Betáblázás

Az adóssági követelések betáblázása mindig azon törvényhatóságok előtt történt, amelyben az adós javai találhatóak. Nemesi és jobbágyi birtokra nézve a vármegyei közgyűlésben, a szabad királyi városokban és a Jász-Kun kerületekben a városi tanács rendes ülésén, a hajdúvárosokban a kerületi ülésen, a bányavagyonra nézve a bányász hegymester és jegyző előtt. Betáblázni csak olyan követelést lehetett, amely meghatározott pénzeszközre szólt, e végre a szükséges eredeti okiratot beadták, azt a közgyűlésen felolvasták és a betáblázás megtörténtét az okiratra rávezették és annak, aki kívánta, külön betáblázási bizonyítványt állítottak ki. Kétség kívül előnytelen volt az adósra nézve, hogy az ilyen betáblázásnál a követelést az adósnak nem valamelyik ingatlanára, hanem minden földbirtokára kiterjesztették. A hitelezőket sem védték különösebb jogi garanciák és hiányoztak a szervezeti keretek. A nemesség továbbra sem szerette volna, hogy betekinthessenek földbirtokaiba, és ezzel valóságos vagyoni helyzete bárki számára láthatóvá váljék.