Az 1847. évi telekkönyvi törvénytervezet

Ennek alapján készítette el Fogarasi János (1801–1878) váltófeltörvényszéki tanácsjegyző 1845-ben tervezetét, amelyben a mezőgazdasági hitelszükségletek kielégítése érdekében az Európában elterjedt “tőkebiztosító rendszer” magyarországi bevezetését szorgalmazta. Az itt előterjesztett alapelvek az 1843-as tervezetben és az 1855-ös telekkönyvi rendtartásban is szerepeltek:

1. A telekkönyvi hivatal felállítása és a törvényesség követelményének biztosítása.

2. A nyilvántartásba kerülő adatok körének meghatározása, azok felvételének, ki-és bevezetésének szabályozása.

3. A különösség elvének alkalmazása, azaz a betáblázás csak meghatározott birtokra és bizonyos összeg erejéig történhetett.

4. A nyilvánosság biztosítása.

5. A betáblázásnál az elsőbbségi elv alkalmazása.

Az 1847. évi törvényjavaslat a megyében állandó telekkönyvi hivatal felállítását rendelte volna el, mely egy táblabíróból, egy mérnökből és egy írnokból állt volna. Itt lett volna köteles mindenki fekvőbirtokait bejelenteni, különben a telekkönyvi jogokkal nem élhet. Be kellett jegyezni a birtokost, a helység nevét, a holdszámot, a művelési módot és a birtoklás jogcímét. Minden birtok külön-külön lapra lett volna felvezetve.