Blanketta-szerződések

A 19. század végi, 20. század eleji rendkívül gyors gazdasági fejlődés a tömegtermelést, tipizált, szabványosított árakat, szolgáltatásokat jelentette, amelyek rendszerint dömpingszerűen jelentek meg a piacon. A nagyvállalatok az árakat nem alku, hanem gondos kalkuláció alapján alakították ki. Ennek során nemcsak az áru minőségét mérlegelték, hanem a beszerezhetőséget, a teljesítési határidőt, a vállalt garanciákat is. A vevőnek nincs lehetősége alkura. A szerződés feltételeit nem vitathatja, vagy vásárol, vagy más eladót keres. Az állampolgárok egymás közti szerződései és a nagyvállalatok szerződései egyre jobban elváltak egymástól. Az előre megállapított, az összes fontos és kevésbé jelentős kikötéseket tartalmazó nyomtatványban kialakított szerződéstípust “blanketta szerződésnek” nevezték.