Minden jog bizonyos tényhez köthető. A személynek a dologhoz való viszonya birtokon (possessio) alapul. A külső látszólagos tényállás, a birtok olyan ténybeli kapcsolat egy személy és valamely dolog között, amelynél fogva az a dolgot uralma alatt tartja, és tetszés szerint fizikai befolyást gyakorolhat rá. Például az ingó a kezei között van, az ingatlant megnöveli, vagy az épületben lakik, használja.
A birtoklás a dolognak valakihez való kapcsolódása szempontjából a legszembetűnőbb jelenség. A történelemben ismeretes összes jogrendszer bizonyos jogvédelemben részesítette a birtokost. Az alapelv mindenütt az volt, hogy a birtok ténye egymaga bizonyos jogot ad arra, hogy az adott dolgot meg is tarthassuk. Minél eszmeibb valahol a jogállapot, annál valószínűbb, hogy a birtok a valódi jogosultnál van. Ezért, ha a jog a birtokost védi, akkor a jogosultakat segíti. A birtok ténye tehát a birtokosnak jogot ad arra, hogy őt a birtoklásban senki ne zavarja tekintet nélkül arra, hogy a birtokos milyen úton jutott a dolog birtoklásához.
A tulajdon is birtoklás nélkül csak képzeletbeli tényező lehet. A tulajdonjog célja ugyanis a dolog élvezete, de ez a tulajdonjoggal pusztán el nem érhető. A tulajdonjognál fogva a tulajdonosnak engedélyezett, másoknak pedig tiltott a dolog élvezete, de ennek fizikai lehetősége még nincs biztosítva, hiszen az csak a birtoklással lehetséges.
A birtok és a tulajdon nem azonos jogintézmény, bár látszólag sok azonos jellemvonással rendelkeznek. A tulajdon a teljesebb jog és vélelmezett igényt ad a birtokra. Mégis a birtok jogvédelemben részesülhet a tulajdonnal szemben is, igaz csak ideiglenesen (Amit a possessorius perben megnyerhetünk, elveszíthetjük a petitoriusban).
A birtok és a tulajdon abban különbözik egymástól, hogy az előbbi tényleges, az utóbbi jogi hatalom. Birtok létezhet tulajdon nélkül, és tulajdon létezhet birtok nélkül. A tényleges hatalom tehát lehet jogilag igazolt, de lehet igazolatlan is, ami a birtok fogalmára nézve közömbös.