Bűnhalmazat

Bűnhalamzatról akkor volt szó, ha a bűnelkövető ellen bűncselekmény törvényi tényállásának megvalósítása miatt mondanak ítéletet. ("Ha ugyanazon személy több büntetendő cselekményt vagy ugyanazon büntetendő cselekményt több ízben követte el: az egyes cselekményekre együttvéve egy összbüntetés szabandó ki"). A bűnhalmazat elhatárolása azonban korántsem problémamentes, hiszen a bűncselekményi többség (több tényállás elemeinek megvalósítása) még nem biztos, hogy megalapozza a halmazat megállapítását.(látszólagos halmazat). Példának okáért ha látszólag több cselekményt kell elkövetni az eredmény megvalósításához, de azok együttesen hozzák létre az eredményt. Gyakran előfordul, hogy valaki ugyanazzal a cselekménnyel látszólag több tényállást is kimerít, ám a törvényi szabályozás egymásra épülése miatt a súlyosabb veszélyességű és következményű cselekmény magában foglalja az enyhébbet. Ugyancsak más megítélés alá esik a folytatólagosan egy akarattal, azonos sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény. Valódi halmazat akkor jön létre, ha az elkövető egyetlen cselekménye több bűncselekményt valósít meg (alaki halmazat) illetve ha több cselekménynel több bűncselekményt valósít meg, de azt egy eljárásban tárgyalják és foglalják összebüntetésbe. A halmazatnak jelentőséeg a büntetéskiszabásnál van. A büntetés megállapítására a büntetőjog által szokásos megoldások: a cumulatio(halmozás), az absorptio (felemésztés) és az asperáció (fokozás vagy súlyosbítás). A halmozás esetében a bíróság külön-külön szabja ki a büntetést minden egyes cselekményre, s azokat egyzerűen összeadja. Így születhetnek a több száz éves szabadságvesztésbüntetésre szóló ítéletek. A felemésztésnél a bűncselekmények legsúlyosabbikát kell tekintetbe venni: annak  büntetési tételét szabják ki; a többen benne van a kevesebb elve alapján. Az asperáció esetében a bíróság átlépi a legsúlyosabb bűncselekmény felső határát, de a  halmozással kialkítható mértéket nem éri el.