Bevalló levelek
1181
III. Béla miután elrendelte, hogy az előtte intézett ügyeket ezután foglalják írásba, jóváhagyását adta ahhoz, hogy Marcell prépost felesége, Froa asszony a Zeles nevű birtokát Farkas nádornak eladja
Minthogy a feledés az elmúlt dolgok emlékezetébe az ember természetének fogyatékosságából az időnek múlásával lassanként belopódzik, érdemes írással oltalmazni és megerősíteni azt, amit szerződő személyek kötöttek azért, hogy az írás erejével is, alkalmas férfiak tanúságtételével is sértetlenül és háborítatlanul fennmaradjon. Ennek okáért, én, Béla, Magyarország legkiválóbb királya megfontolván és a jövőre nézve gondoskodván ne hogy bármely, a jelenlétemben tárgyalt és befejezett ügy elenyésszen, mint szükségeset elrendelem, hogy akármely, a felségem jelenlétében megtárgyalt ügy írás bizonyságával erősítessék meg. Egy bizonyos Froa nevezetű asszony pedig, Marcell prépost felesége hozzám, B[éla] királyhoz jött mondván, hogy elhatározta, hogy egy bizonyos Szeles nevű birtokot ad az ispotályosok házának, idő múltán azonban úgy tetszett neki, hogy elhatározását megmásítja. Miután tanácskozott erről a dologról velem és a püspökökkel, tudniillik Makárral, Péterrel és Pállal, a jegyzőmmel a mostani erdélyi püspökkel, ez az előbb mondott úrasszony a fent megnevezett birtokot eladta százhúsz márkáért F[arkas]nak, nádorispánomnak, akiről tudott, hogy az igazságosság és az igazság fia, aki erőszakos kézzel semmit nem vesz el magának, hanem amiket pénzért megszerez, azt jogosan szerzett pénzzel nyeri el. A fent mondott, tudniillik a Szeles nevű birtokon huszonhét szabados háznép van, akik közül Petus két fiával Abazo, Hada és Haioude fiaival, Huitec és Memen dicséretes módon udvarházat készítenek, szobát fűtenek és szénát gyűjtenek, Capu fiával és Capurde szövő, Maradék fiával és János két fiával kovács, Fila fiával és Figa fiával, Cemisszel, Tas fiával Haioval, Hupu két fiával, Vid, Otus, Detsa, Farkas, Vendég fiával, Fintával, Sun két fiával, Fila fiával, Guguccu fiával, Ábel fiával, Camas, Bathudi fiával, akik lovakkal szolgálnak. Ezen ügy tanúi, Gilber pécsi ispotályos mester és Péter a pécsi kanonok, tudniillik a dékán, Lőrinc, Mátyás, Penet, Miklós, Péter mester fiai és Herkules papok, Custan fia Ambrus, fiával, Györggyel, Tarján, Beca, Vid ispán, Koppány, Máté, Petus, Fábián, tudniillik Obus, Dénes bodrogi jobbágy, Gurgus, Nemel világiak, Arnold, Amplius főesperes, Hermann a pécsi vendégek közül a vendégek elöljárója, ugyanannak a fia Endus, Matus, Marovit, Carnoldin, Mihály, Fülöp, Pósa, János, Rudlep vendégek Burgadi pap, Turus, János Szőkédről, Pacas, Cefu, Pous, akit Farkas ispán elöljárónak helyezett ugyanabba a birtokba, Elelisz, Froa udvarispánja, aki a földnek határát körös-körül megmutatta. A fent nevezett birtokhoz tartozó föld határának a kezdete pedig a keleti részről, attól a falutól indul ki, amelyet Becennek mondanak és egy fáig terjed, amelyet közönségesen tölgynek neveznek, innen a déli rész felé halad, egészen egy másik, a fent mondott néven nevezett fáig, leszállván egészen a malomig, itt átmegy a folyón és a bozótoson át folytatódik, amelyek fele Árpádi faluhoz tartozik, Árpádiról egyenes határral egészen Szőkéd faluig, Szőkédtől lemegy egészen Olaszfaluhoz és a körtefához, innen a folyón át, ahogy lemegy Varsány falutól tart a nagy határhoz és itt a nagy úton át keresztülmegy Pogány falu határán és attól a határtól Becen feleségének a sírjáig, itt a nagy úton át felhúzódik a nyugati rész felé egészen Pál határáig, aztán attól a nyugati résztől körbe halad egészen az előbb mondott faluig, amelyet Becennek hívnak. Ezt a levelet P[ál] erdélyi püspök az Úr megtestesülésétől az ezeregyszáznyolcvanegyedik esztendőben készítette és a maga mint az igazság tanúja bizonyságával erősítette meg. Ha valaki a királyok közül ezt le akarná rontani, vigyázzon az eljövendőben, nehogy hasonlóképpen az ő intézkedése legyen hiábavaló. Ha pedig más akarná ezt lerontani, sújtsa a mindenható azzal a fenyítékkel, amellyel ő haragjában sújtja a lelkeket, és lelke az olthatatlan tüzű gyehennán Dathannal és Abironnal kínlódjék.
Fejérpataky 29-30. (fordította Béli Gábor)
1217
Endus fia Péter négy márkáért eladja a Basal nevű prédiumát Atha fia Endusnak.
Péter pécsi prépost és ennek az egyháznak egész káptalanja mindenkinek, akihez a jelen levél eljut, üdvöt az Úrban. Mivel azok, amiket most elvégzünk, idővel el szokott enyészni, illő, hogy levél bizonyságával erősítsük meg azt, amit az utódok emlékezetére meg kell őriznünk. Ebből következik, hogy mindnyájatokkal tudatni akarjuk, hogy Endus fia Péter harmadik Béla fia, a legkiválóbb András király beleegyezéséből Atha fia Endustól egy bizonyos Basal nevű prédiumot négy szabados fővel együtt négy márkáért megvett, és néki a pénzt kettőnek, tudniillik Ézsau fia Miklósnak és Sebestyén fia Miklósnak kezei által, kiket övéi közül a királyi felség előtt poroszlókul kiszemelt, teljesen megfizetett előttünk. Ennek a prédiumnak pedig mint a két poroszló jelentése, mint a két fél nyilatkozata szerint a határa az Alma pataktól kezdődik és a kis völgyön át nyugat felé Ormanhoz tart, és innen észak felé halad az úton, és Szent Jakab földjéhez érkezik, innen kelet felé tart egy patakhoz, és ugyaneme patak szerint nyugatra tart, és ott lemegy a völgyön át, és itt az a határ, ami közös azzal a somogyi faluval, amit Batonak neveznek, és a völgyön át nyugatra a nagy úthoz visz, amit a császár útjának neveznek, és a ott keletre tart, és ott van az a határ, ami közös Szent Márton apát falujával, amit Ruorch-nak neveznek, és ugyaneme út szerint az Alma hídjához, amit nagy hídnak neveznek, és ugyaneme patak szerint dél felé Zuda prédiumához, és alább Márton fia István földjéhez, innen Wagyus fia Jakab földjéhez, innen ugyanarra a helyre, ahol elkezdtük, és itt van Márton fia Benedek földje. Ehhez az eladáshoz és eme föld megjárásához az összes környező szomszéd hozzájárult, akik közül, a poroszlók nyilatkozata szerint, a fent mondott határok ellen senki sem tiltakozott. Jelen volt a fent nevezett Idusnak, aki ezt a prédiumot eladta, a fivére, Pósa is és több mások is, akiknek neveit hosszú lenne elsorolni. És egyébiránt, nehogy valami tiltakozást lehessen tenni, mind a poroszlóknak, mind a feleknek tetszett, hogy ezt bizonyságunkkal megerősítsük. Hogy tehát ez megőrizze az örök állandóság erejét, azok kérésére a jelen levelet káptalanunk pecsétjével, melynek közössége a dolog bizonyságául szolgált, Péternek adtuk fohászkodván és könyörögvén az Úrhoz, nehogy valaki ugyanezek közül a bizonyságnak ellene merjen mondani. Ezt az Úr megtestesülésének ezerkettőszáztizenhetedik esztendejében cselekedtük. Amikor urunk és atyánk, Kalán volt a pécsi püspöki székben, Tiborc volt a pozsegai prépost, Lodomér a Szent János prépostja és a baranyai főesperes, Mihály az ispotály mestere, Lőrinc az éneklőkanonok, János a tolnai főesperes, Pászka az aszuágyi főesperes, Garinus a marchiai főesperes, Jákob a vátyi főesperes, Péter a valkói főesperes, János a reguni főesperes, György az őrkanonok.
ÁÚO. XI. 153-154. (fordította Béli Gábor)
1219 körül
Gyulád és fia, miután elmulasztották tartozásuk határidőre történő kifizetését, kétszeres büntetés alá estek.
Mi, a csurgói ispotályos ház konventje emlékezetül adjuk, hogy a zalai konvent levelének tartalmából megtudtuk, hogy Gyulád ispán és fia, Arnold Ochuz ispán számára negyven márka tartozást voltak kötelesek megfizetni két határnapon, tudniillik húsz márkát szent Márton nyolcadán részint báni dénárokban és részint illő becsértékben, a másik huszat pedig húsvét nyolcadán tartoztak megfizetni. Azt mégis hozzátéve, hogy ugyanez a Gyulád ispán és fia Arnold a húsz márkákért egy valamely a Drávánál lévő Harazna nevű birtokukat minden haszonvételeivel és tartozékaival együtt zálogba adták, hogy a fizetésig Ochuz ispán birtokolja, és ha a fizetés határidejét mégis elmulasztanák, akkor kerüljenek a kétszeres büntetésre. Egyébként a határidők elérkezvén, tudniillik az első határnapon O[chuz] ispánért I[stván] ispán megjelent előttünk, a második határnap elérkezvén ugyanama uráért, O[chuz] ispánért Crisius plébános jelent meg előttünk, és mivel a két határnapon semmi módon senki sem jelent meg a mondott Gy[uládért] és fiáért, Arnoldért, ezért a kétszeres büntetés, tudniillik nyolcvan alá estek. Adatott a szent György mártír előtt való napon.
ÁÚO. XI. 153-154. (fordította Béli Gábor)
1233
Mikó, miután tartozását a megállapított határideig nem tudta kifizetni a kölcsön visszafizetéséig zálogba adott földjét elidegeníti hitelezőinek.
Az egri egyház kegyes káptalanja minden Krisztus-hívőnek, akik a jelen írást majd megtekintik üdvöt és minden jót. Mindenkinek, kit illet, legyen tudomására, hogy a Miskolc nembeli Miklós fia Mikó előttünk megjelenvén élő szóval előadta, hogy bizonyos Mályinka nevű öröklött földjét, amit az ugyanama Miskolc nembeli File mesternek és pothoti Farkas ispánnak egy bizonyos időre kilenc márkáért elzálogosította olyan feltételek mellett, hogy ha azt a határidő elérkezvén nem tudja tőlük visszaváltani, minden ellentmondás nélkül közbecsű szerint eladni tartozik. Ezért mivel nemcsak a megjelölt határidő, hanem a határidő után egy egész esztendő után sem tudta visszaváltani, a megállapított feltételtől kényszerítve a mondott Mályinka föld három részét File mesternek és Tomának és az ő fivérének hatvanhét márkáért, a negyedik részt pedig a pothoti Farkas ispánnak tizenkilenc márkáért mind rokonai, mind más határosainak ellentmondása nélkül eladta szabadon és békésen való örök birtoklásra. Ugyanez a Mikó kijelentette előttünk, hogy a mondott pénzösszeget teljes egészében átvette azoktól. Hogy pedig ennek a dolognak a sora az idők múlásával nehogy feledésbe merüljön, hanem örökre érvényben maradjon, mindkét fél kérésére hajolván a jelen írást ezért átengedtük testvéreink közös tanácsából jelen lévén ezek, Orbán éneklőkanonok, Gergely, Szilveszter, Benedek főesperes, Germanus helyettes őrkanonok és sokan mások, a kegyelem ezerkettőszázharmincharmadik esztendejében, amikor a dicső András, Magyarország királya uralkodott, a tisztelendő Róbert volt az esztergomi, Ugrin a kalocsai érsek, urunk Kletus egri püspök kormányzott áldásosan.
ÁÚO. XI. 263-264. (fordította Béli Gábor)
1265
A Rátót nembeli Lóránt bán egyrészről, Farkas ispán és fia másrészről bevallást tesznek birtokcseréjükről IV. Béla előtt.
Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria és Kunország királya mindenkinek, aki a jelen levelet majd megtekinti, üdvöt abban, aki mindenek üdvössége. Mindenki tudtára kívánjuk adni ezek rendje szerint, hogy kegyeltünk és hívünk, Lóránt, egész Szlavónia bánja egyrészről, zagariai Farkas ispán és ugyanennek fia Gergely másrészről előttünk személyesen megjelenvén elmondták, hogy olyanféle cserét tettek egymás között, hogy ugyanez a Lóránt bán a Zagariában lévő Újudvar nevű, legdrágább fiunk, Béla herceg beleegyezésével adományunkból bírt egész földjét, ami először Ambrus fia Gergelyé volt, összes tartozékaival és haszonvételeivel együtt a fent mondott Farkas ispánnak és fiának és azok örököseinek adta és jutatta cserébe örökre és visszavonhatatlanul való birtoklásra, a fent mondott Farkas ispán és Gergely a mondott földért cserébe sironichai és stopnichai földekben lévő összes örökrészüket adták és juttatták előttünk, semmilyen jogot sem tartván fenn maguknak, azok minden haszonvételeivel együtt örök birtoklásra a mondott Lóránt bánnak és örököseinek és örököseik leszármazóinak ama határokkal, amik alatt, mint ugyanez a Farkas ispán és Gergely mondotta, a részeket bírták. És mivel a fent mondott Farkas ispán és Gergely részei nagyobb hasznúak és értékűek voltak, mint a Lóránt bántól nékik adott föld, ugyanez a Lóránt bán a már mondott Farkas ispánnak és Gergelynek kétszázhúsz márkát, minden márkáért öt zágrábi dénárt fizetendő, adott és fizetett rá. Hogy tehát a fent mondott csere vagy csereszerződés sora ugyaneme híveink közt örök érvényű maradjon, a felek kérésére és esdeklésére, hozzájárultunk, hogy a jelen levelet kettős pecsétünk oltalmával erősítsék meg. Adatott kegyeltünk és hívünk, Farkas mester, fehérvári választott [prépost], udvarunk alkancellárja kezei által az Úr ezerkettőszázhatvanötödik esztendejében, uralkodásunknak pedig a harmincadik évében.
ÁÚO. XI. 263-264. (fordította Béli Gábor)
1325
A nagyécsfalusi Tamás eladja két birtokát Köcski Sándor országbírónak.
A győri egyház káptalanja minden Krisztus-hívőnek, mostaniaknak és szintúgy eljövendőknek, akik a jelen levelet majd megtekintik üdvözlet abban, aki mindenek igaz üdve. Mindenki tudtára kívánjuk hozni ezek rendje szerint, hogy a zerki nemes Menhor fia, Tamás ispán egyrészről, a nemes és nagyságos férfiú, Köcski Sándor, a király úr udvarának bírója másrészről előttünk személyesen megjelenvén ugyanez a Tamás valamely, az Écsnagyfalu területén fekvő telkét vagy udvarházát kerttel vagy gyümölcsössel együtt, mely, levelünk közbejöttével, az ugyanabba az Écs faluba való Máté fia Miklóstól vétel címén, a mondott szomszédai és határosai beleegyezéséből és engedélyéből szerezett telek pedig keletről a csicsváni Egyed ispán birtokai, délről a nagyút és észak felől Felföld nevű szántók között van és fekszik, tíz hold szántófölddel együtt, mely holdak közül pedig hét hold annak a földnek a szomszédságában van, amit Mátékenderhelyének neveznek, és Konrád fia János ispán birtoka vagy szántóföldje, és három a Pansán [folyó] túl ugyanezzel a telekkel szemben van és fekszik, eladta és átengedte ugyanennek a Sándor ispánnak és örököseinek és örökösei örököseinek örökre és visszavonhatatlanul való birtoklásra a néki teljes egészében lefizetett tíz márkáért, széles bécsi dénárokban, olyan kötelezettségnek hozzáfőzött és magára vállalt terhével, hogy ha az említett Sándor ispánt vagy örököseit vagy azokat, akiknek ugyanezt a birtokot juttatta, bárki zavarni vagy bármivel akadályozni próbálná, ugyanez a Tamás ispán vagy örökösei kötelesek lesznek tulajdon fáradozásaikkal és költségeikkel megvédeni. A dolog nagyobb világosságára, levelünk közbejöttével, az előbb mondott birtokot vagy teleket a szántókkal együtt, amit, ahogy előadtuk, egészen mostanáig birtokolt, a mi jelenlétünkben bocsátotta Sándor ispán kezébe a biztonság kedvéért. Ezenkívül a fent említett Máté fia Miklós ugyanennek a birtoknak egy másik ugyanama Écsnagyfalu birtokában lévő birtokrészt, telekkel, szántókkal és összes más, bármi néven nevezett haszonvételekkel együtt, és amiről előttünk személyesen megjelenvén azt mondotta, hogy mostanáig birtokolt, az előbb említett szomszédai és határosai beleegyezésével és hozzájárulásával eladta, átengedte a többször mondott Sándor ispánnak és örököseinek örök és zavartalan birtoklásra és bírásra tíz teljes egészében kifizetett márkáért, széles bécsi dénárokban, felvállalván és kötelezvén magát arra, hogy ha ezután ugyanennek a fél birtoknak az okán bármi miatt ugyanezt a Sándort zavarni próbálnák az előbb említett Miklós saját költségeivel és fáradozásaival megvédeni és megoltalmazni tartozik, ahogyan szabad akaratából magára vállalta. Mely dolog emlékére és örök megerősítésére, a felek kívánságára és kérésére a jelen hiteles pecsétünkkel megerősített levelet átengedtük. Adatott a szent Lukács evangélista ünnepe utáni szerdán az Úr ezerháromszáz huszonötödik esztendejében Mátyás mester olvasó, Miklós éneklő és Mihály egyházunk őrkanonokja jelenlétében.
HO. III. 81-82. (fordította Béli Gábor)
1340
Kiskarmacsi János négy leányának egy fél birtokrészt ajándékoz fia és osztályos atyafiai beleegyezésével.
A zalai szent Adorján mártír apátságának konventje minden Krisztus-hívőnek, mostaniaknak, szintúgy eljövendőknek, akik a jelen levelet majd megtekintik, üdvöt az üdvösség osztójában. Mindenki tudtára kívánjuk adni ezek rendje szerint, hogy a Kiskarmacsi Miklós fia János magában eldöntvén és és fia Máté tudtával előttünk személyesen megjelenvén élő szó beszéddel oly mód tett bevallást, hogy leánygyermek iránti szeretetből, amit leányai a nemes hajadonok, Ágnes, Katalin, Dorottya és Ilona iránt érez és amit érezni remél, a Kiskarmacsban, más néven Mihályfalván bírt egész birtokrészének a felét az előbb írt nemes hajadonoknak, leányainak, Ágnesnek, Katalinnak, Dorottyának és Ilonának, adta, ajándékozta, engedte át és juttatta, sőt még mindkét nemű örökösök által a fiú örökösök örököseinek is adta, ajándékozta és jutatta örök joggal és visszavonhatatlanul való birtoklásra, tartásra és bírásra annak összes haszonvételeivel és tartozékaival, tudniillik erdőkkel, földekkel, szántókkal, telkekkel, mezőkkel, ligetekkel, szőlőkkel, szőlőhegyekkel és általában a teljes egész, bármi néven nevezett haszonvételeivel együtt. Hozzátesszük azt is, hogy ugyanez a János és Máté oly mód tette ezt, hogy ha az idők folyamán az előbb említett hajadonokat, Ágnest, Katalint, Dorottyát és Ilonát birtokrészük fele okán bárki zavarni vagy perelni próbálná, saját fáradozásaikkal és költségeikkel megvédik, és az előbb említett birtokrész elajándékozásához és elörökítéséhez az ugyanoda való osztályos atyafiaik, Lökös fiai, Móric, Mihály és János kegyes hozzájárulásukat és hasonlóképpen beleegyezésüket adták. Mely dolog emlékére és örök megerősítésére a jelen, függő és hiteles pecsétünk oltalmával megerősített kiváltságlevelünket elrendeltük, adják át nékik. Adatott Keresztelő szent János születése ünnepén, az Úr ezerháromszáznegyvenedik esztendejében.
ZO. I. 368-369. (fordította Béli Gábor)
1406
Kántor Mihály és fia húsz évre elzálogosítják egyik birtokrészüket a Csunaháziaknak.
Mi, a budai egyház káptalanja emlékezetül adjuk, hogy a Bői Kántor Mihály és annak fia, Imre személyesen, és ugyanennek a Mihálynak fiáért, Istvánért ugyanez a Mihály és Imre ügyvédlevél nélkül ugyanennek az Imrének terheit magukra vállalván egyrészről, másrészről a Csunaházi Kun János fia Jakab hasonlóképpen személyesen előttünk megjelenvén ugyanez a Mihály és Imre élő szóval oly módon tettek bevallást és nyilatkozatot, hogy bizonyos, jelenleg őket nyomasztó szükségeiket enyhítendő és könnyítendő a Kenderes nevű birtokban bírt birtokuk három részéből felet jog szerint illető minden haszonvételével és bárminemű tartozékával együtt ötven forintért, azoknak minden egyikét száz új dénárban számítván, amit, mint mondották a fent említett János fia Jakabtól, hasonlóképpen ennek fivérétől, Lőrinctől, a mondott Csunaházi Jakab fiaitól, Miklóstól és ennek fivérétől Tamástól egészben átvettek és megkaptak, a jelen levél kiadásától húsz év leforgásáig elzálogosították, sőt előttünk is zálogba adták olyan feltétellel és a lekötelezés olyan közbejövő kötelékével, hogy az előbb írt Mihály, Imre és István az előbb mondott birtokrészt a kitűzött ideig Jakabtól és más fent megírtaktól az előbb mondott pénzösszegért sem válthatják vissza, amikor pedig a határidő elérkezik az előbb említett Mihálynak és fiainak, Imrének és Istvánnak a már mondott birtokrészt az előbb megírt ötven forintért legyen szabad megváltani, hozzátéve mégis, hogy az előbb mondott Mihály és Imre az előbb tárgyalt ideig ugyanezt a Jakabot, Lőrincet, Miklóst és Tamást az előbb mondott birtokrészben tulajdon fáradozásukkal és költségeikkel mindig és mindenhol megvédik, mely előrebocsátottakra az előbb megjegyzett Mihály és Imre magukat önként, mint előrebocsátottuk, személyesen, Istvánt pedig az előbb írt teher alatt kötelezték előttünk a jelen levél közbejövő bizonyságával. Adatott a húsvét utáni legközelebbi csütörtökön, az Úr ezernégyszázhatodik esztendejében.
Károlyi I. 533-534. (fordította Béli Gábor)
1456
Sztáry Albert és Bajoni István öröklési szerződést kötnek.
Mi, Garai László, Magyarország nádora és a kunok bírája emlékezetül adjuk a jelen levél tartalma szerint tudatván mindazokkal, akiket illet, hogy a tisztelt Bajoni István egyrészről, és Sztári Imre fia Albert másrészről hozzánk eljővén Albert olyan bevallást és rendelkezést tett, hogy mivel testvéri szeretetben és atyafiságban közel áll Istvánhoz, ezért ugyanezet a testvéri köteléket örökre meg kívánván tartani, ha megesnék vele, hogy az idők múltán isteni elhatározásból e világból örökösök vigasza nélkül távozna, akkor a Bihar vármegyében lévő és bírt Sztár birtoknak pontosan és éppen a felét az ugyaneme birtok színén lévő malommal és az ugyaneme birtokban beszedni szokott vámmal együtt, ezenkívül a Megyer és Szentjános birtokok felét, hasonlóképpen a Marja és Fáncsika birtokok, nemkülönben a Szentjános és Látóháza nevű prédiumok negyedét, amely félbirtokok és birtok-és prédiumrészek Bathyáni Györgyről, osztályos atyafiáról szálltak öröklési jogon Albert atyjára, Imrére és következésképpen magára Albertre, nemkülönben utódaira és az utána maradókra, ugyanerre a Bajoni Istvánra és valamennyi utódaira és az ő utána következőkre szálljanak és háramoljanak azonnal mindörökre. Másrészről pedig az említett István szabad elhatározásból oly mód vallott, hogy ha megesnék, hogy maga is e világból örökös reménye nélkül távozna, akkor bárhol a megyében lévő minden teljes joggal őt illető összes birtokai és birtokrészei, amiket szerzett és a jövőben szerezni fog, a mondott Albertre háramoljanak és szálljanak azonnal. Amire az előbb megjegyzett felek szabadon és előttünk is kötelezték magukat a jelen levél tartalma és bizonyságának közbejöttével. Adatott Budán a szent Tiburcius és Valerianus ünnepe utáni legközelebbi szerdán az Úr ezernégyszázötvenhatodik évében.
Károlyi II. 309-310. (fordította Béli Gábor)
1481
Szemerei Geresdi János alzálogba adja Szemerei Gancz Bálintnak azt a birtokrészt, amit neki Ciráki Lőrinc adott zálogba.
Mi, a csornai szent Mihály arkangyal apátság konventje emlékezetül adjuk, hogy a Szemerei Geresdi János valamely atyafiai és rokonai terhét az alulírtakat illetően magára vállalván előttünk személyesen megjelenvén élő szóval olyképpen tett bevallást, hogy a néhai Ciráki Tamás fia Lőrinc a Sopron vármegyében lévő Tomaj prédiumban bírt teljes birtokrészét művelt és meg nem művelt szántóföldekkel, rétekkel, halászhelyekkel, erdőkkel, ligetekkel, vizekkel vízfolyásokkal és halászati jogokkal és minden más, az ugyaneme részt illető és ehhez tartozó összes haszonvételek teljességével együtt, amit ugyanez a néhai Ciráki Tamás fia Lőrinc más ez oknál fogva szerkesztett levelünk rendje szerint néki nyolc tiszta aranyforintért zálogosított el, Szemerei Gancz Bálintnak és fiainak, Kelemennek, Máténak, Gergelynek és Andrásnak és minden más örököseinek éppen annyiért, nyolc aranyforintért, miután korábban törvényes intést tett János fia Lászlónak, tudniillik az előbb említett Ciráki Tamás fia Lőrinc unokafivérének, zálogba adta, és még oly mód zálogosította, hogy ha ugyanez a Geresdi János és az előbb említett Ciráki Lőrinc és örököseik ugyanennek a Lőrincnek a mondott Tomaj nevű prédiumban lévő fent írt birtokrészét ugyanettől a Grancz Bálinttól és fiaitól és azok örököseitől vissza tudják váltani, akkor ugyanezek ugyanazt, miután az előbb írt nyolc aranyforintokat visszakapták, tartozzanak és legyenek kötelesek ugyanezeknek visszaadni és visszabocsátani, mindazonáltal az előbb említett Geresdi János az előbb jelzett másik, az előbb érintett Lőrinc zálogosítása okán számára szerkesztett és átadott levél tartalma szerint magára vállalta, hogy bármely keresőkkel szemben mindig és bárhol megvédi, megóvja és megoltalmazza őket tulajdon fáradozásaival és költségeivel eme jelen levelünk tartalma és közbejövő bizonysága szerint. Adatott a szent Ilona királyné ünnepe utáni legközelebbi vasárnapon az Úr ezernégyszáz nyolcvanadik esztendejében.
SO. II. 533-534. (fordította Béli Gábor)
1522
Petronella asszony, Losonci Bánfi Péter özvegye a férjének kölcsönadott pénz okán, valamint hitbére és jegyajándékai címen a férje vagyonából őt megillető jószágokat egyetlen leányának, Annának ajándékozza.
Mi, a kolozsmonostori Szent Szűz apátság konventje a jelen levél tartalmával emlékezetül adván tudatjuk mindenkivel, akit illet, hogy a nagyságos Petronella asszony, a néhai nagyságos Losonci Bánfi Péter özvegye előttünk személyesen megjelenvén ily mód tett szabadon bevallást: Ahogyan magában érett elhatározásra jutott, megfontolván és újólag is arra a gondoskodó elhatározásra jutván, hogy az látszik a maga és a nemes hajadon, Anna, egyetlen, a néhai urától és férjétől nemzett leánya számára a lehető leghasznosabban és legüdvösebbnek, ha abból a kedvességből és egyetlen anyai szeretetből, amit ugyaneme hajadon iránt érez, földi javai és örökségei felől gondoskodik, összes részeit minden úgy várjogait, mint birtokjogait Erdélyen kívül, a magyarországi részekben: Valkó várban és az Oláhvalkó, Magyarvalkó, Nagyfalu, Kraszna és Zovány az ugyanehhez a várhoz tartozó krasznai birtokokban, és Sebesvár, más néven Kalotaszeg birtokokban, nemkülönben Kolozsban, Bánfihunyad mezővárosban és Tordában, Régen mezővárosban, hasonlóképpen Dobokában és Külső-Szolnokban az egész Szemesnye-vidéken Bonchida, Válaszút, Borsa, Földvár, Kozárvár és Cserk nevű birtokokban, nemkülönben ugyaneme részek, várak, mezővárosok, birtokok birtokjogok bármi és minden bárhol és bármely vármegyében akár Magyarország határain belül és kívül, akár az erdélyi részekben lévő és bírt tartozékaival együtt, amiket, kivéve az erdélyi részeken kívül lévőket, a fent mondott nagyságos néhai Bánfi Péter, az előbb mondott Petronella asszony férje ugyaneme úrnő által a saját maga pénzéből adott különféle szükségletekre és a néhai Bánfi Péter elzálogosított és bármi egyéb, bárhogyan megírt javai és birtokjogai visszaváltására kiadott és kifizetett háromezer forintokért ugyanennek a Petronella asszonynak és a fent mondott hajadon leányának Annának, azért is, merthogy atyai jogon is megilletik, adott és tudott be bizonyos címen és más afelől szerkesztett leveleinkben megjelölt jog szerint, azok összes haszonvételeivel és bárminemű tartozékaival, tudniillik földekkel, művelt és megműveletlen szántókkal, rétekkel, mezőkkel, legelőkkel, szénásokkal, erdőkkel, ligetekkel, cserjésekkel, csalitokkal, nádasokkal, vizekkel, folyókkal, patakokkal és azok folyásaival, halászhelyekkel, halászjogokkal, tavakkal és azok helyeivel, malmokkal és malomhelyekkel, hegyekkel, völgyekkel és szőlőhegyekkel, általában azok bármiféle, bármi néven nevezett haszonvételei és tartozékai teljességével, és jog szerint és régtől fogva azokra vonatkozó és azokhoz tartozó minden joggal együtt, ami őt érinti és illeti, és a számára az összes fent mondott vár-, mezőváros-és birtokrészekben, birtokjogokban és tartozékokban keletkezett hitbérrel és jegyajándékokkal együtt mindenféle pénzfizetés nélkül, pusztán csak anyai szeretetből és azért is, mert ugyanezt a leányt a vér és az öröklés joga szerint és egyébként minden jogcímen megilletik, és mert atyja, a néhai fent mondott Bánfi Péter halála után a leány anyjával, az előbb mondott Petronella asszonnyal ezeket békésen együtt birtokolta, és vele együtt volt mind a mai napig, és van most is azok békés birtokában, a fent megjelölt hajadon leányának, Annának adta és ajándékozta és juttatta örök joggal és visszavonhatatlanul való tartásra, birtoklásra és hasonlóképpen bírásra, Petronella magának ugyanazokban semmi jogot és semmiféle tulajdont sem tartván fenn, hanem minden és összes jogot és tulajdont, amit ugyanazokban bírt, ugyanerre a hajadon leányára, Annára ruházta át, és ugyanazokról teljességgel és egészen levéve kezeit, az ő jogának tudta be, ahogyan előttünk is adta, ajándékozta, juttatta, átengedte és betudta az ezeknek elvégzéséről szóló levelünk közbejövő bizonysága és tartalma szerint. Adatott a vízkereszt ünnepe után a legközelebbi szerdán az Úr 1522. esztendejében.
Bánffy II. 503-505. (fordította Béli Gábor)
Rövidítések:
ÁÚO.
=
Árpádkori új okmánytár XI. (Szerk. Wenzel Gusztáv). Bp., 1873
Bánffy
=
Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli Losonczy Bánnfy család történetéhez I-II. (Szerk.: Varjú Elemér) Bp. 1908-1928
Fejérpataky
=
Fejérpataky László: III. Béla király oklevelei. Bp.
HO.
=
Hazai okmánytár VIII. (Szerk.: Nagy Imre). Bp., 1891
Károlyi
=
A Nagy-Károlyi gróf Károlyi család oklevéltára (Szerk.: Géresi Kálmán) I-II. Bp. 1882-1889.
SO.
=
Sopron vármegye története. Oklevéltár I-II. (Szerk.: Nagy Imre), Sopron, 1891
ZO.
=
Zala vármegye története. I-II. (Nagy Imre, Véghely Dezső és Nagy Gyula) Bp., 1886-1890