Adománylevél

(Források (királyi adományok) )

1156

II. Géza német vendégeinek királyi birtokokból adományoz.

 

Minthogy nemzedék támad és nemzedék múlik, ezért az atyai elődök hosszú sora jogszerűen és helyesen arra törekedett, hogy határozmányait és rendelkezéseit a végrendelet írásba foglalása módján éppúgy a mostaniaknak, mint az elkövetkezőknek is tudtára, tudomására hozza és megőrizze a fseledéstől. Ez időben én, második Géza király, második Béla király fia, aki a legfőbb oltalmazó kegyelemből bírom örökös joggal atyám országát, valamely vendégeimnek, tudniillik Gotfrith és Albrecht serény vitézeknek, akik hívásunkra hátrahagyván honukat és örökségüket Magyarországra tisztességgel bejöttek, és mivel illendő volt az ily előkelőket királyi bőkezűséggel támogatni, ezért Karakó megyében átengedtem nékik két falvas helyet és egy királyi erdőt, amit Sárnak hívnak, négy őrrel együtt, azonkívül adtam nékik a soproni várföldön a Locsmánd nevezetű falut minden vásárvámmal és az udvarnokok Gerloth nevű falujának földjét és annak közelében a Rábcán felül lévő Sopron falu földjét, amit Sarudnak mondanak, mindazonáltal oly érvénnyel, hogy az elkövetkező királyok vagy ispánok közül senki se merészelje ezt a királyi adományt tőlük elvenni, de azok fiaitól és utódaitól se visszavenni. Ezen dolog üdvéül, hogy erős és szilárd maradjon, Barnabás által a királyi pecséttel rendeletem megpecsételni előkelőim, tudniillik Márton érsek, Micu érsek, Izbegh püspök, Belos bán, Heyderic udvarispán, Apa ispán, Gatal ispán és Zascc jelenlétében. Ennek az ügynek a poroszlója Gatal ispán fivére Farkas. Ha pedig valaki ezt a rendelést megsértené, legyen átkozott.

SO. I. 1-2. (fordította Béli Gábor)

 

1214

II. András viszonzásul, mert Gertrúd királyné megölése után magához vette és nevelte Béla királyfit, Myscának adományozza a zalai várföldből Edericset

A szentháromság és oszthatatlan egység nevében. András Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia és Lodoméria királya mindörökké. Mivel a királyi felség nemeslelkűségének övéi érdemei szerint gazdagon kell áradnia, fontos és üdvös, azoknak az érdemeseknek dicséretére bő és megnyitott királyi kézzel kiterjeszteni a bőkezűséget, akik nem akarnak sem magukkal, sem övéikkel fukarkodni, hanem amikor elérkezik az idő, nem rettegnek vérük hullásától. Tehát ettől a megfontolástól kegyesen vezérelve, ama kivételes hűségű szolgálat miatt, amit Mysca ispán, Salamon mester atyja nékünk tett, aki kedves feleségünk sajnálatos, gazok által könyörtelenül véghezvitt meggyilkolását követően fiúnkat, Bélát elhagyatottságunkban mellőlünk magához vette, akit a leggyengédebben nevelt, és amikor akartuk, bámulatos mód, a hűség dicséretes csodájára a neveltet, akit noha megtehette volna, mégsem hagyott el, visszabocsátotta atyai keblünkre, ezért az oly nagy szolgálatért viszonzásul egy bizonyos Ederics nevű, a zalai vártól kivett földet adományoztunk néki és örököseinek örök joggal, amit hívünk a Szolnok nembeli Henrik ispán által minden ellentmondás nélkül meghatároltattunk és bevezettük a mondott Myscát. Mely földnek tehát az első határa a Warizka forrás fakadásánál kezdődik az erdős és bükkös völgyön átmegy a határ Domasa házához, innen a nagy úthoz, ami az útról Mogyoród közelébe megy, onnan a földhatárok és a megjelölt fák szerint egészen Márkus határaihoz, és ott rátér a nagy útra, ami mentén a földhatárok és a megjelölt fák szerint egészen Ochuz ispán közelébe (megy), aminél az erdő szerint megy a hegyre, amit közönségesen Berczy-nek neveznek, aminél lemegy a földhatárok szerint a Ztumpach vízhez, innen fölmegy Dénes háza mellett a nagy útra, amin hosszabban halad a megjelölt fáknál és a földhatároknál, (és) visszatér a korábbi helyhez, tudniillik a Warizka forrás fakadásához, ahol keleten a sehturiakkal határos bal oldalt. Hogy tehát adományunk és örök megerősítésünk rendje ezután megingathatatlan maradjon, a jelen biztosítékul hagyott levelet pecsétünk oltalmával rendeltük megjelölni. Adatott Tamás, a királyi udvar kancellárja, fehérvári prépost kezei által az Úr megtestesülésének ezerkétszáztizennengyedik évében a tisztelendő János esztergomi, a tisztelendő Bertold kalocsai érsekek jelenlétében, midőn Kalán a pécsi, Katapán az egri, Dénes a csanádi, Simon a váradi, Gothard a zágrábi, Vilmos az erdélyi, Péter a győri, Róbert a veszprémi, Jakab a váci egyházat kormányozta, amikor Miklós nádor és bodrogi ispán, Ochuz bán, Gyula vajda és szolnoki ispán volt, amikor Salamon Bács megyét és a tárnokmesterséget, Mika Bihar, Smaragd Pozsony, János Sopron, Potho Moson, Misca Vas, Márton Csanád megyét és az udvarispánságot, Sándor Újvár, Miklós Fejér vármegyét bírta. Uralkodásunk tizedik évében. 

ÁÚO. VI. 367-368. (fordította Béli Gábor)

 

1223

II. András a hűtlen Domald Cserka menti birtokát Gergely és István ispánoknak adományozza.

A szentháromság és oszthatatlan egység nevében. András, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia és Lodoméria királya mindörökké. Mivel a királyi felség tiszte szerint egyesek érdemeit mérlegelni, és az érdemeknek megfelelően kinek-kinek felelni tartozunk, igazságos és a józan ésszel egyező, hogy a hűtleneket és a jogtalanság útján járókat gyökerestől kiirtsuk és elpusztítsuk, a jókat és igazságszeretőket pedig, akik a királyi korona javán és az ország érdekében fáradoznak, ne feledjük adományokkal bőkezűen jutalmazni. Ebből következik, hogy minden mostaninak és eljövendőnek tudtára kívánjuk adni, hogy jobbágyunk, a horvátországi Domald hűtlenségéről tudomást szerezvén, amit királyi koronánk ellen követett el, összes báróink tanácsából egy bizonyos birtokát, ami a Cserka vizétől kezdődik és lemenvén a tengerig egészen Záráig tart, hű ispánjaim, Gergely és István és ugyanezek atyafiainak lankadatlanul hűséges szolgálatai okán, amiket nékünk szüntelenül és fáradhatatlanul teljesítettek, minekutána a már mondott Domald az előbb megnevezett híveink, Gergely és István földjét külországokból behívott férfiakkal csapatot vezetve teljesen elpusztította, a megannyi érdem viszonzásaképpen, nékik és örököseiknek és örököseik utódainak adományoztuk örökjoggal való birtoklásra, amit a többször megnevezett D[omald] és rokonai nagyatyjuktól, a vak Zolojnától szerezték, őket hívünk, a Jaduch ispán fia, Gergely által birtokba bevezetvén. Hogy pedig ez az általunk tett adomány mindig ép és sértetlen maradjon, meghagytuk, hogy a jelen levelet pecsétünk oltalmával örökre megerősítsék. Adatott Cletus, udvarunk kancellárja és egri prépost kezei által az ige megtestesülésének ezerkettőszázhuszonharmadik esztendejében. Amikor esztergomi egyház meg volt üresedve, a tisztelendő Ugrin kalocsai érsek volt, Dezső csanádi, Róbert veszprémi, Tamás egri, Sándor váradi, Bertalan pécsi, Bereck váci és az Isten egyházát más püspökök kormányozták dicsőségesen. Gyula nádor és bodrogi ispán, Miklós királynéi udvarispán és soproni ispán, Salamon bán, Batez udvarunk ispánja és békési ispán, Pós bihari, Buzád pozsonyi, Lőrinc újvári és más megyésispánok viseltek hivatalt országlásunk huszadik esztendejében.

ÁÚO. VI. 419-420. (fordította Béli Gábor)

 

1267

V. István az örökös nélkül elhunyt Izrad várjobbágy földjét, amit előbb orvosának, majd orvosa halála után Thekus fia Istvánnak adományozott, ez utóbbi hűtlensége miatt hívének, Pósnak és fivérének adományozza.

István, Isten kegyelméből Magyarország ifjabb királya, erdélyi herceg minden Krisztus-hívőnek, akik a jelen levelet majd megtekintik, üdvöt a mindenek megváltójában. A királyok körültekintő gondoskodása a nékik engedelmeskedő jutalomra érdemeseknek úgy tartozik felelni, hogy más a példájukon felbuzdultakat hathatósabban ösztönözze hűséges szolgálatokra. Ezért mindenki tudtára kívánjuk adni ezeknek rendje szerint, hogy miután számba vettük hűséges hívünknek, Pós mesternek és ugyanennek fivére, Domonkosnak, hűségét és szolgálataik érdemeit, mégis kiváltképp Pós mesterét, aki midőn Feketehegy várában tartózkodtunk hűségesen és odaadóan szolgált, úgy tudniillik, hogy amikor a Kemény fia Lőrinc a mondott várat ellenünk ostromolta, ugyanez a Pós mester, amint sokan a mieink közül a várból kitörvén ellenségeink sokasága ellen férfiasan vitézmód harcolt. Azután amikor azt követően összegyűjtvén embereinket Lőrinccel és atyánk minden ellenünk a mondott várhoz küldött hadával ugyanott megütköztünk, a hűség számos tiszteletreméltó jelét tanúsította. Egyébiránt midőn Isten engedelméből a fent mondott várból a dunai részekhez vonultunk, ugyanez a rettenthetetlen Pós mester abban az ütközetben, amit Isaszegnél az előbb mondott atyánk főserege ellen vívtunk, miután az ellenség kunjai közé rontván számosakat megölt, Henrik nádor foglyul ejtett fiát, Jánost hozzánk hurcolta. Mi pedig megannyi szolgálatának viszonzásául, jóllehet alaposan megfontoljuk, amiket most teszünk, amiket tenni szándékozunk ezekre figyelemmel, egy bizonyos a Kassa falu és a Szina falu közt fekvő Enyicke nevű földet, amin a Crismed folyó folyik keresztül, ami az örökös nélkül elhunyt Izrad abaújvári várjobbágy földje volt, amit is midőn kezeinkhez háramlott, Jánosnak, orvosunknak adtunk, és annak halálával Thekus fia Istvánnak adományoztunk, akitől hűtlenség miatt elvévén Pós mesternek és fivérének, Domonkosnak, illetve ezek örököseinek adtuk, adományoztuk és juttattuk örök joggal és visszavonhatatlanul való birtoklásra a királyi felség kegyének teljességéből. És nem mulatsztjuk el azt sem, hogy midőn Péter rokonaival, Mártonnal, Dragossal, Ambrussal és Ábrahámmal Izraddal való rokonság okán a mondott föld felől maga Pós mester ellen tiltakozott, végre miután ugyanezek előttünk személyesen megjelentek, az előbb mondott földet magának Pós mesternek és fivérének, Domonkosnak és ezek örököseinek juttattuk békésen és zavartalanul való megtartásra. Mely föld határai, miként a jászói konvent levelében benne foglalni láttuk, és Cege emberünk élő szóval előadta, megtudtuk, ebben a rendben lettek megjelölve: Az első határ egy dombon kezdődik észak felől, itt van két határ, és tart egyenesen délre, ahol három határ van a nagy út mentén, és ugyanennek mentén tart délre, ahol három határ van, amik elválasztják Gurk mestertől, innen tart dél felé, ahol négy határ van, amik elválasztják a csói Teorortól és Gáltól, ezután dél felé tart, és egy helyhez vezet, ahol három határ van, ami a fent mondott Teodortól és Gáltól választja el, ezután nyugatra fordul, és keresztülmegy a nagy úton, aminél három határ van, amik Domonkos fiától választják el, innen tart felfelé keletre, ahol három határ van, amik a szokoli nemesektől választják el, innen előremegy északra, és ahhoz a helyhez vezet, ahol három határ van a nagy út mentén, és ugyanannak mentén tart északra, és keveset haladván eléri ugyanazt, és ahhoz a helyhez tart, ahol három határ van, és innen arra helyre, ahol ismét három határ van, onnan pedig  a kőoszlophoz megy, amit balwankew-nek (bálványkőnek) neveznek, ahol három határ van, innen északra ereszkedik alá közel a száz fához, ahol három határ van, és innen tart észak felé, a főhatárokhoz, innen egyenesen nyugat felé tart és a patakhoz vezet, amit Egrespataknak neveznek, ami Marhard ispántól választja el, és innen egyenesen északra tart, ahol négy határ van, amik az előbb mondott Marhard ispántól Gergely határaihoz csatlakoznak, és innen egyenesen északra tart egészen a nagy útig Antal határai mellett, és egy keveset ugyanazon az úton haladván leér az útról kelet felé ahhoz a helyhez, ahol három határ van, amik Gyurk mestertől választják el, és onnan nagyjából kelet és dél között halad ahhoz a helyhez, ahol négy határ van, és innen a nagy térségen át haladván letér a mezőre, ahol három határ van, és innen egyenesen dél felé tart, az út mentén három határ van, és innen megy keletre, (és) a patakhoz vezet, és azon keresztülmenvén egyenesen kelet felé tart, (és) Ezenka elhagyott falvaihoz tart két határhoz egy hegyen, és innen lemenvén ismét a korábbi dombhoz tart, és így határolódik körbe. Hogy tehát ez az általunk tett adomány az örök erő erejét bírja, és idők folyamán senki se vonhassa kétségbe, a jelen levelet számukra kettős pecsétünk oltalmával erősítették meg. Adatott Péter mester, kegyeltünk és hívünk, udvarunk alkancellárjának kezei által, az Úr ezerkettőszázhatvanhetedik esztendejében.

ÁÚO. VIII. 173-175. (fordította Béli Gábor)

 

1405

Zsigmond miután megkegyelmezett Losonci Lászlónak és Györgynek, új adomány címen visszaadja azokat a Doboka megyei jószágaikat, amiket hűtlenségük miatt elvett.

Mi, Zsigmond, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, stb. királya, brandenburgi őrgróf stb., a Szent Római Birodalom főhelytartója és Csehország kormányzója a jelen levél tartalmával emlékezetül adván tudatjuk mindenkivel, akit illet, hogy bár tudomásunkra jutott, hogy a néhai Losonci Dénes bán fiai, László és György országunk zavargásainak és lázongásainak legutóbb múlt idején letérvén hűségünk ösvényéről és a köteles hűség megtartásáról felségünk elleni hűtlenségbe estek, megfontolván, hogy nagyon is dicsőségünkre válik, ha a lázongásokat irgalmunk kegyével elnézzük, és olyan jóindulatot mutatunk alattvalóink kihágásaival szemben, hogy akiket pallossal büntethetnénk, könyörületünk gyógyírjával mentesítjük, az előbb említet Lászlónak és Györgynek az efféle általuk az előbb mondott lázongások idején királyi személyünk és bárki más ellen tett, megvalósított és véghezvitt hűtlensége, felségünk megsértése és más bűntettek, rablások, károsítások, jogtalanságok és bármiféle gaztettek miatt, nemkülönben ugyanezek fejeinek és bizonyos egyező okoknál és megfontolásoknál fogva a királyi felség számára megtartott birtokainak és dolgaiknak és bárminemű javainak, a Doboka megyében lévő Bonchida, Válaszút, Borsa, Salgó, Igrici és Tótfalu birtoknak, a fent említett Bonchida és Válaszút birtokokban beszedni szokott vámokkal együtt különös kegyelmet és irgalmat adtunk, mégis, mivel a fent mondott László és György az általunk nékik adott kegyelem után királyi tetszésünkre a rájuk bízott feladatokban magukat serénynek mutatták, és ennélfogva azt óhajtván, és attól a szándéktól vezérelve, hogy a hálásak királyi felségünk szemében mintegy új szolgálók, új kegy jutalma elnyerésének örvendjenek, az előbb említett  a már mondott Doboka megyében lévő Bonchida, Válaszút, Borsa, Salgó, Igrici és Tótfalu nevű birtokokat, a fent említett Bonchida és Válaszút birtokokban beszedni szokott nevezett vámokkal együtt, nemkülönben azok mindenegyes jogaival, joghatóságaival, jövedelmeivel, művelt és megműveletlen földjeivel, erdeivel, rétjeivel, ligeteivel, cserjéseivel, hegyeivel, havasaival, völgyeivel, halmaival, mezőivel, vizeivel, patakjaival és azok folyásaival, malmaikkal és azok helyivel, halászó helyeivel, halászati jogaikkal és általában azok összes haszonvételeivel és tartozékaival tudniillik mezeiekkel és havasiakkal, azok igazi és régi határaival, amelyekkel azokat ők és eleik vagy bárki mások jogszerűen bírták és tartották és birtokolták ugyanennek a Lászlónak és Györgynek az említett lázongás ideje és a nékik adott kegyelem után a felségünknek nyújtott és teljesített hűségét és hű szolgálatai érdemeit megvizsgálván elhatározott szándékunkból és eltökélt akaratunkból, főpapjaink és báróink ehhez hozzájáruló tanácsából is királyi kezünkből visszabocsátottuk, visszaadtuk, visszaszolgáltattuk, visszaengedtük, sőt ha kell, új adományunk címén és minden joggal, ha ezért adományukra kerülnek vagy kerülhetnének, a néhai Dénes bán fiainak, az említett Lászlónak és Györgynek  és örököseiknek és összes utódaiknak adjuk, adományozzuk és juttatjuk örökre és visszavonhatatlanul való birtoklásra, megtartásra és hasonlóképpen bírásra más jogok sérelme nélkül. A jelen, nékünk színleg visszahozott levelet pedig privilégiumunk formába szerkesztetjük. Adatott Budán a keresztelő szent János születése ünnepe utáni hétfőn az Úr ezernégyszáz ötödik esztendejében.

Bánffy I. 488-490. (fordította Béli Gábor)

 

1486

I. Mátyás magszakadás okán szent koronára háramlott birtokrészt adományoz Kéri Sebestyénnek és Nemespulai Berecknek.

 

Mi, Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország stb. királya a jelen levél tartalmával tudatván emlékezetül adjuk mindazoknak, akiket illet, hogy Nemespulai Bereck és Kéri Sebestyén nemes híveink hűségét és hű szolgálatait megvizsgálván és megfontolván, amit elsősorban a mondott országunk, Magyarország szent koronájának és végtére felségünknek különböző alkalmakkor és időkben a hűség tökéletes szilárdságával tettek és használtak a Sopron vármegyében fekvő Nemespula birtokban bírt ama birtokrészt, amiről azt mondták, hogy különben a néhai ugyanoda valósi Lóránt bírt, de magszakadása révén ugyaneme országunk régi és kipróbált szokásjoga szerint jogszerűen és törvényesen országunk, Magyarország szent koronájára és következésképpen felségünkre háramlott, összes haszonvételeivel és tartozékaival, minden földekkel, tudniillik művelt szántókkal és megműveletlen földekkel, rétekkel, legelőkkel, szénásokkal, erdőkkel, ligetekkel, hegyekkel, völgyekkel, szőlőkkel és szőlőhegyekkel, folyóvizekkel, halászó helyekkel és vízfolyásokkal, és malmokkal és malomhelyekkel együtt és általában bármilyen haszonvételeinek és tartozékainak bármi néven nevezett teljességével a valóságos és régi határok között, fennállván az előadottak, úgy ahogyan előadtuk, az említett Sebestyénnek és Berecknek és általuk Demeter fia János atyának, nemkülönben Benedeknek Sebestyén és Damjánnak Bereck testvéreinek és örököseiknek és összes utódaiknak adtuk, adományoztuk és jutattuk, sőt adjuk, adományozzuk és juttatjuk örök joggal és visszavonhatatlanul való birtoklásra és szintúgy bírásra más jog épen tartásával eme levelünk értelme és tanúbizonysága közbejöttével, amit akkor szerkesztetünk kiváltságlevelünk alakjába, midőn nékünk színleg visszahozzák. Adatott Pozsonyban Szent Máté apostol és evangélista ünnepe utáni csütörtökön az Úr ezernégyszázhatvannyolcadik esztendejében, megkoronázásunknak pedig a tizenegyedik évében.

HO. II. 350-351. (fordította Béli Gábor)

 

1471

I. Mátyás Nádasdi Lászlónak, Sankfalvi Istvánnak és László nővérének újadomány címen adományozza az elődeik és az általuk hosszas birtokban tartott birtokot és birtokrészt.

 

Mi, Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország stb. királya a jelen levél tartalmával tudatván emlékezetül adjuk mindazoknak, akiket illet, hogy Nádasdi László nemes hívük hűségét és hű szolgálatait megvizsgálván és megfontolván, amit elsősorban a mondott országunk, Magyarország szent koronájának és végtére felségünknek különböző alkalmakkor és időkben a hűség szilárdságával használt, a Vas vármegyében lévő Pagh nevű birtokot és a Rádóc birtokban bírt teljes birtokrészt, melyeknek birtokában, ugyanez a László azt nyilatkozta, az ő és a Sankfalvi István fia István elei régtől fogva benne voltak, és maga, valamint a mondott István jelenleg is benne van, hasonlóképpen teljes és minden királyi jogunkat, amit ha a mondott birtokban és birtokrészben bármiképp bírnánk és bármi okból és módon a felségünket illetné, összes haszonvételeivel és tartozékaival, mindenféle földekkel, tudniillik művelt szántókkal és megműveletlen földekkel, rétekkel, legelőkkel, mezőkkel, szénásokkal erdőkkel, ligetekkel, hegyekkel, völgyekkel, szőlőkkel és szőlőhegyekkel, folyóvizekkel, halászó helyekkel és vízfolyásokkal, és malmokkal és malomhelyekkel együtt és általában bármilyen haszonvételeinek és tartozékainak bármi néven nevezett teljességével a valóságos és régi határok között, fennállván az előadottak, úgy ahogyan előadtuk, a megjegyzett Nádasdi Lászlónak és Sankfalvi István fia Istvánnak és általuk ugyaneme László nővérének, a nemes Katalin asszonynak és örököseiknek és összes utódaiknak új adományunk címén adtuk adományoztuk és juttattuk, sőt adjuk, adományozzuk és juttatjuk örök joggal és visszavonhatatlanul való tartásra hasonlóképpen bírásra más joga épen tartásával eme levelünk értelme és tanúbizonysága közbejöttével, amit akkor szerkesztetünk kiváltságlevelünk alakjába, midőn nékünk színleg visszahozzák. Adatott Budán a szent kereszt felmagasztalása ünnepe utáni szerdán az Úr ezernégyszázhetvenegyedik esztendejében, megkoronázásunknak pedig tizennegyedik évében.

HO. II. 356-357. (fordította Béli Gábor)

 0

1529

János király megparancsolja a kapornaki konventnek, hogy küldje ki emberét a Peleskei Ördög Mátyás hűtlenség címen nyert adománybirtokába történő bevezetéséhez.

 

János, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia stb. királya. Híveimnek a kapornaki Szent Megváltó konventnek üdvöt és kegyet. Mivel hívünk, a tiszteletreméltó Peleskei Ördög mátyás hűségét és hű szolgálatai önzetlen érdemeit megvizsgálván és megfontolván, amiket elsősorban országunk, Magyarország szent koronájának és ennélfogva felségünknek különböző helyeken és időkben tett és teljesített, Rajki István minden, az ugyanama Rajk és Petréte nevű, Zala megyében lévő birtokokban bírt összes birtokrészeit, hasonlóképpen Terjéki Antal minden ugyanott bírt összes birtokjogait azok valamennyi haszonvételeivel és bárminemű tartozékaival együtt, amikről kiderült, hogy reánk és adományozásunkra háramlottak és szálltak vissza jogszerűen és törvényesen a már mondott országunk régi és kipróbált szokásjoga és törvénye szerint, mert ugyanez a Rajki István és Terjéki Antal hűségünkről, amivel nékünk mint Magyarország igazi és törvényes királyának tartoztak, megfeledkeztek és a német párthoz szegődtek, következésképpen bebizonyosodott, hogy Ferdinándhoz, Cseh ország királyához és mondott országunk nyilvánvaló ellenségéhez csatlakoztak, és pártját fogták, és ezáltal örök hűtlenségbe és felségünk megsértésébe estek, fennállván az előadottak, úgy ahogyan előadtuk, az említett Ördög Mátyásnak és örököseinek és összes utódainak adományoztuk örökre másik adománylevelünk érvénye szerint, és azt akarjuk, hogy ugyanőt emberünk és emberetek iktassa be törvényesen ugyanezek birtokába, tehát hívségteknek ezek rendje szerint szigorúan megparancsoljuk, hogy a jelen levélről értesülvén embereteket küldjétek ki tanúbizonyságul, akinek a jelenlétében Lengyel Mihály, vagy Bebesi Bertalan, vagy Hetesi Kis András, vagy Bech Illés, avagy mások híján Farkas István fia farkas János királyi emberünk a fentnevezett Rajki István és Terjéki Antal összes, a Zala megyében a Rajk és Petréte nevű fentírt fekvő birtokokban és egyébként, mint mondottuk, bárhol bírt javai és birtokjogai és birtokrészei színén az összes ugyanoda összehívott és jelenlévő szomszédaik és határosaik előtt megjelenvén vezesse be az előbb mondott Ördög Mátyást ugyanazok birtokába és iktassa azokat az ő összes örökösei és utódai számára az előbb mondott adományunk címén örök birtoklásra átadván néki, ha ellentmondás nem lesz, ha pedig lennének ellentmondók, idézze ugyanazokat a nevezett Ördög Mátyás ellen személyes jelenlétünk elé illő határnapra, megadván azok ellentmondásának okát is, és azután, hasznos lévén, a bevezetés és beiktatás ekkénti végrehajtása sorát az ellentmondók és tiltakozók, ha lesznek, és a szomszédok és határosok neveivel együtt, akik az említett bevezetésnél jelen lesznek írjátok meg nékünk azon mód híven és lelkiismeretesen. Adatott Becse várunkban az Úr ezerötszázhuszonkilencedik esztendejében, uralkodásunknak pedig a harmadik esztendejében Péter apostol fogságra vetése ünnepelőjén (július 31.).

HO. IV.449-451. (fordította Béli Gábor)

 

Rövidítések:

 

	ÁÚO.	=	Árpádkori új okmánytár XI.(Szek. Wenzel Gusztáv). Bp., 1873
	Bánffy	=	Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli Losonczy Bánnfy család történetéhez I-II. (Szerk.: Varjú Elemér) Bp. 1908-1928
	HO.	=	Hazai okmánytár VIII. (Szerk.: Nagy Imre). Bp., 1891
	SO	=	Soprpn vármegye története. Oklevéltár I-II. (Szerk.: Nagy Imre), Sopron, 1891