizsgálván, ha oly világosnak találtatik, hogy törvényt tehetnek benne, finaliter pronunciáljanak, vegyék executióba is; nem gondolván sem repulsioval, sem egyéb remediumokkal. Hogyha pedig valami homályt lát a törvénytévő benne, nem a peresek instantiájokra, hanem ad salvandam conscientiam judicum, ad communicandum küldjön ki, repetálván arról való documentumokat, tegyenek végső igazitást az ilyen dologban modo praedeclarato.
ARTICULUS II.
A rabok állapotjokról, és adósságoknak megvételekről emanált articulusok in vigore hagyatnak, cum hac auctione: hogy a mely rabok elégtelenek az ő adósságoknak, adósokon való megvételekre, azon helybéli tisztek requiráltatván, tartozzanak az olyan gyámoltalan rabok mellett asisstentiával lenni: és a hol s kinél comprobálja adósságát lenni, azon tisztek azon adósoknak mindennémü javokból, contradictione, inhibitione, repulsione, aliisque juridicis remediis exclusis et non obstantibus tartozzanak contentatiót tenni vagy tétetni.
ARTICULUS III.
Hogyha valamely rab levele által szabadságot adott, vagy ád arra, hogy jószága eladattassék örökösön, ez szálljon a decretumnak is continentiája azt tartván, hogy ős jószágát is eladhassa in tali casu ember; hogyha pedig nem authorált mást az örökösön való eladásra, a rab kijövén, álljon szabadságban, adja-é örökösön avagy nem: és ha maga ugy adja, szálljon örökösön.
ARTICULUS IV.
Sok panaszolkodások vannak kegyelmes urunk, a tatár és török rabságából kiszabadult némely atyánkfiai felől, kik minden keresztyénséget hátra hagyván, szegény rab atyánkfiait érettek való nagy kezességben, sok keserves sanyargattatásokra és vereségekre hagyják; némelyek pedig szegény rab atyánkfiainak kiváltságokra való sattzokat felvévén a végre, hogy bémenvén vagy béküldén a sattzot, megszabaditanák; az alatt pedig afféle sattzokat vagy elvesztenek, vagy jó lelkiisméreteket nem gondolván elköltenek, vagy magoknak tartanak; végeztük azért nagyságod kegyelmes tetszéséből, hogyha kik ilyenek találtattak, vagy ezután is találtatnak, a vármegyéknek, székeknek és városoknak tisztei, kiknek jurisdictiójok alatt találtatnak, minden processus nélkül, ad expositionem querulantis tartozzanak javokból satisfactiót tenni; ha annyi javok nem volna, személyekhez is hozzá nyulván: ugy mindazonáltal, ha tempore executionis magokat meg nem menthetik.
ARTICULUS V.
Noha már egynéhány uttal concludáltunk azok felől a rabok felől, kik másokat kezességben benne hagytak, vagy egyéb fraudulentiákat cselekedtenek, melyekről való articulusinkat mostan is in vigore hagyjuk, addalván: hogy az olyan fraudulentusok, akár adósok, akár kezesek, akár kezesség alatt valók löttek légyenek, minden helyekben a tisztek által megfogathassanak a nagyságod parancsolatjára, vagy azonkivül is: melyre requiráltatván a panaszló féltől, kötelesek is légyenek a tisztek: a rabságban lévőknek pedig urok, feleségek, gyermekek, apjok, anyjok tartozzanak rabjokat kiváltani azokat illető javokból. Az atyafiak is hasonlóképen, mig a raboknak javok és jószágok sattzokat felérik; kik ha nem cselekednének, a rabokat illető jószágokat és egyéb res mobileseket, azon helyekbéli tisztek a ne akarók kezekből tartozzanak kivenni, és azokból szerezzék meg a rabok váltságát, és forditsák kiváltásokra. Az asszony emberek ha szintén férjhez mentenek volna is, vagy mennének, és comperiáltatnék uroknak életben való lételek, annak akármi névvel nevezendő javaik, kezekből kivétessenek, és váltságokra fordittassanak; ellenben férje is feleségét tartozván kiváltani, e mód tartassék abban is, ha eltékozlotta volna valamelyik rész a rabnak javait, magájét vegyék el érette, mig az eltékozlott jókat feléri.
NYOLCZADIK CZIM
Az elmult háboruságos időben lött megkárositásokról
ARTICULUS I.
Károsittattak sokan meg e mostani változó állapotokban, ugyan a magunk hazánkfiaitól és tagjaitól, a kik sok jámboroknak javait, vagy magok számokra elvonták, vagy másoknak kiadták: melyeket hogy hosszu perek folyásával kellessék a megkárosittatott félnek keresni, méltatlannak itéljük. Azért ha kik ad simplicem requisitonem a károst contentálják, a káros is tartozzék elvenni; hanem, kit-kit a szabadsággal élők közül az ő forumjokra, ugymint székes helyekre, a városokat pediglen, mivel magok dolgában birák nem lehetnek, immediate gyülés alatt lévő táblára, vagy octávára, de ha a privata personával városi rend között is lenne a dolog, magok forumokra; az actor részéről fennmaradván az appellatio, ha fogja kivánni; citáltatván vagy evocáltatván mindennémü exceptiók és remediumok légyenek kirekesztve: ha a dologban valamely homály lenne, egy exmissio adattassék; hogyha pediglen a jóknak elvitelét, avagy kiadását az inctus maga sem tagadná, exmissióra se bocsáttassék, hanem a kinek a mennyi érő javait elvitte, vagy egyébaránt is más jámboroknak kezéből elidegenitette, a birák tartozzanak mox et de facto plenarie contentálni. Hasonló processus observáltassék azoknak dolgokban is, a kik a más jámboroktól elbitanglott jókat megvették, bitangolták,vagy idegen katonákat azokra vittek, igazgattak, lapangtattak, mivel a gonoszságban consentiensek voltak; hogyha törvényből megyen ki, cum poena minoris potentiae et refusione expensarum contentáltassék a káros. A jobbágyokat pedig, hogy az imide-amoda való processus abscindáltassék, azon vármegyék vagy székbéli tisztek eleibe citálják, kik előtt ugyan finaliter decidáltassék, és executióba vétessék. Mindazon dologban, ha ki brevis processust követni nem akarja, maga szabadságában álljon, ha az articulus és decretum szerént akar procedálni. A kik pedig azok közül a fejedelmek seregiben laktak, azok generalisok, és kapitányok előtt adhibeálván a vármegyék, s székek tiszteiben, és egyéb nemességeket is, ha ad simplicem requisitonem a károst nem contentálják, azon brevis processus szerént igazitsák el, executió is azon poenával légyen. Az udvari tisztek pedig ha nem akarnak törvény szerént eligazitani, és executiót is tétetni, ad instantiam querulantium a mi kegyelmes urunkat megtaláltatván a panaszló fél, méltóztassék kegyelmesen demandálni az eligazitás felől: ha pedig uraknak vagy rendeknek szolgái: azok felől is hasonlóképen tegyenek igazitást az urak: melyet ha elmulatnának, az urak javaiból a vármegye vagy székbéli tisztek, mox et defacto tegyenek cum duplo executiót. Erről értvén a residentiátlan rendeket; a kiknek residentiájok vagyon, azok ellen de bonis procedáljanak: ha kiknek annyi javok nem lenne, a felül megirt processusokban, hogy a károsoknak satisfaciálhatnának belőle plenarie, captiváltassanak, és mind addig fogva, tartassanak, mig a károst nem contentálják. Ide nem értvén Szeben városát, mikor obsidio alatt volt, hanem a városi rendek költötték el: hanem a benne való praesidium extorqueáltatta, vagy akkori fejedelem, vagy oda szorult rendek.
KILENCZEDIK CZIM
Contentatióról
ARTICULUS I.
A porta contentiójára ennek előtte is némely hazaszerető atyánkfiai pénzeket kiadván, kik e mai napig is conteltáltattak is ugyan akkor, de a contentatióban kezekbe adott jószág ismét elfoglaltatott: ez ilyenekről azért végeztük, hogy mindenik rendbéli contentatiója meglégyen, és a kinek kezéből a contentatióba adott jószág kiment, azon jószág ismét restituáltassék, a legitime emanáltatott és statutione mediante roboraltatott donatiónak tenora szerént; a kiknek pedig jószág nem adatott, contentáltassanak, vagy pénzzel vagy jószággal.
TIZEDIK CZIM
Városiakról
ARTICULUS I.
Hogy nagyságod kegyelmességéből arra lépett, a szász nation lévő atyánkfiainak kivánságokra, hogy ennekutána senkinek, se nemeseknek, se egyéb rendeknek, valakik ez hazában laknak, s javokat valamely városban magokkal együtt recipiáltatják, soha sem személyekben, sem repositumokban meg ne károsittassanak, és ki se adattassanak a fejedelmek parancsolatjára, nagyságodnak alázatosan megszolgáljuk mi is egész országul, nagyságod kegyelmes annuentiájából concludáltuk azért, hogy soha se magyar, se szász, se székely nation lévők, a várakból és városokból senkinek se magok se javok, a fejedelmek parancsolatjára ki ne adattassanak; hanem ha legitimus fejedelmektől legitime citati et judicialiter secundum juris processum condemnati et aggravati fuerint mert in hoc casu et legitime emanált sententiának vigorával mind a fejedelmek s mind más rendbéliek legitime procedáltathatnak. A kik pedig eddig kiadattak, vagy javok, vagy magok, articulusink ellen löttek. Ha pediglen másoknak javokat, vagy magokat kiadták, és az articulusok ellen extorqueálták, szabadoson hogy megkereshessék a brevis processuson; az egy exmissión kivül minden remediumokat excludálván ebből, nagyságod kegyelme consensusa is accedálván arról, concludáltuk ugy, hogy az ilyenekről irt articulusok in vigore maradjanak.
ARTICULUS II.
A városi atyánkfiai is generaliter találának meg azon országul minket, hogy városokban refugii causa menvén a regnicolák, szállást fogadván kiki a regnicolák közül, szállásokon deponált bonumokat a városi tisztektől repetálják mandatummal némely praetendensek, ki nem adván és adhatván, evocáltatnak érette, és igy méltatlanul evocáltatván költetik, fárasztják őket: mely dolgot az ország consideratióba vévén, végeztük országul, hogy a kik ilyen méltatlan repetitiókat és evocatiókat tettek, cselekedtek, azok invalidáltatnak, cassáltatnak; ezután pediglen senki városi atyánkfiait efféle dolgokkal ne terhelje: mert senki repositumát nem bánthatják, annál inkább senki instantiájára repetitiójára ki nem adhatják s ki se adják, se másképen semminémü color és praetextus alatt senkit meg ne kárositsanak városi atyánkfiai, ha szintén mandatummal kérnék és sollicitálnák is; a külömben cselekedők és városi atyánkfiait busitók; in poena articulari convincáltassanak eo facto, és vigore praesentis articulari exequáltassék is rajtok irremissibiliter exclusis omnibus juridicis remediis.
TIZENEGYEDIK CZIM
Levelek dolgáról
ARTICULUS I.
Mivel a verus haereseknek és legitimus successoroknak nem kevés károkat látjuk, leveleinknek dotalisták kezeknél való maradások, és idejekorán kezekből való ki nem adások miatt, perrel keresni pedig a haereseknek saját jószágokról való leveleket, károsnak ismérjük lenni, holott afféle leveleknek processusa által való véghez vitelekig, sokaknak jószágit periclitálódni látjuk: végeztük azért a nagyságod tetszése is accedálván, hogy meghalván a nemes ember, azon vármegyéknek, vagy székeknek tisztei pecsételjék el a leveleket mindjárt, és eltemetvén a nemes embert, annak adják kezébe, a kit de jure regni illet a levéltartás; de ugy, hogy megesküdjék erős hittel a relicta, hogy a levelekben nem occultált, sem egy sem más uton el nem vesztett, sem enyisztett. Ennekelőtte meghalt nemeseknek relictai is, mind pedig a kiknek leveleit ebben a disturbiumban, vagy akármikor az előtt is hatalmasul elvették volna, requiráltatván vármegyéknek és székeknek tisztei által, tartozzanak praescripto juramento mediante megadni a haereseknek s legitimus successoroknak. Ezek ellen cselekedőkön azon kiment tisztek statim et defacto tegyenek executiót az 1653. esztendőbéli part. 4. tit. art. 1. sententiának tenora szerént.
ARTICULUS II.
Sok károkat és injuriákat látjuk kegyelmes urunk a verus haereseknek következni abból, hogy őket illető levelek mások kezénél vannak; mivel némelyek sokszori admonitióra és instantiára is nem akarják kiadni a verus haereseknek őket illető leveleket: a miképen Mikes Kelemen atyánkfia panaszából is értjük, kinek is levelei néhai Mikes Mihály relictája kezénél lévén, nem akarja kezéből azon atyánkfiának kiadni: végeztük azért kegyelmes urunk, hogy három hónapra post expirationem praesentis diaetae, tartozzék a relicta fide mediante mindenféle Mikes Mihály leveleit producálni itélőmester atyánkfiai elejekbe: és ha kiket in originalibus kell kiadni, azokat in originalibus; ha kiket in paribus, azokat in paribus adjanak ki azon itélőmester atyánkfiai akkori censurájok szerént; sőt ezen articulus értessék in genere mindenekre, ha kik ezzel akarnak élni, ugy hogy legitime admoneáltassa a verus praetendens a leveleket conserváló személyeket: ha ki adja bene, ha pedig nem, az olyanok ellen requirálván a tiszteket, a beszterczei articulus szerént exequáltassék exclusis omnibus juridicis remediis a poena; ha pedig a tisztek ki nem akarnak menni hanem halogatják, az olyan tiszteken deákok által azon poenát, melyet a leveleket ki nem adó személyeken kellene exequálni, rajtok exequálják. Annak felette azon vármegyének, a hol a productio lészen, két főbirája és hat táblai assesor eleibe szükég producálni; hogyha pedig valami nagy akadályok miatt hat tábla fiai jelen nem lehetnének, legalább négy tábla assessora bizonyoson jelen légyen.
TIZENKETTEDIK CZIM
Donatiókról
ARTICULUS I.
A mely jószágot két s három vagy több személyek impetráltak volna az elsőbb adomány álljon meg, juxta illud: qui prior est tempore, potior est jure, et nemo plus juris in alium transferre potest, quam quod habet. Ellévén adva egyszer valamely jószág a fiscustól, a nincsent a fiscus sem adhatta, az impetráló fél is el nem vehette; hogyha pedig az első donatarius ellen, magának vendicálta valaki az olyan jószágot contra vim donationis prioris et contradictionis, az első donatarius procedáljon az olyan donatariusok ellen, a brevis articulus szerént, és peremptorie adjudicáltassék az elsőnek, végső executióba is vétessék. Hogyha pediglen két, három, s több donatariusok találkoznak valamely jószágnak impetratiójában, praetensiója volna az olyan jószághoz valamelyiknek, nem suffragálván a praetensio, ez iránt az első donatarius lészen helyes a praetendens az ő praetensiója szerént keresse suis modis a donatariustól, ha extra dominium volt, a donatio előtt, megkivántatván mindazonáltal az, hogy intra anni revolutionem a statutio meglégyen a donatiók mellet a decretum szerént.
ARTICULUS II.
Végeztük azt is, hogyha mi oly dolgok lettenek, ugymint oly privilegiumok, vagy egyéb collatiók, kik a régi nemesi szabadságnak decretumnak, és ab olim bévett s approbáltatott ususoknak ellene látszanak lenni; invalidáltassanak mind székelységen, s mind más helyeken is vigore hujus articuli.
ARTICULUS III.
Ha kik volnának olyak, vagy lettenek volna, vagy lennének ezután is, kik idegen nemzet által kértek s sollicitáltak donatiót, kérnének és sollicitálnának is, az olyan donatióknak semmi helyek ne légyen penitus corruáltassanak, cassáltassanak, és annihiláltassanak; az olyan személyeket a megbántódott felek kereshessék, és poenája legyen amissio capitis et omnium bonorum, mely legyen egészen a megbántódott félé, és convincáltatván, végső executióba is vétettessék, vagy vétethessék, a megbántódott felek pediglen ha vagy keresni nem mernék, vagy egyébaránt kedveznének; circumveniálván érette őket, vagy alkalmatlanoknak találtatnának lenni a keresésre, eo facto; hogy impune ne láttassék elmenni az ilyen személy rendkivül való cselekedete mellől, az articulus szerént, mely arról irattatik, a fiscalis director is kereshesse. A fenyegetőzőkről is mind a kik ellen eddig meglett, mind ezután a kik ellen lenne, azok ellen is hasonló articulus observáltassék.
ARTICULUS IV.
Szeme előtt viselvén a nemes ország nagyságodnak az ország dolgában valósok fáradságát, foglalatosságát mostani félelmes bajos utját, és életének majd mintegy koczkáztatását, a fővezér előtt való megigért kegyelmességének, e szegény nyomorult hazának megkönnyebitendő dolgaiban való feltött szándékát, járulván ehez ez is, hogy néhai Barcsai Ákos fejedelemségének alkalmatosságával e szegény hazára imponáltatott volt ötszázezer tallér summának, kétszázezer tallérát nagyságod fejedelemségében portához való hüségéért azon hatalmas nemzet elengedte; hogy azért nagyságodhoz való háládatosságunkat megmutathassuk a nagyságod kivánságának annuáltunk, és Fogaras várát cum suis pertinentiis kegyelmes asszonyunknak a méltóságos Bornemisza Annának ő nagyságának, ő nagysága gyermekeinek nyolczvanezer forintba inscribáltuk, azon szabadsággal együtt, a mint az előtt volt: a Fogaras földi nemesség is tartozzék szolgálni a várhoz, vagy a hová parancsolják. Hadba való küldetések vagy nem, álljon az ő nagyságok dispositiójában.
Azon Fogaras várát hozzátartozó falukkal és portiókkal együtt inscriptióban birván mostani kegyelmes asszonyunk, a mely faluk és portiók, azon várhoz tartozandók, más kezénél volnának, és ő nagysága kezéhez akarná váltani, azokat is a donatariusoktól annyi summán, a mennyiben inscribáltattak az elébbi fejedelmektől; nem obstálván, ha szintén kötelezték légyen is a successor fejedelmeket, hogyha magoknak ki nem váltják, tehát a successor fejedelmek nagyobb summán válthassák ki; mindazonáltal csak annyi summán válthassa ki ő nagysága, a mennyi summában inscribáltattak az elébbi fejedelmektől a donatariusoknak, és annyival feljebb inscribáltassék ő nagyságának és szerelmes gyermekinek, a mennyivel azokat kiváltja, communi voto concludáltuk. Ezt pedig praecise csak Fogaras földéről értjük.
ARTICULUS V.
Mostani kegyelmes asszonyunk birván hozzá való falukkal és portiókkal együtt Balásfalvát is, a véreket is contentálván ő nagysága azon jószágról költ emptionalis és fassionalis leveleire consensust adjon, egész országul concludáltuk. Ha kik pedig még azon jószághoz praetensiojokat tartanák, servatis de jure servandis utjok engedtetett törvény szerént való keresésekre.
ARTICULUS VI.
Sok izben megtapasztaltuk nagyságodnak a szegény hazához való kegyes atyai indulatját, ugy mostan is szintén elközelgetvén az ország adaja béküldésének terminussa, mely adónak lévén az ország computusa szerént kétezer tallér hijja, szegénységinket annak suppleálására semmiképen nem kénszerittethetjük, ennekelőtte reájok vetett adót is nagy bajoskodással exigálhatván rajtok: melyhez képest megtalálván nagyságodat alázatos instantiánkkal egész országul, azon kétezer tallérbéli defectusnak suppleálása felől, nagyságod is kegyelmesen resolválta magát, és azon két ezer tallért megadni porta contentatiójára kegyelmesen igéri. Mely nagyságod fejedelmi kegyelmességéért mi is háládatosságunkat akarván mutatni, noha in anno 1664. segesvári articulusinkban Balásfalvát, a mint a mi kegyelmes asszonyunk a vérektől megvette volt, azon fassióra való consensus adásra is authoritást adtunk volt nagyságodnak, mostan is ujólag ezen kétezer talléroknak kiadásáért, és a hazához sok izben tett kegyelmes indulatjáért, kegyelmes asszonyunknak a méltóságos Bornemisza Anna asszonynak ő nagyságának, magának és két ágon lévő maradékinak s legatariusinak is hogy nagyságod ujabban adhassa, donálhassa jure perpetuo, nagyságodat egész országul authoráljuk, és ő nagyságát kegyelmes asszonyunkat, s két ágon lévő maradékit s legatariusit is, Balásfalvának pertinentiáival együtt való birodalmában meghagyni és maradni assecuráljuk: insuper Fogaras földén a dorombáki jószágból három egész falukat pertinentiáival, ugymint Felső-Porumbákat, Szavátát, és Felső-Viszt tizezer magyar forintban, kegyelmes asszonyunknak ő nagyságának, hasonlóképen két ágon lévő maradékinak és legatariusinak is egész országul inscribálunk.
ARTICULUS VII.
Megtekintvén a mi kegyelmes urunk ő nagysága, hazájához, s fejedelméhez való hüséges szolgálatját tekint, nemzetes Losonczi Bánfi Diénes atyánkfiának, Doboka vármegye főispánjának s ő nagysága egyik belső tanácsának, azonban e mostani rajtunk forgott veszedelemben, csaknem minden jószáginak Várad elvételével elveszésit; melyre ő nagysága kegyelmességéből conferálta volt ő kegyelmének Gyalu várát hozzá való jószágival 25000 forint inscriptióban, járulván ehez a mi consensusunk is egész országul, nem obstálván eziránt azon dologban a fiscális jószágokról irt articulus. Azonban mint akkor, ugy most is e szegény hazának sok rendbéli adózási nem apadván, sőt napról-napra áradván, mely miatt ő nagysága fizetett hadaira és több országos költségére és szükségére nézve semmi adó fel nem vétethetvén, maga fogyatkozásával is kéntelenittetett ő nagysága becsületes hivétől pénzt felvenni, hogy azon szükségekre nézve is a fényes porta contentatiójára felvetett adóhoz, a haza veszedelmeztetésével ne kelletnék nyulni: mely szükségekre nézve ő nagysága megirt Bánfi Diénes atyánkfiától, levált tizezer forintokat. Mi is azért egész országul, három nemzetül, azon summa pénzt ország szükségére kiadott pénznek ismérünk lenni, és acceptálunk is. Igy a megirt Gyalu várát jószágival ő kegyelmének, successorinak, és legatariusinak a mi kegyelmes urunk ő nagysága kegyelmes consensusából inscribálunk 35000 forintban ezen articulusunkban, utóbbik donatiójának tenora szerént.
ARTICULUS VIII.
Megtekintvén a mi kegyelmes urunk ő nagysága Teleki Mihály kővári főkapitány atyánkfiának, e hazához és ő nagyságához való hüséges szolgálatját; Kővár vidékin Közép-Szolnok vármegyében Szelnicze és Dragavilma nevü falukat, viszont kegyelmes asszonyunknak miképen inscribáltuk volt Fogarast hozzá való jószágival együtt. Ezeknek mind eladására és recuperálására authoritást engedvén ő nagysága, melyre nézve kegyelmes asszonyunk ő nagysága, és Opra Kerctesora és felső Arpás nevü falukat inscribálván megirt Teleki Mihály atyánkfiának, melyekre a mi kegyelmes urunk ő nagysága consensusa is accedált melyekben való kegyelmes urunk s asszonyunk ő nagyságának collatióját mi is országul confirmáltuk ezen articulusunkban; nem obstálván ezek ellen a fiscalis jószágoknak recuperalásokról irott articulus; hanem megirt Teleki Mihály atyánkfia maga, successori és legatariusi donatiójoknak tenorok szerént birhassák.
ARTICULUS IX.
Ugyan Teleki Mihály atyánkfiának mind eddig mutatott, s mind ennekutána mutatandó hüséges és hasznos szolgálatját megtekintvén, a Kis Selyki fiscus számára cedálandó dézsmát vita durante a mi kegyelmes urunk ő nagysága ő kegyelmének conferálta: melyben mi is országul ő kegyelmét vigore praesentis articuli confirmáltuk.
ARTICULUS X.
Ifjabbik Rákóczi György fejedelem idejében, mikor tudniillik a fiscalis jószágok connumeráltattak volna, nemzetes Borsai Nagy Tamás atyánkfia supplicatiójában jelenti, hogy két faluját Fejér vármegyében, ugymint Wladházát és Nyirmezőt akkor fiscalisoknak connumerálták volna: fennhagyván azért ezt a remediumot, hogy ha kik igazságokban akkor megfogyatkoztak volna, novum cum gratia mellett procedálhatnak, melyet is megirt atyánkfia elkövetvén, azon falukat a fiscalitate felszabaditott, melyekről ujabb donatiót is iratott volt, a mint declarálja supplicatijában. Azonban a lengyelországi siralmas hadi expeditio interveniálván, maga is pogány rabságába esvén, oda sok esztendőt töltött, ez hazára is az alatt sok veszedelmes állapotok következtenek, melyben egyéb javaival levelei is elvesztenek. Méltó tekintetünk lévén azért eziránt való megtalálására, a nagyságod kegyelmes consensusa is accedálván, azon specificált két falut, a fiscalitate in perpetuum felszabaditjuk, a feljebb megirt ratiókra nézve, vigore praesentis articuli.
ARTICULUS XI.
Megtetja magát, erre való tekintetünkből, Torda vármegyében Felső-Orosziban lévő portiójának, Görgény Szent Imrehi nemes udvarházának és ahoz biratott malomnak; viszont Hunyad vármegyében Pap Almás nevü fiscalis falujának dominiumában megmaradni nagyságod kegyelmes consensusa is accedálván e dologból, végeztük, hogy donatiójának tenora szerént birhassa pacifice, nem praejudicálván a fiscalis jószágokról irott articulus, melynek erejével el se vétessék megirt atyánkfiától, communi voto concludáltuk.
ARTICULUS XII.
Sár-Pataki Márton atyánkfiának főkövetségre hatalmas császárhoz való menetelit méltó tekintetbe vévén a mi kegyelmes urunk ő nagysága, s remélvén, a szükség ugy kivánván, ennekutána is haza szolgálatjára is készségét, Alsó-Oroszi Torda vármegyei fiscalis portióját, a mint a mi kegyelmes urunk ő nagysága conferálta ő kegyelmének, nem praejudicálván, a fiscalis jószágoknak recuperálásáról való articulus, mi is egész országul ő kegyelmét, azon jussig benne confirmáljuk.
ARTICULUS XIII.
Baló László atyánkfiának is megtekintvén a mi kegyelmes urunk ő nagysága, e szegény közönséges szolgálatjában való sok rendbéli szolgálatját, Preszáka nevü fiscalis falujának dominiumában megmaradni, nagyságod kegyelmes consensusa is accedálván a dologból, végeztük; ugy hogy donatiójának tenora szerént birhassa pacifice, nem praejudicálván a fiscalis jószágokról irott articulus.
ARTICULUS XIV.
Végeztetett országul, hogy a fiscalisokon kivül, valamely bonumok és jószágok, per notam, avagy defectum, aut virtute articulorum qualitercunque fiscusra devolváltatnak, azokat a fejedelmek magoknál ne tarthassák, se feleségeknek, se gyermekeknek ne conferálhassák; hanem más bene merita personának defacto eladni tartozzanak. Eddig vólók, salvo juris processu kezeknél maradván.
ARTICULUS XV.
A fiscalis regestrumnak az utóljára iratott, kegyelmes urunk, hogy a mely jószágok per contractum et notam deveniáltak fiscus kezébe, azon falukat, portiokat, akkor is minthogy fiscalisok közzé nem irattak, fiscalisoknak nem értettük; ugy mostan is nem értjük, hanem az elébbi articulusok szerént jure perpetuo eladattathatnak, sőt ha még volnának is többek fiscus kezénél eladattathatnak, ut supra jure perpetuo végeztük.
TIZENHARMADIK CZIM
Káptalanokról
ARTICULUS I.
A káptalanok requiráltatván mandatummal, a leveleknek felkeresését és kiirását sub poena articulari ne procrastinálják; mivel afféle késedelmes halogatás miatt sok fogyatkozás szokott lenni sokaknak dolgokban. A liber regiusok is ennekutána béadassanak a káptalanokba: hogy ha kiknek jövendőben valami dolgokbéli akadályok interveniálna, szükséges levelekhez hozájuthassanak annak módja szerént.
TIZENNEGYEDIK CZIM
Commissáriusok járásáról
ARTICULUS I.
Kegyelmes urunk, az országtól rendeltetett és kiküldetett commissariusok ellen, némely helyeken, többi között Aranyas-Széken is nem régen sok számu fegyveres népet költöttenek fel bizonyos személyek, kik is mind fenyegetödzésekkel mind fegyverkezésekkel, obviálták dolgokban azon commissarius atyánkfiait: mely e hazában hallatlan dolog végeztük azért, hogy az országtól kiküldendő commissariusok ellen ha ki ily formán cselekestkentiának legitima executióját impediálja; holott ha melyik fél bántódását praetendálja, az ilyen dologban egy fegyvernek kivonásával, vagy mutatásával obviálhatja per viam repulsionis (ha ki azzal akar élni) az executiót.
TIZENÖTÖDIK CZIM
Adósság megvételéről
ARTICULUS I.
Hallatnak és vannak ilyen dolgok is, hogy az ecclesiáknak és privata personáknak is e mostani felháborodott időkben, s az előtt is vévén fel jovokat és pénzeket, sub spe futurae restitutionis némelyek, (noha némelyek részéről erős reversalisok és obligatoriák is extálnak) ha kérik, még törvényre igazitják, ugy procrastinálják dolgokat, puszta kőfallal és dibdáb eszközökkel akarván contentatiót tenni; végeztük az ilyenekről, hogy literis vel humanis comprobálván és verificálván az adósságot, hogyha az olyan adós ad simplicem requisitionem megadja jó; alioquin az olyan helybéli tisztek, a hol comperiáltatik a debitor, defacto contentálják a creditort de rebus mobilibus, illis vero non sufficientibus etiam de rebus immobilibus; ha az is nem lenne, magát is a debitort megfoghassák: és ha medio tempore interest adtak volna is meg, a derék summába ne tudják; és ha a tiszteken mulnék el, hogy nem extorqueálnák, toties quoties, in poena articulari convincáltassanak, és a direktor exequáltassa is rajtok azon poenát ezen articulusunknak erejével, minden remediumokat ebből kikötvén, ha pedig a debitorok deficiáltak volna, azokra szálljon az adósság, kikre a debitornak javai szállottak: és valamint a külső nemesség és egyéb rendek is adósságokat ez articulusnak vigorával extorqueálják a városi rendeken; ugy azok is megvehessék a nemesi és más állapotbéli rendeken ez articulusunknak vigorával: ha ki pedig kötés és kezes levele szerént akar procedálni, arbitriumában hagyatik a creditornak.
TIZENHATODIK CZIM
Arestumról
ARTICULUS I.
Mivel az arestumnak alkalmatosságával sokan e hazában megkárosittattak, nagy confusio lévén az arestumnak és potentiáknak dolgából közöttünk; hogy azért mindenek közt meglégyen világositva az arestum s a potentia, nagyságod kegyelmessége is accedálván declarálni szükségnek itéltük: A potentia azért az; midőn valaki sem birákat, sem egyéb tiszteket nem requirál valamely embernek megfogása; vagy valamely marhájának, vagy javainak elvétele felől hanem maga tulajdon erejével authoritásával megfog valakit, vagy javait elveszi és foglalja: az ilyen nem arestum. Ellenben az arestum az, midőn valaki valamely városnak, vagy falunak és helynek requirálván valakit személyében, vagy javaiban megtart, melyből is sok alkalmatlanság szokott kijönni, az arestáltató, vagy arestáló, és az arestáltatott személyek között, melyből is gyakorta busulások, sőt károk is következnek mindenik félre. Mely is hogy ezután aboleáltassék, az arestálás dolgában ilyen mód observáltassék, ugymint: nemes embert nonnisi in flagranti crimine tartoztassanak meg akárki instantiájára is, a kinek nemessége világoson constál a tisztek előtt a decretum szerént; hogyha pediglen oly igen isméretlen személy volna, kinek nemessége senki előtt is bizonyoson nem constálna, annak megfogásában a mi törvénytelenség esik, annak büntetése szálljon az arestáltatóra, az ide alább megirt mód szerént. Paraszt embert gyanura is szabad légyen megfogatni, az elébbeni articulusok szerént; hogyha pedig valaki nem gyanura, hanem másképen tartoztatna meg valamely paraszt embert a tisztek ereje által, s a törvény szerént napfényre jönne az arestáltatott személynek igazsága, nem a biró, a ki más kénszeritéséből tartoztatta meg, hanem az arestáltató személy convincáltassék minden poenan, valamit az ideig az arestálón kereshetett volna a megbántódott fél. Hasonló processus observáltassék annak a nemes embernek arestálásában is, a ki teljességgel isméretlen lévén valamely helyben, ugy találna esni arestum alá, nem tudván senki az ott valók közül nemességét. Az is megeshetnék, hogy valamely értetlen ember arestáltathatna valakit, annakutána odahagyná perit s amaz arestáltatott személy méltatlan szenvedne a megfogató miatt: azért az ilyen casusban szintén ugy poenákat felelhessen hozzá az arestáltatott személy, a törvénytevők is itéljék meg, mintha jelen volna az az arestáltató ember: adjon sententiát is ki az arestáltatott embernek a törvénytévő, melylyel valahol találtathatik az, a ki őtet arestálta volt, annak a helynek tisztei tartozzanak executiót tenni a sententiának continentiája szerént.
ARTICULUS II.
Vannak affelett sok csalárd adósok is, kiket ha a creditor megperel és ha megnyer is, de a sententiával executiót ellene vagy nem tehetnek, vagy tenni nem akarnak némelyek; azért végeztük, hogy valakik törvénynyel convincálják az adósokat, arról kelt sententiával tehessenek executiót rajta, tudniillik, a convictuson, valahol találtatik. Mind a feljebb megirt casusokban pedig teljességgel abscindáltassanak a remediumok. Lévén ez szokás is a regius funduson lévő városokon és falukon, hogy némelyek megfogatván valamely embereket, törvényire rá nem mennek, és igy a fogoly sok ideig a fogságban nyomorog, sőt meg is hal a fogságban; végeztük azért nagyságod kegyelmes tetszéséből, hogy ha kik foglyokat tartatnak meg, ad quindenam menjenek reá, ha elébb nem is; egyébaránt bocsáttassék el a fogoly, hogyha pedig maga a ki megfogtatta reá nem érkezhetnék; mindazonáltal levele által tudósithatná, vagy egyébaránt is a tiszteket annak módja szerént arról, hogy tovább is tartsák meg a foglyot ujabban, mivel rá akar menni, in tali casu post quindenam, nyolczad napig ujjabban tartsa meg a tiszt; de akkor osztán végképpen igazodjék el dolga, tovább semmiképen ne tartassék; hanem vagy convincáltassék, vagy elbocsáttassék.
TIZENHETEDIK CZIM
Kornis Gáspár uram dolga Kemény Jánosné fejedelemasszonynyal
ARTICULUS I.
Nagyságos Kornis Gáspár atyánkfia jelenté, az elmult napokban néhai méltóságos Kemény János fejedelem ő nagysága relictája bizonyos adósságát praetendálván lenni néhai Kornis Ferencz megirt Kornis Gáspár atyánkfia édes atyjánál, melynek megfizetése szállott volna fiára: mely adósságnak megvételében nem ez haza törvényével, hanem magyarországi törvény szerént procedált ő nagysága, és az ott való törvény szerént bizonyos rész jószágát el is foglaltatta ő kegyelmének; noha erdélyi emberek voltak, mind néhai Kemény János fejedelem ő nagysága, s mind néhai Kornis Ferencz uram, szoros articulusa is lévén e hazának a rabok adósságinak megvételéről. Mivel azért közönséges szabadságunknak megbántódása látszik lenni abban, hogy erdélyi emberek között és erdélyi dolgok felől, nem ennek a hazának competens birája előtt lett peri és annak decisiója, semmit nem tudván annak a törvénynek bírája abban is, ezekre a boldogtalan állapotokra nézve, minémü erős articulusokat és rövid processust irt a nemes ország, a rabok és azoknak adósságok felől: annakokáért a mi kegyelmes urunk ő nagysága kegyelmesen igérvén, hogy méltóságos levelével requirálná megirt Kemény János fejedelem ő nagysága relictáját; hasonlóképen mi is országul, ő nagyságát illendő engedelmességgel irt levelünkkel, azon elfoglalt jószág visszaadásáról megtalálnók; ugy mindazonáltal, hogy ő nagysága mégis nem restituálja, articulusba iratnék, melynek vigorával erdélyi birodalomban levő jószágából ő nagyságának annyi érő jószága foglaltassék el. Végeztük azért, hogyha a megirt fejedelemasszony ő nagysága, a nagyságod méltóságos reqisitiójára, s mind pedig a mi instantiánkra azon elfoglalt jószágot Kornis Gáspár atyánkfiának nem restituálja; tehát ezen articulusunknak erejével, a megirt fejedelemasszonynak az erdélyi birodalomban annyi érő jószágát Kornis Gáspár atyánkfia elfoglalhassa. A méltóságos fejedelemasszony, hogyha akarja keresni in foro competenti az adósságért itt erdélyben Kornis Gáspár atyánkfiát, álljon az ő nagysága szabadságában.
ÖTÖDIK RÉSZ
DE EDICTIS ET TRIBUTIS
Némely articularis és homogialis poenáról
EDICTUM I.
Mivel az 1653. esztendőbéli constitutióban part. 5. edict. 30, expressa poena nincsen; végeztetett, hogy a kik az ellen impingálnának, kétszáz forinton convincáltassanak, mint az egyéb constitutióknak nem observálói szoktak convincáltatni: a több articulusokban és edictumokban is a hol expressa nincsen, kétszáz forint légyen a poena.
EDICTUM II.
Az országnak decretumában vagyon irás felőle, hogy a perlekedésekben lett birságokból, a pereseknek mennyi részek légyen; mindazonáltal némely birák azzal abutálván, az olyan birságokat csak magoknak tartják, még a homagiumnak poenáját is, mely csak a perest illetné, mely miatt a peres csak hijában fárad; végeztetett azért, hogy minden székeken, városokon, és vármegyéken, a causansoknak causájokból emergálandó poenákból rata portiójok a decretum tartása szerént kinek-kinek kiadattassék.
Kolozsvárról
EDICTUM III.
Végeztetett, hogy a kolozsvári dolgokról, s állapotokról, ugymint hadnagyoknak és assessoroknak választásáról, s az ott való praesidium lovainak tartásáról való helyeknek modalitásáról emanáltatott articulusok mostan is in vigore hagyassanak; sőt ha ezután azon kolozsváriak mégis opponálnák magokat, méltó poena decernáltassék ellenek.
EDICTUM IV.
Ha mely hópénzes katonák kolozsvári főkapitány atyánkfia tiszti alól elszöktenek vagy elszöknének, valahol találtatnak, azon kapitány atyánkfia requisitiójára sub poena articulari, exclusis omnibus juridicis remediis exequenda, mindenütt tartozzanak megfogni, és kézbe adni: kinek is méltó büntetéseket azon kapitány atyánkfia dispositiójára hagytuk.
Szamos-Ujvárról
EDICTUM VI.
Nem kevés hasznát látván az országnak abból kijönni, ha a szamos-ujvári jószágban lévő puskásoknak megengedtetnék Gelvára telepedések: mivel fizetetlen szólgák lésznek; utánnok pedig a szükségnek idején nem kell postálkodni, azon helyben is kész praesidiumok lesznek: végeztetett azért nagyságod kegyelmes consensussából, hogy telepedjenek oda, és nagyságod adjon uj priviligiumot nékik; vagy ha volna privilegiumok, méltóztassék nagyságod confirmálni.
Kővár vidékéről
EDICTUM VII.
Ha a kik kővárvidéki fiscalis jószágot birnak, és onnét afféle fiscalis jobbágyokat, magok ős jószágokba szállitottanak, vagy telepitettek, ő magok és nem más elébbeni possessor, az olyanok e jövő közelbik pünkösd napjáig visszaszállittassanak; vagyha azután is azt cselekednék, az articularis poenán convincáltassanak: excipiáltatván, ha kik udvarbéli szolgaságra, vagy molnárságra, és egyéb hasonló hivatalra hozattanak, vagy hozatnának el efféle jobbágyokat.
Désről
EDICTUM VIII.
Mivel Dés mezőváros lévén nem bátorságos oda való telepedések, és ott való lakások, több lakosival együtt azon helynek; kihezképest hogy bátorságosabbak lehessenek oda való telepedésekben, és ott való lakásokban, végeztetett, hogy jó erős palánkkal körül vétessék: és a közel valók sub poena violationis articuli ugymint belső Szolnok egészen, Doboka is ekképen, Kolozsvármegyének is közelebb való része, s beszterczei atyánkfiai is kötelesek légyenek, ilyen közönséges haza javára nézendő dologban illendő segitséggel lenni.
EDICTUM IX.
Dési atyánkfiai mellett való instantiánkra, hogy nagyságod kegyelmes resolutiója szerént arra lépett, hogy ezután privatim gyülésekre regalissal ne hivattassanak, gratuitus laboroktól immunisok légyenek; ahozképest végeztetett, hogy ezután a vármegyével azon dologból is mindenkor egyetértsenek nemes emberek lévén.
Bánfi-Hunyadról
EDICTUM X.
A bánfi-hunyadiak noha jobbágyság alatt vannak; de mivelhogy regalissal hivattatnak (oppidum lévén) a diaetára, sok tereh viselések is vagyon, méltónak itéltetett, hogy mint a több mezővárosok, ugy ők is a nyomnak felvételével és követésével ne tartozzanak; mások is hasonlóképpen az ő nyomoknak felvételével ne aggraváltassanak.
Abrugbányáról
EDICTUM XI.
Abrug-Bányán civilis fundust biró nemesség dolgából is végeztetett, hogyha házok nem exempta, azzal hogy magok személyekben nemesek, ne vonhassák ki magokat a városhoz való contributióból; hanem tartozzanak contribuálni a civilis fundusokról: több adóval nem terhelvén a városi rend ezeket is mint magokat; hasonlóképen a közönséges jóra nézendő dologban is tartozzanak egyenlő terhet supportálni a városi renddel.
Székvárosáról
EDICTUM XII.
Székvárosában resideáló, s resideálni akaró nemes atyánkfiainak instantiájokból értjük: hogy városnak lakoss abban a helyben való lakásokat, s megtelepedéseket nem akarnák; concludáltuk azért, hogyha oda confugiált nemes atyánkfiait megbántanák, háboritnák, és köztök nem patiálnak, eo facto privilegiumokat amittálják: ha pedig ezen sem tanulnának, in amissione universorum bonorum suorum convincáltassanak, és vigore praesentis articuli, exclusis omnibus juridicis remediis, irremissibiliter rajtok exequaltassék: melynek két része ország számára, harmadrésze pedig a megbántódott felekre az executorokkal együtt fordittassék.
Vásárokról és sokadalmakról
EDICTUM XIII.
Minden sokadalmakban a hazafiainak legelső praerogativája légyen az adásban és vevésben, és ha valaki a hazafiai közül is az emptorok vagy venditorok közül abban megháboritana, olykor midőn külsőknek megengedtetett az adás és vévés, in poena articulari convincáltassék.
EDICTUM XIV.
Minden városokon és vásáros helyeken e hazában szabados légyen akármit is vásárolni, mind szegénségeinknek, mind más rendbélieknek is, akkor mikor azon városbélieknek, vagy vásáros helybélieknek szabados adni és venni: melytől ne is tilalmaztassanak szegénységink s mások is, semmi szint és praetextus alatt a városbéliektől és vásáros helybéliektől sub poena articulari.
EDICTUM XV.
Lévén megbántódásunk ebben is, mind magunknak s mind szegénységeinknek, hogy sokadalmok alkalmatosságával, vasat s egyebet is épen magok számára elfoglalván a városbéliek, külső embereknek nem engednének vásárolni; hanem magok a sokadalmok, s vásárok idején a bészedett marhát, s azután is, majd kétszer árán adják el magunknak és szegénységeinknek: azért, hogy ezután afféle dolgokról supersedeáljanak, és mindeneknek mindenekben, minden sokadalmas és vásáros helyeken szabados vévést és adást engedjenek, sub poena articulari végeztetett.
EDICTUM XVI.
Minden helyekre országgyülése alatt, a mives emberek, mindenféle miveket, és egyéb rendek is akármi eladandó marhájokat szabadon bévihetik, árulhatják, senki őket impediálni nem merészelvén.
Gyülésekről
EDICTUM XVII.
Midőn generali gyülések celebráltatnak, a statusoknak külön-külön az ő rende szerént a mint az alkalmatosság és hely is engedi, a régi jó usus szerént, egy-egy bizonyos utcza rendeltessék a szállás osztótól; hogy eziránt is jobb alkalmatosságok lehessenek egymásközött való dolgoknak consultatiójára, és azoknak peragálására.
EDICTUM XVIII.
Mivel némely atyánkfiai a mi kegyelmes urunk parancsolatjával és az ország dolgaival is nem gondolván, a gyülésekre el nem jönnek, vagy a kik eljönek is, megmutatják magokat, és azonban nemhogy végig, de még félig sem várják a gyülést; történt s eddig is hallatott az sokaktól, az ilyenképen magokat abstrahálóktól, hogy azzal kárhoztatták, hogy ők nem végezték. Hogy azért minden ember féljen, és ura parancsolatjának engedelmes légyen, ország javára nézendő közönséges gyülésekből magát el ne vonja, ne is crimináltassunk azzal, hogy ők nem végezték; decernáltuk, hogy ennekutána a praesidens urak a catalogust elolvastatván, valakik jelen nem lésznek a hivatalosokban, a gyülés béállásakor, elbomlásakorig, és a catalogusnak elolvasásakor absenseknek comperiáltatnak lenni, az olyanokon irremissibiliter exequáltassák sine personarum respectu a 200 forint poenát; ha pedig a praesidens urak, az olyan magokat absentálókon, a megirt poenát nem exequáltatnák, vagy conconálnák, eo facto a fiscalis directorok, comperta rei veritate a praesidens urakon exequáltassék azon declarált poenát a feljebb megirt mód szerént: fennmaradván mindazonáltal a praesidens uraknak authoritások ennyiben, hogy az ország fejedelme buzditása nélkül, ha kiktől reuqiráltatnak, s méltónak itélik elbocsátásokat, elbocsáthatják.
Szentegyház erdejéről
EDICTUM XIX.
Vannak háromszéken s egyéb helyeken is a székelységen oly darab erdők melyek szentegyház erdejének hivattatnak, melyeknek mind gondviselése mind jövedelmének erogálása eddig a falubéliek dispositiójában állott; mostan pedig ez authoritást az egyházi rendek magoknak akarván vendicálni, végeztetett, hogy e dologból eddig observáltatott usus tartassék meg, és abból való proventus templom épületeire convertáltassék.
Puskásokról
EDICTUM XX.
Hogy nagyságod a haza szolgálatjára bizonyos számu jó puskásokról provideál, ebbéli cselekedeteit is nagyságodnak több haza javára nézendő dolgokkal együvé számlálván, alázatosan megszolgáljuk, approbáljuk is, hogy nagyságod kétszázat nobilitálhasson a fiscalis jószágokból: ugyhogy maradékjok is, a fejedelemnek és a hazának azon állapotban szolgáljonak, tartozván azokat a puskásságra megtanitani; kik is az országnak, fejedelemmel együtt, hittel légyenek kötelesek.
EDICTUM XXI.
A fiscalis jószágokból nobilitáltatott puskásokról irt maros-vásárhelyi 30. articulust, minden részeiben confirmáljuk cum hac declaratione: hogyha hol találtatnak közülök olyanok, a kik mind nobilitatiójokkor irt conditiójok ellen cselekedtenek, mind pedig más szines mesterségekkel akarják a fiscust és az országot defraudálni, azon helyeknek főtiszteitől (jól megvizsgálván mindazonáltal dolgokat) visszavitessenek a jobbágyságra.
Commissáriusokról
EDICTUM XXII.
Ez országban idegen követeket hordozó és késérő commissariusok, hogy azon követeket várakba és városokba bé ne szállitsanak (ugy mindazonáltal, hogy a követekre illendő provisio légyen) végeztük.
Őrizésről
EDICTUM XXIII.
Noha mind éjjel s mind nappal az őrizések, hogy mindenütt meglégyenek sub poena flor. 12. toties quoties negligálnák, exigendorum decernáltuk volt; mindazonáltal, hogy a nappali őrizések oly szorgalmatosképen és büntetés alatt megkivántassanak, szükségesnek nem itéltük: végeztük azért, hogy e részben az articulus tolláltassék, és a hol a nappali őrizést nem continuálják is, poena ne légyen.
Nyomról
EDICTUM XXIV.
A nyom követéséről és ellopott vagy nyuzott marháknak megfizetéséről iratott elébbeni articulusok tartassanak meg ilyenképen. Hogyha valamely falukon vagy városokon kivül száll meg valaki, és marhája elvész, tartozzék a káros emberrel együtt az a falu vagy város a nyomot felvenni, és ha azon határból a nyomot ki nem vihetik, vagyha azon határba nyuzva találtatik az elveszett marha, esküdjék reá a káros ember, elveszett marhájának nyomára vagy megnyuzott marhájára, igy tartozzanak azon helynek lakosi a káros embert contentálni, a latrot pedig ha kiadhatják, a fizetéstől absolváltatnak: hogyha pedig arról a határról, a hol elveszett a marha, a nyom által vitetik, ez iránt is fizetni ne tartozzanak; hanem a mely falunak határára által adatik, azon falubéliek, vagy városbéliek is requiráltatván, tartozzanak ugyan kimenni, és a káros emberrel a nyomot követni; és ha a falujokba vagy városokba vitetik bé a nyom, azon mód szerént büntettessenek; de ha a falun vagy városon kivül tévesztetik el a nyom, ne tartozzanak semmivel is: annak felette, hogyha az ilyen faluknak, vagy városoknak határán nyuzva találtatik az olyan marha, esküdjék meg azon helybéli biró heted magával, hogy nem közzülök való cselekedte; melyet ha posthabeálnak, fizessenek a felyebb specificált mód szerént: efféle dolognak eligazitására és executiójára a viceispánt minden helyeken egy forinttal, a főbirót huszonnégy pénzzel vihessék ki a régi usus szerént; más rendbéli mulctát a tisztek ne extorqueáljanak. A puszta praediumok e specificált articulusban nem értetnek, mivel olyan helyeken nincsen ki fizessen; a nyom mindazonáltal vitessék által, ha el nem vész. A mely helyek eddig nyomot fel nem vettek, ezután se tartozzanak felvenni; ugy hogy azok marhájok nyomokat sem tartoznak mások felvenni.
EDICTUM XXV.
Végeztetett, hogy mely oppidumok és helyek ennekelőtte nyom felvétellel nem terheltettenek, ennekutána is ne terheltessenek: melyeket keressenek ki istenesen azon helybéli tisztek, a hol ilyen helyek vannak, ugy vegyék igazitásba; de a mely helyek ennekelőtte nem tartoztanak felvenni, ezután is ne tartozzanak; ezt pedig ugy értjük, hogyha mely helyek más helybéli efféle nyomot nem szoktanak felvenni, imezek se tartozzanak amazok marháinak nyomát felvenni.
EDICTUM XXVI.
Fejérvármegyében tótfaludi, sárdi, kisfaludi, nyirmezei, vladházi és moroznai falubéli lakosok, hogy eddig a nyom felvétel dolgából egyet nem értettenek; végeztük, hogy a modo deinceps éljenek a nyom felvételről, a lopott marhákról irott articulusoknak continentiájok szerént. Kik ha azokhoz nem tartanák magokat, a tisztek sub poena articulari superinde expressa reá kénszeritsék őket, meg is büntessék kedvezés nélkül az articulusok rendtartása szerént.
Productióról
EDICTUM XXVII.
Ab anno 1657. a mely fiscalis jószágok a fiscustól másoknak conferáltattak, azokról producálják a possessorok donatiójokat alkalmatos időben akkorra, mikor a nagyságod kegyelmes tetszése accedál, a tanács urak, főtisztek és tábla fiai convocáltatván egy bizonyos helyre, és ott revideáltassanak, melyek maradhatnak meg, és melyek nem: addig pedig productióra senki ne kénszerittessék, és meg ne károsittassék; a mely jószágok pedig nem fiscalisok, ide nem értetnek. Ha kik az elmult időkben fiscalis jószágokat impetráltanak, s nemcsak ugy iratták donatiójokat, hogy deposita integre inscriptionali summa, hanem némelyek vita durante, némelyek még maradékokra is irredemptibiliter: végeztük, hogy afféle donatiók is producáltassanak a feljebb specificált alkalmatossággal; sőt ha kik egy fundust impetrálván a fiscustól, annak szine alatt többet is apprehendáltanak volna; viszont másoktól is olyanoktól vették volna quoquomodo jószágokat és fiscalis örökségeket, kiknek nem adhatói vóltanak azokat is tartozzanak producálni, ugyanazon mód szerént: melyek is vétessenek igazitásba modo supra declarato.
Mértékről
EDICTUM XXVIII.
Nyivánvaló kárunkat látván a vékának és ejtelnek nem egyenlő voltok miatt, melyekből is nagy confusio vagyon az országban, azért concludáljuk, hogy mindenütt az országban méressék az ejtel és véka a kolozsvári ettelhez és vékához: hogy eziránt való confusio is minden helyeken ez országban tolláltassék; melyre a tisztek mindenütt szorgalmatoson reá vigyázzanak sub poena articulari; ide nem értvén Máramarost.
Csik-Szeredáról
EDICTUM XXIX.
Csikszeredai csizmadiák mivekkel azon tartományt elégségesképen el nem tarthatják; azért másunnan is azonféle mives emberek szabadoson bémehessenek, és miveket exerceálhassák, mind ott, s mind más közel való falukban.
Igenről
EDICTUM XXX.
Mivel az igeni vásár a fejérvári vásárnak akadályára és praejudiciumára vagyon; az elébbeni articulus szerént tolláltatik: mely ellen ha impingálnának az igeniek, toties quoties, a vármegye tisztei exequálják az articularis poenát rajtok: a fejérvári vásár pedig ilyenformán légyen, hogy gyüléseknek idején, vásár napokon, és a fejedelmeknek is ottlétekben; tiz óráig ne légyen szabados a fejérvári lakosoknak semmit is venniek és bészedniek, sem ben a városban; sem pedig kin a mezőn, hanem az udvariak és az udvarhoz jött főrendek, s azok szolgáinak számokra légyen szabados vásárolni; tiz óra után pedig szabaditsa fel a vásárbiró mindeneknek a vásárt: hogy igy sem az eladandó marha árán felül el ne adattassék; sem pediglen a vevők meg ne szüküljenek.
Szomszéd országokkal való dolgokról
EDICTUM XXXI.
Minémü sok károkat szenvedjenek a szatmárvármegyebéliektől, annak szomszédságában lévő atyánkfiai panaszokból értjük, holott a régi határhalmokat elhányván; csaknem régen is uj határhalmokat erigáltanak, hazánk határinak kisebbitésére; kik felől concludáltuk a nagyságod kegyelmes resolutiójából, hogy az ujólag erigált határhalmokat meg ne engedjék a vármegyék, és azoknak a tisztei; de azonban a régieket se bolygassák, miglen annak idejében mindkét országnak constitutiói szerént, per commissarios delegatos igazitásba nem vétetnek a meták.
Hódoltságon lévő falusbirókról
EDICTUM XXXII.
A hódoltságon ha török jár, tartozzék a falus biró falus feleivel a közelbik végbéli tiszteknek, minden késedelem nélkül hirré adni: melyet ha elmulatna, az olyan falus biró, a hol a török vagy ármás járna, s még is tudtára nem adná a közelbik végvéli tiszteknek, méltó s illendő büntetéssel hogy megbüntessék, közönségesen végeztük.
Adózásért lett zálagositásról
EDICTUM XXXIII.
Ha ki a nemesség közül, e kételenségből reánk vetett summát meg nem adhatná, vagy adni nem akarná, adja meg más érette, s azt a jószágot, a melyről meg nem adta, foglalja el, s birja zálogul, miglen a mostani szükségre ráadandó pénze a debitor által le nem tétetik: melyet ha kézbe a nemes ember a creditor kivánsága szerént bocsátani nem akarna, a tisztek brachiummal is kézbe bocsátani tartozzanak; mely ellen is ha resistálna, annyi jószágához való igazságát örökösen elveszesse: a haeres pedig mikor a pénznek szerét teheti, tartozzék a creditor absque ullo juridico processu ad simplicem admonitionem leválni, és az elfoglalt jószágot a haeresnek restituálni: melyet ha a creditor cselekedni nem akarna, requirálván a haeres azon vármegyének vagy széknek tiszteit, tartozzanak simpliciter a haeresnek maga jószágát restituálni; a creditor pedig pénzét is amittálja.
EDICTUM XXXIV.
Mivel mostani rendkivül való contributiónk, ez haza megmaradására nézendő, azért valakik vagy inscriptiós vagy zálagos jószágot birnak, a mit most extraordinarie kelletik a possessornak fizetni, tempore redemptionis a capitalis summával refundáltassék: ide nem értvén, a kik rabságból való szabadulásokért kénszerittettek elzálogositani jószágokat.
Békés vármegyéről
EDICTUM XXXV.
A partiumbéli atyánkfiai jelentik, hogy a békésvármegyei nemesek, és egyéb rend nem akarna fizetni a tőlünk országul felvetett rendkivül való adózásokban; végeztetett azért, hoy Békésvármegye eleitől fogván, a partiumhoz lévén incorporáltatva, ha ez ilyen rendkivül reánk országul felvetett summába nem contribuálnának, akármely szin és praetextus alatt is, nemességektől kell megválniok: ha ki melyet közülök jobbágynak kér meg, országul azért minket ne busitsanak; mert mi oltalmazni nem akarjuk ez ellen őket semmi időben.
Pénzről
EDICTUM XXXVI.
Hogy a császár garassa, és a Lengyelországban ujonnak vert sustákok is, a melyek jó ortokkal együtt Leopoldusoknak neveztetnek, kik eddig béhozattanak az országa, végeztünk, hogy az országban minden rendektől, ez ő valorok szerént elvétessenek sub poena flor. 200, ha kiket igaz kamarán kelvén megérnek rajta, hogy el nem vennék, irremissibiliter exequáltassék rajtok a poena: melynek két része ország számára a helyeknek tiszteitől, és ha a dolog ugy hozta, direktor neve alatt is exequáltatván fordittassék és szolgáltassék bé, harmadrésze a panaszló félé legyen az executorokkal együtt; de mivel a lengyelországi négy pólturás, és tiz pólturás uj sustákok hibások, valakik ezután béhozzák, tőlök elvétessék a harminczadosok által, vagy a mely helybe béhozatik, annak a helynek tisztei által, és fiscus számára adassék; hasonlóképen ha kik az öt pénzes garast e hazából kivinnék, 200 forint poena exequáltassék rajtok, pénzek is elvétessék; hogyha a harminczadosok vagy valamely helynek tisztei elmulatják az erre való vigyázást, in poena articulari convincáltassanak: mely is irremissibiliter exequáltassék a director által.
Aranyról és tallérról
EDICTUM XXXVII.
Látván abból való kárunkat és fogyatkozásunkat, hogy a tallért és aranyat valorán felül kezdették váltani; végeztetett, hogy senki az öreg tallért két forintnál, az aranyat négynél, az országlányos tallért száznyolczvan pénznél feljebb elváltani ne merészelje; holott az is rendkivül való ára: különben cselekedőktől vétessék el, és fordittassék az ország számára: melyre azon helynek tisztei sub poena articulari tartozzanak vigyázni; melyet ha elmulatnak, a director exequálja rajtok.
Puszta-Szent-Miklósról
EDICTUM XXXVIII.
Noha elébbeni fejedelmek idejében, Mikola Zsigmond atyánkfiának Kolozsvármegyében lévő Puszta-Szent-Miklós nevü örökös falu helye határán néha a lovakat hatalmasul a possessornak nemesi szabadsága megbántódásával és sok kárával a Kolozsvárt quartélyozó katonák füvelték; de sokszori alázatos instantiáját és örökös jussát látván ifjabbik boldog emlékezetü Rákóczi György fejedelem in anno 1653. jam evoluto, remittálta volt megirt Mikola Zsigmond atyánkfiának in perpetuum, melyet előttünk exhibeált testimonialisából világoson láttunk; mégis mi gondolatjokból a Kolozsvárt lévő praesidiariusok, elébenni sopiáltatott törvénytelen ususra czélozván, ujabban is hatalmasul reá hajtották volt méneseket. Melyről való panaszát halván Mikola Zsigmond atyánkfiának, és közönséges nemesi szabadságnak megbántódását látván abban, hogy igaz uton birt jószága valakitől, és egyéb java elvétessék s praejudiciumára hatalmasul birattassék: erre való tekintetünkből jó consideratióban is vévén a dolgot, nagyságod consensusa is suffragálván, végeztük, hogy megirt Mikola Zsigmond atyánkfia, se más se senki a regnicolák közzül semmi jószágában és javaiban meg ne károsittassék senkitől törvény nélkül, sub poena perennalis aestimationis talium bonorum; hanem a verus és legitimus possessor megbántódás nélkül birhassa maga propriumát.
Székelyhidról
EDICTUM XXXIX.
Mivel Székelyhid elrontása, török és római császárok békességének egyik punctuma volt, annak a két monárchának impositiójából kelletett elrontani, nemcsak magunknak, hanem az egész magyar nemzetnek elfelejthetetlen kárára: végeztük azért, hogy Székelyhidnak elrontásáért Bóldai Márton atyánkfia, annál inkább nagyságod méltóságos személye, sem most, sem jövendőben, successor is ne crimináltassék; mert ezt kételenségből cselekedtük.
Adóról
EDICTUM XL.
Mivel némelyek az országnak sok rendbéli felvetett adóit mind eddig is meg nem adták, vakmerőképen elmulatták, ezután is ha meg ne adnák, vagy megadni nem akarnák, az országnak nyilvánvaló defraudálásra; végeztetett azért, hogy valakik a reájok vetett adót még meg nem adták, és meg nem adnák, sem jószágokról le nem tették, comperta rei veritate az olyanok, sine respectu et discretione personarum, akármely helybéli tisztek által, az adót meg nem adókról irt articulusunkban specificált poenával megbüntettessenek, jószága pedig elvétettessék, s ki letészi, vagy letette érette, adassék aunak és birhassa az articulusban determinált idő alatt a kiváltásig: a mely jószágért mások tötték le, azon jószágra esendő adót le ne tévén csak simpliciter vették vissza, az is restituáltassék annak, a ki az adót letette érette, és birhassa a kiváltásnak idejéig az articulus szerént: ennek pedig exequálására; minden helybéli tisztnek sub amissione officii et poena violationis articulorum tartozzanak kimenni, és a feljebb megirt mód szerént executiót is impendálni, és igy a jószágot is kezébe adni annak, a ki az adót letette, vagy ezután letenné, exclusis omnibus juridicis remediis, vigore saltem praesentis articuli.
EDICTUM XLI.
Noha Vajda-Hunyadnak és Háczoknak minden lakosi, a jószágos nemes embereknek kivül, ab antiquo privilegiummal éltenek; mindazonáltal csak kapu szám után adózni ne kénszerittessenek, ultro magokat offerálják, s arra kötik, hogy a mint mások, ugy ők is capitatim egy-egy imperialis tallért, nemcsak most, hanem ennekutána is, a mint a nemes ország rendeléséből kapu szám kivül adózó egy-egy ember fog adni, a szerént készek lésznek contribuálni. Mi is azért a magok kivánságok szerént annuálunk, és a marosvásárhelyi ellenek irott articulust, ezen articulusunknak erejével annihiláljuk.
EDICTUM XLII.
Méltó consideratióba vétetvén Medgyesszéknek elpusztult állapotja, s Barcza, Sink, és Kőhalomszékeknek épebb állapotja; végeztetett azért, hogy a defalcált négyszáz kapu számból, valamennyi kapu szám rendeltetett a megirt székekhez, igazán felczirkálván, kötelesek légyenek medgyesszéki atyánkfiai közibe adózni, seorsim et singillatim sub poena violationis articuli.
EDICTUM XLIII.
Ennekelőtte való időkben az ország rendelte volt, a tordai, kolosi, széki és vizaknai aknákat porta contentatiójára, melyről való dispositiót is magunkra vettünk volt; de látjuk, hogy semminémü haszonvétel többire ki nem jött magunk számára, az aknáknak romlott s pusztult állapotjokra, s mind pedig egyéb alkalmatlanságokra nézve: mindek okáért nagyságodat alázatoson találtuk meg felőle, hogy vegye a maga kegyelmes dispositiója alá, s annuatim bizonyos számu tallérokat nagyságod rendelne az ország adajába adatni belőle. Abbéli instantiánkat megtekintvén, s e megirt aknákat maga dispositiója alá vévén, igére nagyságod annuatim az adóba huszezer tallérokat adatni, oly kegyelmességgel, hogy az aknák épülvén, az ország s a proventus is nevekedvén, nagyságod az ország szükségére való huszezer tallérokon felül is kegyelmességét fogja mutatni, mely nagyságod kegyelmességét alázatosan megszolgáljuk mi is, azért nagyságodnak kezébe bocsátjuk a megirt aknákat, portussal együtt, mind az aknákon lévő sókkal; a portusra addig leszállitott sókat egészen reserválván ország szükségére, nagyságod is ezután leszállitandó sókat helyben tartván az eddig leszállitott sóknak elkelésének idejéig: Ezen articulusunknak nem praejudicálván az elébbeni articulusunk; ugy mindazonáltal, hogy a haza fiainak az articulusok szerént, a sóval kereskedés szabados légyen, megadván az árát, mely az idegeneknek is megengedtetik.
EDICTUM XLIV.
Végeztük, hogy ennekutána valakiken késedelmeztetik a porta contentatiójára való adónak meginditása, az országnak ez iránt való sulyos büntetését el nem kerülik; a partiumbéli jószágokon, melyek már fiscalisoknak irattattak, szolgálatjokért, s dézmájokért való adójokat és jövedelmeket, a fogarasi articulus szerént exigálják.
Az 1667. esztendőbéli marosvásárhelyi gyülésünkben az adóról irt 38-ik articulust szükségesnek itéltük, a fogarasi 1666. esztendőbéli 18-ik articulusnak continentiájával együtt, ennekutána felvetendő adónak könnyebben való felvetésének okáért, ez articulusunkba béiratnunk: melyek ekképen következnek.
EDICTUM XLV.
Mivel Isten után e hazának mgmaradása áll a porta kedve keresésében, a mely is fundáltatott az adóban: melyre nézve senkinek sem kedvezvén e hazában, kelletett adót mostan felvetnünk ez alább megirt mód szerént. Kapu szám után vetettünk egy kapura 15 tallért:
Fejérvármegyében vagyon kapu szám a pecsétes regestrum szerént portae 355. --- col. 5.
Róvatlan falu vagyon: numero 2. Koslár és Gáltő --- pers. 17.
Egyházhelyi nemesség ráczokkal együtt --- pers. 465.
Ugyan Fejérvármegyében vagyon kapu szám, a melyekről a szebeni urak percipiálják az adót --- port. n. 64. col. 5.
Küküllő vármegyében vagyon kapu szám --- num. 218. col. 4.
Rovatlan falu 6. --- pers. num. 35.
Egyházi nemesség --- pers. num. 50.
Tordavármegyében vagyon kapu szám --- num. 152. col. 2.
Rovatlan faluk, 6. --- pers. num. 71.
Egyházhely az Ó- és Uj-Tordaiakkal --- pers. num. 167.
Koloszvármegyében vagyon az alsó és felső járásban, ki hódoltság alatt nincsen, kapu szám ---- port. num. 96. col. 7.
Egyházhelyi residentiátlan nemesség --- pers. num. 18.
Hunyadvármegyében vagyon kapu szám --- port 160.
Rovatlan falu num. 12 --- pers. num. 70.
Egyházhelyi nemesség --- pers. num. 516.
Vajda-Hunyadon --- pers. hum. 50.
Háczok-Városán --- pers. num. 33.
Zarándvármegyében vagyon --- portae num. 62.
Rovatlan falu 1. --- personae 4.
Doboka vármegyében vagyon az alsó járásban, a mint a tiszteknek a kapu számról való regestrumokból kitetszik port.num. 47. col. 2.
Egyházhelyi nemesség --- pers. num. 28.
Belső Szolnok vármegyében, vagyon kapu szám után, azzal együtt, kit Apafi Istvánné asszonyomnak sustentatiójára relaxált a mi kegelmes urunk ő nagysága; idest: port. num. 3. col. 3. azzal együtt tészen --- portás num. 82. col. 5.
Rovatlan falu, 2. --- pers. num. 23.
Egyházi nemesség --- pers. num. 126.
Nemes puskások --- pers. num. 50.
A rovatlan faluk és városok, puskások, minden fiscalis várakhoz való darabontok, kik kapu szám után nem contribuálnak, és lakos sóvágók is, capitatim adjanak --- tall. num. 1.
Egyházi nemesek is minden helyeken, Tordán is azokkal együtt, kik a városiakban megnemesedtek, ide értvén a nemes residentiás szolgákat is, kik nem hódoltság alatt laknak, ráczokkal és puskásokkal együtt, kik kapu szám után nem contribuálnak, capitatim adjanak ---- tall. 1.
Máramaros vármegyéből in universum adjanak --- tall. 4500.
Egész Fogaras földje adjon --- tall. 2000.
Az oláh papok adjanak, tall. 500. Melynek 100. tallérát az oláh esperesek adják meg, a többit a közpapok.
Abrug-Bánya adjon --- tall. 100.
Vizakna adjon --- tall. 200.
Az egész székelység adjon --- tal. 5000.
A görögök adjanak --- tall. 2000.
Az ilyen qualificatióval, hogy a mely lakos görögök nagyságod tárházában bizonyos számu adót administrálnak, azok csak öt-öt tallért adjanak ez ország adajában, a többit adják meg a másféle kereskedő görögök, kit is egymásközt felszedvén administrálják azon adót, specificálandó terminusra praefectus atyánkfia kezébe, sub amissione omnium bonorum eorundem.
Maros-Vásárhely lévén 31. kapu --- tall. 465.
Kézdi-Vásárhely --- tall. 100.
Udvarhely városa közönségesen --- tall. 35.
Bereczk --- tall. 30.
Ilyefalva --- tall. 20.
Sepsi-Szent-György --- tall. 10.
Csik-Szereda --- tall. 15.
Fejérvári városi rend capitatim --- tall. 1.
A törcsvári harminczados adjon --- tall. 20.
A Verestoronyi --- tall. 15.
Zajkányi --- tall. 10.
Váradgyai --- tall. 5.
Máramarosi, dési --- tall. 10.
Beszterczei --- tall. 3.
Tordai kamara ispán --- tall. 5.
Vizaknai kamara ispán --- tall. 10.
Kolosi --- tall. 5.
Széki --- tall. 5.
Sófalvi kamara ispán --- tall. 2.
Dési kamara ispán --- tall. 2.
Dési számtartó és máglás --- num. egyet-egyet.
Másutt való számtartók --- két-két tall.
Fiscalis udvarbirák mindenütt --- két-két tall.
Fiscalis számtartók mindenütt egyet-egyet adjanak.
A fődézmások, kiknek borok jár --- tall. 3.
A kiknek borok nem jár --- egy-egy tall.
Vice dézmások --- egy-egy tall.
Liptsei György és Alvinczi István --- tall. 100.
A kőrösbányai harminczados --- tall. 5.
A mely molnárok szabad renden valók, és nem kapu szám után valók, capitatim --- tall. 1.
Portusi számtartó Liptsei György, és inspector rendelt fizetéseken felül, minden hajóktól a mely tallér honorariumot vettek és vésznek, azt egészen forditottuk porta contentiójára; erre számot tartván a harminczados, toties quoties; mennyi hajó mégyen alá, melyről igaz számot adván praefectus atyánkfiának igazán, megirt portusi tisztek sub amissione honorum et officii administrálják ő kegyelmek kezébe ország szükségére praefectus atyánkfia administrálják oda, hová a több porta contentiójára való adót administrálják.
Vajda-Hunyad adjon --- tall. 75.
Háczok adjon --- tall. 52.
EDICTUM XLVI.
Noha szemünkkel látjuk, a hódoltság alatt lévő szegénységeknek való sokféle exactiókat; de mégis ez iránt nékik is nem kedvezhetünk, mivel különben e reánk vetett nagy adózásra el nem érkezhetünk; hanem a hódoltság alatt lévő kapukra is kapu szám után vetettünk fel ennyit, mint azokra, kik nem hódolnak, ugymint: flor. 16.
Róvatlan falukra is capitatim adjanak, flor. I. den 60. Zilah kapu szám után vagyon, magok ugyan adózzanak kapu szám után: a kik pedig másunnan kapu szám után való adózó emberek, mostani háboruságos időben oda telepedtek, az olyanok adózzanak; ugymint a róvatlan falubeliek capitatim.
Egyházhelyi nemes emberek, capitatim fél tallért, Biharvármegyei nemes és hajduvárosok capitatim tall. 1., p. 2.
Kismarja adgyon --- tall. 100.
Csarnoháza adgyon --- flor.100.
Váradi jószág Baródsággal élesdi jószág, pocsai jószág, székelyhidi jószág, péri jószág, egrespataki jószág, Belényes vidéki jószág egészen, vashámori, rézbányai, ecsedi szőlők miveltetésére rendeltetett jószág, és pocsai jószág; a mely Belényes vidékén van; vásárhelyi, püspöki, csatári, Bihar és Szőlős mindennémü jövedelmekkel, bor, buza dézmájokkal, szolgálatjokért való adójokkal, malmokkal, és egyéb akármi néven nevezendő haszonvételekkel; debreczei buza, árpa, bárány dézmákkal, nem obstálván, ha mit azok közül a mi kegyelmes urunk ő nagysága valakinek conferált volna is a székelyhidi majorság szőlőnek termésén kivül, melyet nagyságod magának reservált, a nagyságod kegyelmességéből, az oda ki való vámok, harminczadok jövedelmével, rendeltük ország számára percipiáltatni; hogy azzal is a szegénységnek nagy teherviselése könnyebbittessék.
Kolozs, Doboka, Belső-Szolnok vármegyéknek hódoltság alatt való része, kapu szám után adjon félennyit, ugymint --- flor. 16.
Bánfi-Hunyad adjon --- flor. 100.
Nagy-Almás és Egeres mostan kezdvén épülni, ezt egy esztendőben az adózástól eximáltuk.
Akna, mind városi, mind sóvágó rendek capitatim adjanak annyit, mint egy rováson való ember --- fl. 3. d. 20.
Désen egyházhelyi nemesek, mivel már mind megnemesedtek, és a sóvágók, capitatim adjanak --- tall. 1.
Oda nem értjük azon atyánkfiait; kik hazájokból kiszorultak, és mostan oda akarnak telepedni.
EDICTUM XLVII.
Bethlen János atyánkfiának, Kis-Bunon lévő két rütt emberét relaxáltuk, mivel finalis sententiája extál azon helynek modalitásáról.
Viszont a hét birák jószágában a connumeratiókor per errorem két kapuval többet irtanak volt fel, melyet is kihagytunk.
Perceptorokról
EDICTUM XLVIII.
A kik az adóról való quietantiákat elvesztették, a generale regestrumok megvagyon, azokból uj quietentia adassék, melyből meglátszik ki mit adott s mikor; az is ki nem contribuált; kiktől ha requiráltatnak, a generale regestrumot conserváló személyek tartozzanak igaz quitentiát adni; hogyha pedig a generale regestrumban sem találtatik, bévehető bizonyságokkal, vagy ha az sem lenne, hitivel a perceptorok, avagy az adó adminisztráló felek igazitsák magokat.
EDICTUM XLIX.
Valamiképen a szász nation lévő atyánkfiai annuatim derekas számadással tartoznak az adónak exigálásáról és administralásáról: ugy a vármegyéken és egyéb helyeken is mindenféle perceptorok számadással tartozzanak.
EDICTUM L.
A vármegyéken és székeken perceptorságra illendő embert, ha kit azon vármegye és szék denominál s nem akarná felvenni, eo facto flor. 200 exequáltassék rajta, azon helynek tisztei által.
EDICTUM LI.
Hogy nagyságodnak kegyelmes tekinteti lévén, alázatos instantiánkra articulusba engedte iratnunk, hogy a mely számadó perczeptorok meghalván, vagy penitus deficiálván res mobileseket, a kik kezekhez vették, a felszedett adót is azzal együtt akár kik idegenek praetendálván azt az olyanoknak maradott jószága, fizessen meg abból a verus successor, kik számadásra kénszerittetnek, consideratióba végén, hogy remobileseket az idegenek verus successoroknak tartozzanak kiadni: melyhez képest végeztük, hogy az ilyen bonumokat az idegenek a verus successoroknak, ad requisitionem ipsorum sub poena dupli, halogatás nélkül kiadják, alioquin azon székeknek tisztei által, vigore praesentis articuli exclusis omnibus juridicis remediis cum poena praespecificate exequálják rajtok.
Befejezés
Mi tehát, a kik arra törekszünk, hogy a mi Erdélyországunkat és az ennek alávetett magyarországi részeket, nem kevésbé a törvényekkel és törvényerőre emelkedett szokásokkal, mint a fegyverekkel védelmezzük, igazgassuk és kormányozzuk, az egybegyüjtött czikkelyeknek ezt a rövid foglalatját véve s a karok és rendek kérését és kivánságát kegyelmesen fogadva és jóakaratulag meghallgatva; minthogy ugy látjuk, hogy ez a kis munka és a benne foglalt összes czimek és czikkelyek a hazai törvényekkel, dekretumokkal és végzésekkel, valamint a törvényerőre emelkedett szokásokkal egybehangzók, előnyösek, sőt igazságosak és tisztességesek; ennél az oknál fogva azt, és mindazokat, a melyeket abban egybeirtak és elfogadhatóknak tekintvén, elfogadtuk, helyben és jóváhagytuk és az emlitett országlakós urak számára érvényes és hatályos szabályokul és törvényekül megerősitettük, a mikép jelen levelünk erejénél fogva és bizonyságtétele mellett elfogadjuk, jóváhagyjuk és megerősitjük. Kelt a mi szabad királyi városunkban Gyulafejérvárt az Urnak ezerhatszázhatvankilenczedik esztendejében, márczius hava negyedik és az országgyülés utolsó napján.